Dócs Dávid (Mi Hazánk)

DÓCS DÁVID (Mi Hazánk): Tisztelt Elnök Asszony! Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Lassan hozzászokhatnánk, hogy ez az ország az abszurditások országa, de nekünk, egy párunknak, akiknek talán még helyén van az eszünk, igen nehéz lenne ehhez hozzászokni. A mai felszólalók közül már többen foglalkoztak, mondjuk, a környezetszennyezés témájával, a vízbázisunk elszennyezésével, az élhetetlenné váló, egyébként lakókörnyezetünkkel, az egészségtelen levegővel vagy akár, mondjuk, azokkal a rákkeltő anyagokkal, amelyek, mondjuk, az akkumulátorgyárakból szabadulnak fel, amik egyébként ennek a kormányzatnak a gazdasági csodafegyverei. De nagyon úgy néz ki, hogy ezek nemcsak csodafegyverek, hanem vegyifegyverek is egyben, hiszen a magyar lakosságot, a magyar dolgozókat megannyiszor szennyezték és mérgezték már.

Most egy olyan témáról szeretnék beszélni, ami itt nem kapott talán akkora figyelmet, amekkorát kellett volna, mégis úgy gondolom, hogy talán jó párhuzam, ha azt mondom, hogy a jelenlegi kormányzó párt azt mondja, hogy ő nemzeti kormányzást hajt végre, ez körülbelül annyira nemzeti, mint az a tájsebgyógyítás, amit a Vértesben csinálnak éppen, ipari hulladéklerakót teremtenek tájsebgyógyítás néven. Azt gondolom, hogy körülbelül ennyire nemzeti ennek a kormányzásnak is a munkássága.

Miért mondom ezt? Például azért mondhatom ezt, mert úgy gondolom, hogy a teremtett környezetünk, ami körülvesz minket, amit az utódainknak kell örökül hagyni, egy kiemelten védendő és fontos terület kellene hogy legyen, ezzel szemben viszont azt látjuk, hogy még saját minisztériuma sincs ennek a nagyon fontos szegmensnek. Ráadásul nemcsak minisztériuma nincs, de úgy látszik, hogy megbecsülése sincs, hiszen jelen pillanatban ebben a felszólalásban azt szeretném taglalni, hogy a pusztavámi karsztvízbázisra, az oroszlányi 6-os számú felszíni barnakőszénbánya helyén keletkezett bányatóba éppen nehézfémeket és veszélyes hulladékokat szállítanak, a terv szerint az elkövetkezendő hat évben mintegy 2 ezer tonnányit, és ezt egy karsztvízbázisra teszik. Tehát teljesen érthetetlen, hogy ezt a hatóságok hogyan engedélyezhetik, teljesen érthetetlen, hogy mi vezérli azokat az embereket, akik ilyen gonosz tetten törik a fejüket. Nem meglepetés, hogy természetesen Mészáros Lőrinchez köthető az a cégcsoport, amely jelen pillanatban is szállítja ide ezeket a veszélyes hulladékokat.

Úgy gondoljuk, hogy amellett, hogy itt óriási természetkárosítás zajlik, szót kell ejteni arról is, hogy nem pusztán a szűk környezete károsul ennek a térségnek, hanem Észak-Dunántúl és 250 ezer ember ivóvízkészletét is el tudják szennyezni, ráadásul, ha ezt a karsztvízbázist elszennyezik, akkor ez nem egy orvosolható probléma, hanem itt egy végleges sebet, egy végleges és sajnos helyrehozhatatlan hibát követnek el. Éppen ezért azt gondolom, hogy sokkal nagyobb hangsúlyt kell fektetni erre a problémára, és nem kérdés, hogy a Mi Hazánk Mozgalom fel fogja emelni a hangját és a szavát az ellen, hogy tovább szennyezzék itt ezt a környéket. Annál is inkább, mert ha most teret engedünk ennek a környezetszennyezésnek, akkor ki tudja, hogy hol a vége, hiszen akár itt a pusztavámi karsztvízbázis felett is több ilyen bányató van, de az ország területén is több ilyen bányatavat lehet megtalálni, és nem lenne jó, ha ez a tendencia gyakorlattá válna, hiszen látjuk, hogy valamiért a környezetvédelem mára egy nagyon hányattatott sorsú témává vált itt Magyarországon.

Azt gondolom, hogy ennek egyszer és mindenkorra megálljt kell parancsolni, annál is inkább, mert egy beszédes kontrasztot és egy arányt szeretnék idehozni a Ház falai közé, hiszen a tavalyi évben elindítottak egy nagyon hangzatos és jól csengő programot, a „Vizet a tájba” program néven, amit eredendően a homokhátság területére terveztek. Ez a csonka ország egytizede, a hozzá allokált forrás mennyisége pedig 400 milliárd forint volt, amely nem állt rendelkezésre a magyar költségvetésben, így ezt egy tollvonással kihúzták, lesöpörték az asztalról 2024-ben. Majd 2025-ben az egész országra kiterjesztették ezt a programot, tehát tízszeresére növelték a területet, ugyanakkor a hozzácsoportosított forrást pedig a századára, 4,7 milliárd forintra csökkentették. Tehát 4,7 milliárd forintot szánt ez a kormány a kiszáradófélben lévő Magyarország vízháztartásának a helyrehozatalára, ugyanakkor a gödi Samsung-gyár víziközműrendszerére, amelyről majd fogok még beszélni a mai nap, pedig 34,5 milliárd forintot szánt. Azt gondolom, ebből az arányszámból mindenki eldöntheti, hogy ennek a kormánynak mennyire fontos a környezetvédelem, mennyire fontos a hazája és mennyire fontos Magyarország és a Kárpát-medence. Köszönöm szépen a szót. (Taps a Mi Hazánk soraiban.)