Kanász-Nagy Máté (független)

KANÁSZ-NAGY MÁTÉ (független): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Lehet, hogy én hibát követtem el, de az előttem szóló Tordai képviselőtársammal ellentétben én elolvastam a határozati javaslatot. Ha már részt veszek a vitán, azt gondolom, ez a felkészüléshez hozzátartozik. Egyébként azt kell megállapítanom, hogy ami a határozati javaslatban le lett írva, valóban nem túl hosszan, az szerintem, az én véleményem szerint egyébként sokkal tömörebb, objektívabb, és ha tetszik, mérsékeltebb is, mint az a vita, ami akár itt az Országgyűlésben kialakult róla. A közvetítést követtem, hallottam, láttam a miniszter urak felszólalását. Azt gondolom, ahhoz képest is egyébként mértéktartóbb, sok helyen adattal, objektív ténnyel alátámasztott maga a határozati javaslat, de mindenképpen sokkal mértéktartóbb ahhoz képest, hogy valóban ez az egész témakör, miközben nagyon súlyos, és abszolút beszélni kell róla, és napi szinten nagyon komoly gyakorlati következményei vannak, de mégiscsak a Fidesz-KDNP-kormány választási kampányának a része.

Azt gondolom, ettől nem lehet függetleníteni magunkat, hiszen gyakorlatilag a csapból is ez folyik, ez a téma folyik. Ez nyilván nem független attól, hogy a kormánypártok úgy gondolják, hogy ez a téma az, amire a választási kampányukat ki kell hegyezni, ezek a külpolitikai, geopolitikai, valóban nagyon fontos témák és összefüggések. Nyilván nem véletlenül van ez így, hiszen nem belpolitikai témák uralják a kampányt. Lehet, hogy ezek a belpolitikai témák sokkal kellemetlenebbek vagy kényelmetlenebbek lennének, hiszen ezekben a témákban jóval kevesebb eredményt lehet felmutatni, mint amilyen magasra lehet az érzelmeket korbácsolni valóban, mondjuk, egy ukrán-orosz helyzet kapcsán, vagy hogy Magyarországnak ehhez milyen viszonya kell hogy legyen.

(10.30)

És azt gondolom, az a szomorú helyzet fog előállni, hogy a szavazási magatartás ismét meg fogja határozni a kormány kommunikációját, és aki nem az igen gombot fogja megnyomni, arra nagyon könnyen ‑ ebben egészen biztos vagyok ‑ azt fogják ráhúzni a kormánypártok, hogy háborúpárti, aki pedig igennel szavaz, az természetesen 100 százalékban a magyar érdekeket képviseli. De ez egy kommunikációs kampányhelyzet, nyilván ezzel együtt kell élni. És mondom ezt úgy, hogy én a javaslatban foglalt kijelentések jelentős részével egyetértek, és tudom is támogatni ezeket a szempontokat.

Különböző témákon mennék át, tényleg csak röviden. Azt gondolom, nagyon-nagyon tanulságos volt a parlament hétfői ülése, ahol az ukrán nemzetiségi szószóló szót kért és mondott egy nagyon fontos beszédet. Grexa Liliánáról van szó. Ő azt mondta el, hogy nagyon sérelmezhető az a helyzet, ha a kommunikációban, a kijelentésekben ‑ bár nem nevezte meg az alanyt, jól figyeltem a hozzászólását, de azt gondolom, mindenkire gondolt ‑ összemossuk az ukrán vezetést, az ukrán politikusok döntéseit, kijelentéseit az ukrán néppel, a mindenkori ukrán néppel, ukrán nemzettel. Hiszen egy nagyon negatív, sérelmezhető kommunikációs helyzetet látunk ‑, persze, ez a választási kampány része, de nagyon sok olyan kijelentés hangzik el, és ez az én állításom ‑, ami ukrán szempontból, az ukrán nép, az ukrán nemzet szempontjából igenis sérelmezhető lehet. És itt, még egyszer, egy olyan szétválasztást tennék, hogy más az, ha az ukránokról beszélünk, Ukrajnáról beszélünk, az ukrán népről, nemzetről beszélünk, és más az, ha az ukrán kormányról beszélünk, a katonai vezetőkről beszélünk, az ottani megmondóemberekről, vagy jelentős szereplők kijelentéseiről és döntéseiről beszélünk, mert az utóbbi, én is azt gondolom, nagyon sok szempontból kifogásolható, és naponta kapunk olyan kijelentéseket ukrán vezetők, katonai vezetők, politikusok részéről, amelyeket vissza kell utasítani, amelyek egyértelműen sértik a mi érzékenységünket és egyértelműen sértik a magyar érdekeket.

