Dr. Tilki Attila (Fidesz)

DR. TILKI ATTILA (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tényleg érdekes volt, ahogy Arató képviselő úr… (Arató Gergely az ülésterem kijáratától visszafordul.) köszönöm, ha visszafordul és meghallgat ‑ történelemórát tartott nekünk. Nyilván nem várható el ‑ és ne haragudjon meg ezért ‑, hogy egy nem humán szakos végzettségű tanár pontosan ismerje a történelmet. Ezért talán érthető volt az, hogy a Szovjetuniót hiányolta a kommunista diktatúra áldozatainak emléknapja kapcsán, hogy hiányzott, a megemlékezés során nem hangzott el. Szeretném felhívni a figyelmét, hogy abban az időben Ukrajna is a Szovjetunió része volt.

Hogy miért mondom ezt? Én egy olyan választókerületben élek, amely közvetlenül határos Ukrajnával. 24 település közvetlenül Ukrajnával határos, és annak idején, a második világháború végén, amikor a málenkij robot elindult, Kárpátalja férfi lakosságát elvitték, akkor a 0036-os hadiparancs az ukrán frontra vonatkozott. Tehát felesleges itt a múlttal kapcsolatban ukrán-szovjet párhuzamot és ebből is talán azt kihozni, hogy mi nem merjük leírni a Szovjetunió nevét. Nem is mondjuk el azt, hogy egyébként ez a 0036-os a negyedik ukrán frontot érintette. Tehát felesleges itt ilyen szavakon lovagolni.

Tisztelt Képviselő Úr! Jogállamiság ‑ mindig tetszik, ha ezt önök mondják, és örültem volna tényleg, mert higgye el, én olyan választókörzetben lakom, ahol a dízel a mi választókerületünkben megy ki az ukránokhoz. A Barátság kőolajvezeték a mi választókerületünkön keresztül jön be, és a magasfeszültségű vezetékek is, amellyel mi támogatjuk az ukránokat villamos árammal, az is a választókerületemben megy ki. Tehát én tényleg örültem volna, ha a DK arról beszélt volna, vagy akár ön is arról beszélt volna, hogy tényleg azért miféle dolog az, hogy a Barátság kőolajvezetéket lezárják úgy, hogy egyébként körülbelül hat ponton sérti az európai uniós alapszerződést. És az Unió nem szól semmit, hogy a saját alapszerződését sérti meg Ukrajna, és ön beszél itt jogállamiságról. Az Unió részéről, ha valaki jogállamiságról beszél, az, higgye el, hogy már majdnem a vicc kategóriája, mert egy kistelepülési képviselő-testületben is jobban betartják a jogszabályokat, mint amit látunk az Európai Unió részéről.

Tegnap volt a háború négyéves évfordulója. Én annak idején is ott voltam, amikor kitört a háború négy évvel ezelőtt. Öt határon keresztül jöttek be a menekültek Kárpátaljáról is és Belső-Ukrajnából is. Aznap is megkérdezték tőlem sokan, akik ott voltak, és segítettek az első órákban, hogy képviselő úr, ha ez fordítva lenne, akkor mi megkapnánk‑e ezt a segítséget, ha mi menekülnénk oda. Nagyon érdekes volt, mert tegnap szintén végigjártam az öt határból hármat, a beregi határátkelőhelyeket, ahol jelenlétpont volt ‑ Lónya, Barabás, Beregsurány ‑, és megnéztem két regisztrációs pontot, ami annak idején idegenrendészeti eljárás volt Aranyosapátiban és Tarpán, és ugyanezt a kérdést kaptam meg azoktól az emberektől, akik egyébként ott dolgoztak, hogy megköszönték‑e ezt nekünk a szomszédok, azt a segítséget, amit mi egy emberként nyújtottunk, úgy, hogy a nők ott dolgoztak napokig, haza se mentek normálisan ellátni a családjukat. S ők fogalmazták meg a választ, nem mi, politikusok, hogy nem ezt vártuk, nem ezt a segítséget vártuk.

