Kanász-Nagy Máté (független)

KANÁSZ-NAGY MÁTÉ (független): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Itt szeretném megragadni az alkalmat, hogy az akkumulátorgyárakról és az akkumulátorgyártásról beszéljek, mert van egy olyan gyanúm, de remélem, nem fog beigazolódni, hogy az előttünk álló rendkívüli ülésen nem fogunk tudni hosszasan beszélni ezekről a kérdésekről. Na nem azért, mintha mi, ellenzéki képviselők ne lennénk itt, hiszen nyilvánvalóan mi itt leszünk kezdeményezőként is ezen az ülésen. Én is támogatója voltam ezen ülés összehívásának, ugyanis egy nagyon fontos kérdésről van szó, és az aktualitásokon túl próbálom egy picit keretbe helyezni ezt az egész történetet, ahogy én látom, zöldpolitikai-ökopolitikai szempontból ezt az egész kérdést.

Van egyfajta keretes szerkezete ennek a ciklusnak, aminek a vége felé járunk valóban, olyan szempontból, a saját szempontomból is, hiszen amikor bekerültem a parlamentbe, akkor 2022 júniusában az egyik első kezdeményezésem volt képviselőtársaimmal egy olyan határozati javaslat megfogalmazása és beadása, aminek három fő célja volt. Az első célja az volt, hogy az akkumulátorgyárak működési feltételeit szigorítani kell, hiszen már akkor is évek óta napirenden volt ez a kérdés, hogy nem elég szigorúak az olyan jellegű működési feltételek, környezetvédelmi, természetvédelmi feltételek, amelyek szabályozzák ezeknek a gyáraknak a működését, és lehetővé teszik, hogy ide, Magyarországra telepítsék őket.

A második pont az lett volna, hogy legyen kötelező közzétenni ezeknek a gyáraknak a monitoringadatait, hiszen már akkor is évek óta beszéltünk arról, hogy ezeknek a gyáraknak a technológiájukból fakadóan igenis hatásuk van, és negatív hatással vannak a környezetükre, a természetre, a természeti értékekre, és ezzel párhuzamosan a gyárak közelében lakók egészségére is lehet hatásuk. Azt kértük, arra szólítottuk fel a kormányzatot ilyen formában is, hogy szigorítsák az ezzel kapcsolatos méréseket. Igenis legyenek mérések, és ezeket folyamatosan, rendszeresen tegyék is közzé. Sajnos ez sem történt meg.

A harmadik pont pedig egy szigorú szankciót jelentett volna, miszerint legyen felfüggeszthető az ezt elmulasztó üzemek működése, tehát akik megtagadják ezt a fajta adatszolgáltatást, nem teszik rendszeresen közzé a működésükkel kapcsolatos adatokat. Sajnos ez sem történt meg, és az elmúlt években is azt láttuk, hogy önkormányzatok saját maguk próbálnak mérni, civilek saját maguk próbálnak mérni, de igazából olyan megnyugtató mérési adatok, miszerint a hatóságok rendszeresen, folyamatosan vagy a gyárak maguk monitorozzák a működésüket, a mai napig nem tapasztalhatók.

Vagy ha láttunk is ilyen adatokat ‑ mert tényszerűen láthatóak voltak ilyen adatok-, akkor lehet, hogy azt hosszas pereskedés előzte meg civil szervezetek vagy politikusok részéről. Mi magunk is indítottunk ilyen pereket, támogattunk ilyen pereket, hogy legyenek nyilvánosak ezek a szennyezési adatok, és egyébként nemcsak a jelenlegi, egyébként rendkívüli ülés aktualitását adó és jelenleg a közbeszédet meghatározó gödi Samsung-gyárral kapcsolatban jöttek ezek a perek vagy merültek fel ezek a kérdések, hanem más akkumulátorgyárakkal, akkumulátor-üzemekkel kapcsolatban szintén előjöttek. Ilyen peres ügyek folyománya volt, hogy megjelentek bizonyos adatok, és láttuk, hogy ezek egyébként aggasztó képet festettek, mert határértéket meghaladó mértékben volt az tapasztalható, hogy szennyező anyagok kerültek akár a földbe, akár a levegőbe, akár a vizekbe. Ez egyáltalán nem megnyugtató.

Az egész akkumulátorgyártásnak egyébként nemcsak a környezetvédelmi és egészségre gyakorolt negatív hatása és kockázata merül fel, hanem ott van a vízbázisra gyakorolt hatása, egyáltalán az, hogy ezek rendkívül vízigényes erőművek; erőművek, üzemek, gyárak, működő egységek. Egy olyan országban, ahol egyébként vízhiány van és egyre inkább vízhiány van ‑ a víz egy óriási kincs itt a Kárpát-medencében ‑, nem szabadna ilyen gyárakat hozni, amelyek ezt a kincset veszélyeztetik, fogyasztják, aránytalanul nagy mértékben használják fel, ugyanis erre a kincsre szükségünk lenne más formában, gondoljunk csak a mezőgazdaságra.

És végül, de nem utolsósorban, idő hiányában, nyilván rávilágít ez a kérdés a természeti kérdéseken túl arra, hogy egy rendkívül elhibázott gazdaságfejlesztési, társadalomfejlesztési, munkaerőpiac-fejlesztési koncepcióba illeszkedik be, mert nagyon úgy néz ki, hogy ez az egész gyártás ráfizetéses, ezeknek a gyáraknak az itt tartása, idecsábítása rendkívül ráfizetéses, és pláne egy olyan iparágba fektetett be a magyar kormány, ami lehet, hogy leáldozóban van vagy nagyon hamar leáldozóban lesz, mert más technológiák, más működési módok fogják átvenni a szerepét. Tehát sajnos erre sokszorosan ráfizetünk, és egészen biztos, hogy ezekről a kérdésekről még a jövőben sokat fogunk beszélni. Szerintem ez az egyik legfontosabb kérdés ma Magyarországon gazdasági-társadalmi, környezeti szempontból. Köszönöm a türelmet. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)