De nyilván egy ilyen választási kampányban, vagy nyilván ebben a választási kampányban ezt az egyébként szerintem nagyon fontos különválasztást sajnos nem teszik meg, de ez kölcsönösen sérelmeket okozhat egymásnak, sérelmeket tudunk az ukrán embereknek okozni, és az ukrán vezetők nekünk okoznak sérelmeket. Nem tudom, hogyan lehet ezt a helyzetet feloldani, de egy felelős magyar kormánynak mégis erre is figyelemmel kellene lennie, azt gondolom. Tehát nagyon fontos a stílus, a hangvétel és egymás tisztelete is.

Beszéljünk az energiavitáról, ami sajnos eszkalálódott itt az elmúlt napokban-hetekben, és valóban nagyon úgy néz ki, hogy egy komoly zsarolási helyzet állt elő, amit valóban nem Magyarország kezdett, és itt a kőolajvezetékről kell beszélni. Én azt gondolom, hogy a mai napig nem látunk tisztán, és a magyar kormánynak nyilván erről sokkal több információ áll rendelkezésére ‑ vagy legalábbis remélem, hogy sokkal több információ áll rendelkezésére ‑, mint ami a sajtóban megjelenik ezzel kapcsolatban, akár a magyar sajtóban, akár az ukrán sajtóban, hogy ott pontosan mi történt. De ha valóban az a helyzet állt elő, hogy az a vezeték jelenleg szállításra alkalmas, és azért nem jön a kőolaj a Barátság kőolajvezetéken, mert az ukránok elzárták a csapot, vagy nem nyitják ki a javítási munkálatok után, az egy nagyon-nagyon súlyos helyzet, ami ellen szintén fel kell lépni, és ezt a fajta energiapolitikai zsarolást el kell utasítani, minden eszközzel tiltakozni kell ez ellen. Azt gondolom, teljesen jogos a magyar kormánynak az a felvetése, hogy az Európai Uniónak is sokkal komolyabban kell foglalkoznia ezzel a kérdéssel akkor ‑ még egyszer ‑, ha ez a vázolt helyzet, ami a kormányzati narratíva, tényleg helytálló, és tényleg valós, hogy nem nyitják ki a csapokat és nem engedik a vezetéken a kőolajszállítást.

De nyilván nem kerülhetem meg a helyzetnek azt a zöldpolitikai vagy ökopolitikai értékelését, ami azt követeli meg, hogy mégiscsak egy tágabb kontextusba helyezzük ennek az egész problémahelyzetnek a kialakulását, és ez a szénhidrogénfüggés, amiről én is nagyon sokat beszéltem ebben a ciklusban. A zöldpolitikának egy alapvetése, hogy ezt a fajta szénhidrogénfüggést mégiscsak csökkenteni kellene és mérsékelni kellene.

És persze, beszélünk itt diverzifikációról ‑ és a magyar kormány az elmúlt években büszkén mondta, hogy ezek a folyamatok lezajlottak, megtörténtek, előreléptünk, minden irányból nyitott az ország, jöhetnek az energiahordozók, a kőolaj, a földgáz, az elektromos áram, a vezetékek kiépültek, és biztonságban vagyunk, ha egy krízishelyzet fennáll. Hát, most egy krízishelyzet fennáll, hiszen a legnagyobb vezetéken nem jön a kőolaj, és mégis úgy néz ki tehát, hogy baj van. Tehát akkor hogy van az, hogy az elmúlt években a magyar kormány elvégezte a feladatot, mindenhol ott vannak a vezetékek, mindenhonnan meg tudjuk kapni a segítséget, de a jelen, konkrét helyzetben mégsem ez a helyzet. Maga Szijjártó miniszter úr mondta itt az expozéjában, hogy a Barátság kőolajvezeték a legnagyobb: arra való, hogy az az elsődleges szállítási eszköz mint vezeték, és a déli irányból, a Horvátország felől jövő Adria-kőolajvezeték kisebb, annak legfeljebb csak kiegészítő szerepe lehet.