Tudja, én tényleg ott élek, a szomszédban. Én látom azt, és mi látjuk azt, hogy új kerítést építettek ki az ukránok. Az már más kérdés, zárójelben kérdezném meg, hogy kinek a pénzéből. NATO-drótkerítést húztak végig. És tudja, nagyon érdekes érzés az, történelemszakos tanárként kicsit fura volt, amikor körülbelül olyan távolságra, mint ahogy ön áll most velem szemben, álltunk egy töltésen, és ott már ukrán oldalon, a felszántott földterületen, a kerítésen kívül ‑ tehát mintha ön mögött lenne egy drótkerítés ‑ egy Mercedes típusú teherautóban két ukrán katona éppen dolgozott valamit. Védik, mert ugye, Ukrajnában demokrácia van, nálunk meg diktatúra, és érdekes módon mégis a demokráciából akarnak menekülni a diktatúrába, és egy szögesdróttal védik, és fura volt, hogy éppen a szögesdrót előtt egy német teherautó áll. Kicsit áthallásos, mint ahogy a németek most ki akarnak bennünket oktatni. Megtették ezt már a második világháború idején is, akkor is sajnos szomorú tanulsága volt.

Tehát higgye el, hogy az ott élő emberek ‑ és tényleg, kérdezze meg a képviselőjelöltet, aki a DK színeiben indul ‑ igenis békét akarnak, és emlékezzen vissza ön is, hogy többször beszélgettünk itt és az ellenzék is korábban arról, hogy mi a magyar álláspont, mi a Fidesz álláspontja. Mikor elmondtuk, hogy fegyverszünet, utána a békeszerződés, akkor nem győzték fogni a fejüket, hogy hogyhogy fegyverszünetet, hát, ilyenről nem szabad beszélni, hát, a mi szabadságunkat védi Ukrajna, mi az, hogy fegyverszünet. És akkor, amikor elmeséltem azt a történetet, amit mindannyian ismerünk, ön is, hogy 1918. november 11-én vége lett az első világháborúnak, és ’20. június 4-én kötötték meg a trianoni békeszerződést; tehát egy fegyverszünet és egy békeszerződés között az első világháborúban is eltelt másfél év. Mi ezért szorgalmaztuk, hogy legyen minél hamarabb fegyverszünet, mert utána úgyis idő kell a békeszerződéshez.

(11.20)

Az igazságos béke pedig megint egy érdekes kérdés. A történelemben nem nagyon volt igazságos béke, ha a háborús helyzet után békekötés van, az valamelyik fél számára úgysem lesz igazságos.

(Arató Gergely felé fordulva:) Köszönöm szépen, hogy visszafordult és meghallgatott, képviselő úr. Lehet erről beszélgetni egymással, de én úgy gondolom, hogy ez a határozati javaslat, amely előttünk van, tényleg sokkal többről szól. A magyar emberek érdeke természetesen az, hogy a háborút ne finanszírozza Magyarország, természetesen az az érdekünk, hogy véget kell már vetni ennek az értelmetlen konfliktusnak. Toroczkai képviselő úr elmondott egy jó pár történetet. Higgyék el, tisztelt képviselőtársaim, többen vannak a teremben olyanok, akik a háború kitörésekor konkrétan jöttek segíteni adománnyal, ott voltak azokban a hetekben, amikor egy nap egy határátkelőhelyen három-négyezer ember jött. Higgyék el, én ebben a közegben élek, pontosan tudom azt, mert sok ilyen embert ismerek sajnos, hogy van, aki az utóbbi négy évben nem merte elhagyni az udvarát, mert bár velem egykorú, de ha kijönne az udvarára, akkor elvinnék a háborúba.

Sok olyan egyéni tragédiát tudok, és személyesen meg tudnám nevezni, csak nem szeretném, hogy mondjuk, nem mehet el két gyermek az édesanyja temetésére. Az egyik itt van, de ha átmenne, ott kapná el a TCK a temetésen, a másik pedig otthon bujdosik. Belegondoltunk, ez mit jelent, hogy a saját édesanyja temetésére nem mehet el valaki, mert ha elmegy, akkor besorozzák? Vagy a nagydobronyi eset, amikor egy autószerelő-műhelyből egy siketnéma fiatalt vittek el és verték a TCK-sok. Mondta a szerviz tulajdonosa, hogy ne verjétek, mert úgysem tud beszélni, mire a TCK azt mondta, hogy azt hiszi, ha hallgat, azzal meg fogja úszni a bevonultatást, és mondta, hogy nem fog megszólalni, mert siketnéma.

Ezek megtörtént esetek. Ott élünk a szomszédban, ha a 24 településből körülbelül tíz településen megszólal a sziréna, akkor nálunk is lehet hallani. Úgy kelni, mondjuk, hajnal négykor egy uszkainak, egy beregsurányinak, hogy szól a sziréna a túloldalról, mert valahol légitámadás van Ukrajnában, az lelkileg is nagyon megterhelő. Tehát mi mindenféleképpen a béke pártján állunk, elutasítjuk, hogy ezt az értelmetlen háborút tovább támogassuk.

Az európai uniós csatlakozás mezőgazdasági vetületét, a Jakab alelnök úr által elmondott dolgokat pedig csak azzal szeretném kiegészíteni, hogy igenis a szennyezett búza, a szennyezett gabona hatása az, hogy az őzek ‑ én nem vagyok vadász, de láttam ilyeneket ‑ parókát növesztenek, ami rendellenesen növő agancsot jelent. Ez kifejezetten a szennyező mezőgazdasági termékek miatt alakul ki. Nem érett még meg Ukrajna arra, hogy az Európai Uniónak így, soron kívül tagja legyen és megelőzze a régóta uniós csatlakozásra váró nyugat-balkáni országokat.

Tehát mi, akik ott élünk, közvetlenül a határ mellett Ukrajna szomszédságában, abszolút egyetértünk a határozati javaslat szövegével. Még nem kaptuk meg a nemzeti petíciót, de tegnap például ketten is kérdezték, hogy mikor jön már meg, mert az emberek, az ott élő emberek igenis véleményt akarnak mondani, és nem akarnak részt venni Ukrajna esztelen finanszírozásában. Mi láttuk azt is, amikor az anyuka, a nagymama két kicsi gyerekkel, egy pici bőrönddel jön át a határon, de láttuk azt is az első napokban és utána is, amikor a közel százmillió forint értékű autók is jöttek a határon, amelyek vagy Monacóban, vagy Európa nagyvárosaiban álltak meg. Én magam hallottam többször azt, hogy kétmillió dollár érkezik kézitáskában, akkoriban hivatalosan hozhatták be. Legalább tíz esetben, öt határátkelőhelyen történt ilyen, és nyilván az első kérdés a kötelező vizsgálat során az volt, hogy honnan származik a pénz. Megtakarításból. Ez volt az álkérdés. Vélhetően odafigyeltek a rezsiköltségre, akik megtakarították a kétmillió dollárt, mondjuk, harmincévesen, és ezért tudtak kézitáskában folyamatosan ilyen összegeket hozni.

Tehát én arra kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy értsék meg vagy fogadják el az ott élő emberek véleményét, hogy nem a Fidesz kelt háborús hisztériát, hanem ők igenis érzik, hogy nagyon közel van a háború, és az ott élő emberek, akik édesanyák, igenis nem szeretnék, ha a gyerekük valamikor bevonulna. De én sem szeretnék ennyi idősen bevonulni, pedig ha a szomszédban élnék, 15 kilométerrel arrébb, akkor nekem is bujdosni kellene, mondjuk, a lakóházamban. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti oldalon.)