Most erre úgy hivatkozunk, mint egy múltbeli állapotra, mert nyilván sok-sok évvel, évtizeddel ezelőtt előállt ez a helyzet. De ha az elmúlt években megtörtént az a diverzifikáció, amire a kormány hivatkozik, akkor hogy van az, hogy a jelenlegi alternatív vezetékek, vezetékrendszerek nem tudják egy az egyben kiváltani az Oroszország felől jövő szállításokat? Ez a diverzifikációnak az egyik problematikus kérdése. Tehát akkor az elmúlt években mi történt pontosan a vezetékeket és a behozatalt illetően a diverzifikáció terén?

De ott van egy országnak az energiamixe, ami szintén felveti a diverzifikáció kérdését, hogy milyen energiahordozókra, energiaforrásokra alapul egy ország gazdasága, gazdasági-társadalmi működése, a mindennapok élete. És sajnos a magyar gazdaság ‑ és erre tudatosan ráerősít a kormány gazdaságpolitikája, gazdaságfejlesztési politikája ‑ nagyon-nagyon energiaigényes, és a nagy energiaigényen belül is a szénhidrogéneknek kiemelt szerepe van, átlagon felüli szerepe van mondjuk más országokhoz képest. Itt a kőolajra és persze a földgázra gondolunk. Na, nem a lakossági fűtésre gondolok, hiszen nyilván télen fűteni kell, hanem mondjuk arra, hogy az akkumulátorgyárakat milyen energiaforrással táplálják a szénhidrogének esetében, a földgáz esetében.

De persze ott vannak a hatékonysági kérdések is, hogy ha energiahatékonysági beruházások történnek, vagy nagyobb mértékben történtek volna, akkor a meglévő szénhidrogénigényt is lehet csökkenteni egy gazdasági szerkezet átalakítása nélkül, hiszen kevesebb kőolaj és kevesebb földgáz felhasználására van szükség, például azért, mert a pazarlást csökkenteni tudjuk. Ez elsősorban a földgáz esetében igaz, a lakossági fűtési rendszerek esetében igaz. Ezt a munkát is el kellett volna végezni, hiszen igaz az, hogy a szénhidrogén rossz dolog, környezeti, fenntarthatósági szempontból a legpusztítóbb a környezetünkre nézve, de ebben a geopolitikai, biztonságpolitikai helyzetben pedig pláne látjuk ennek az extra kockázatait, bárhonnan is érkezzen egyébként a földgáz és a kőolaj, árproblémák merülnek fel, hatékonysági problémák merülnek fel, diplomáciai problémák, biztonsági, nagyon-nagyon sokféle probléma merül fel, bárhonnan is akarjuk azt beszerezni.

Lépjünk eggyel tovább az európai uniós szintre, ahol szintén azt kell megállapítani, hogy a magyar kormánynak természetesen nagyon sok mindenben igaza van ebben a kérdésben. Ha megnézzük Ukrajna európai uniós csatlakozását, én azt gondolom, hogy nyilván ez rövid és középtávon, ami egy belátható időtávot jelent ‑ nem tudom megmondani, hogy ez évek, egy évtized, két évtized, de egy belátható időtáv, hosszú időtáv ‑, nyilván nonszensz, egy abszurditás. Egy ilyen helyzetben lévő országnak, és most nyilván nem lehet függetleníteni a helyzetét a háborútól, de amilyen valóban ott a jogállamiság helyzete, a kisebbségek, a nemzeti kisebbségek, a magyar kisebbség helyzete, ahogy kezelik őket, az oktatáshoz, a kulturális javakhoz való hozzáférésük, hogyan élhetik meg az identitásukat, egy ilyen országnak ebben a helyzetben nincs helye az Európai Unióban. Nyilván nem teljesíti a szabályokat, nem teljesíti a feltételeket.

De itt is fontos egy különbségtételt megtenni, és azt gondolom, mintha a kormányzati álláspont vagy kommunikáció csúszkálna ezzel kapcsolatban, de kérem, hogy a későbbi felszólalásokban ezt világítsák meg. Itt arról van szó ugyanis, hogy azt hallottam Szijjártó miniszter úrtól, mintha azt jelentette volna ki, hogy Magyarországnak soha nem lehet helye egy integrációs közösségben Ukrajnával, mintha örökre kizárta volna Ukrajna európai uniós csatlakozását. Hozzáteszem, hogy ehhez képest az anyag mintha megengedőbb lenne, és arra utal, hogy a jelenlegi helyzetben zárjuk ki Ukrajna európai uniós csatlakozását. A 2. és a 3. pont utal erre a konkrét határozati javaslatban. A 2. pont így szól: Magyarország ellenzi Ukrajna európai uniós tagságát, mert Ukrajna háborúban áll, és felvétele az Európai Uniót is a háború részesévé tenné. A 3. pont: Ukrajna nem felel meg az európai uniós tagság kritériumainak, ezért az Európai Unióról szóló szerződés vonatkozó cikkével összhangban nem vehető fel az Európai Unióba.

(10.40)

Ez a jelenlegi helyzetre utal: most van háborús helyzet ‑ reméljük, minél hamarabb ez valamilyen formában le tud zárulni ‑, és most Ukrajna nem felel meg a kritériumoknak. De ha jól olvasom, az anyag sem mondja ki, hogy Ukrajnának soha-soha nem lehet helye az Európai Unióban, és hogy a magyar kormánynak örökre az az álláspontja, hogy Ukrajnát nem lehet felvenni, miközben a miniszter úr kommunikációja mintha ezt mondta volna ki, ebbe az irányba mutatott volna. Én azt gondolom, hogy itt akkor valahogy rendet kell tenni.

Mi a helyzet azzal, hogy… ‑ én is azt gondolom, hogy rövid távon, középtávon el kell utasítani a csatlakozást, el kell utasítani a könnyített csatlakozást, ezt a gyors csatlakozást, hiszen valóban egyenlő feltételek vannak, és mondjuk, a déli államok, Szerbia esetében, más országok esetében fölvethető a kérdés, hogy ha előrébb járnak egy integrációs folyamatban, akkor őket miért utasítják el hosszú évek óta, Ukrajnát pedig miért akarják gyorsított eljárással felvenni. Ez teljesen jogos, de ez azt jelenti‑e, hogy örökre kizárjuk Ukrajnát? Én ez utóbbit nem gondolom. Én azt gondolom, hogy aki teljesíti a feltételeket és megfelel ‑ remélem, hogy valamilyen időtávon ez be fog következni ‑, annak lehet helye az Európai Unióban, de most még nem itt tartunk, nagyon nem itt tartunk. És akkor persze magyar gazdasági érdekekről, támogatási politikáról, a mezőgazdaság kérdéséről, arról, hogy az ukrán mezőgazdasági áruk milyen minőséget képviselnek, hogyan befolyásolnák a magyar piacot, még egyébként nem is beszéltünk.

Végezetül, összefoglalóan: azt gondolom, hogy az anyagnak sok helyes és valós kijelentése van; azt gondolom, hogy sokkal mérsékeltebb, és még ebben a helyzetben is objektívebb, mint az a kommunikáció, amit a kormánypárti képviselők részéről akár itt, a parlamentben, akár a parlamenten kívül látunk, de mindenképpen beszélni kell azokról az ökopolitikai-geopolitikai összefüggésekről is, amelyekkel kapcsolatban viszont nagyon-nagyon komoly kormányzati hiányosságokat kell megállapítani a diverzifikáció kapcsán, az energiaátállás kapcsán, a zöldátállás kapcsán, és ezek mellett nem lehet elmenni. Köszönöm, hogy meghallgattak.