Kocsis Máté (Fidesz)

KOCSIS MÁTÉ (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelettel meghallgattuk a baloldali lámpaoltogatókat (Tordai Bence: Megint hazudsz!), és azt szeretném mondani, miniszterelnök úr, hogy nem lehet azért olyan rossz a kormány teljesítménye, ha a korábbi évek ellenzéki pártjai el sem mernek indulni ön ellen a választáson. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Arra is ígéretet teszek, hogy röviden ugyan, de válaszolok a kimenő, kifutó modellek felvetéseire. (Derültség a kormánypárti sorokból.) Sorrendben, Tordai úr, önnel kezdem ‑ nem emlékszem, hogy tegeződtünk volna. (Tordai Bence: Itt mindenki tegeződik!) Tehát először is, nem tartozom azok közé, akit ön ki tud hozni a sodrából. (Tordai Bence: Akkor miért óbégatsz? ‑ Közbeszólás a Fidesz soraiból: Fogd már be!) Én derűsen néztem a felszólalását. Én nem szoktam itt óbégatni, képviselő úr, ön szokott, most is azt csinálja.

De külön két dologra szeretnék reagálni. Az egyik, ami szórakoztat, az a „feszültek vagyunk” című rész. Ezt 2014 óta hallgatjuk minden választás előtt, hogy mi feszültek vagyunk és félünk, ’14-ben,’18-ban is féltünk, ’22-ben is féltünk. Aztán akkor múlik el ez a félelem, amikor a választások másnapján síró szemmel itt ülnek velünk szemben önök (Derültség a kormánypárti sorokból.), és ez most is így fog történni, kivéve magával.

A másik, ami ennél fontosabb ‑ és talán ez a politikai vitánk érdemi része, ha befogja ‑, hogy valami világpolitikai eseményről beszélt a miniszterelnök, felírtam magamnak, ön szerint valami világpolitikai eseményről. Képviselő úr, azt a valami világpolitikai eseményt úgy képzelje el, hogy amíg mi itt diskurálunk meg jópofáskodunk egymással, körülbelül félezer ember halálát jelenti (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Így van!) az a világpolitikai esemény, amivel ön szerint nem kellene annyit foglalkozni, és különösen rossz hír, hogy ez éppen a Magyarországgal szomszédos Ukrajnában történik (Tordai Bence: Miért történik? Ki tehet róla?), és abban az ötszáz emberben, aki most meghal éppen, amíg maga itt kuruttyol, magyarok is vannak, kárpátaljai honfitársaink. Tehát az a valami világpolitikai esemény, drága barátom, egy olyan világpolitikai esemény, amellyel az amerikai elnöktől elkezdve az Európai Bizottság elnökéig mindenki ‑ bár különböző értelmezésben ‑ foglalkozik. (Tordai Bence: Putyin támadja őket!) Tehát lehet, hogy önnek az egy lényegtelen esemény, de mégiscsak... (Tordai Bence: Putyin a gazdája!) Erre még a végén szeretnék kitérni.

Lukács frakcióvezető úr egyetlen olyan dolgot mondott, amire szeretnék reagálni, ez a szoba és annak a fotója. Én a személyes álláspontomat tudom mondani, ami lényegében közel van az önéhez: engem egyáltalán nem érdekel, hogy ki milyen szobába megy be és kivel, és nem is akarom látni. Az viszont annál inkább érdekel, hogy alkalmas‑e, való‑e az ország vezetésére egy olyan ember, aki szemmel láthatóan egy drogbuliba ‑ amit maga vall be ‑ bemegy, és ott alszik egy tálca mellett. Most azt az ócska poént csak kínomban sütöm el, hogy egy valamirevaló kormányban tálca nélküli miniszter sem lehetne egy ilyen ember. (Derültség és taps a kormánypárti sorokban. ‑ Tordai Bence: De csak elsütöd!)

De frakcióvezető úr, a mi kis „Péter Porosenkónk” ott aludt egy drogbuliban. Az a helyzet, hogy van egy olyan kihívója a mai magyar kormányfőnek, aki ‑ mondjuk ki ‑ zsarolható, és megmondom önnek őszintén, nagyon remélem, hogy nem az ukránok zsarolják valamivel. (Tordai Bence: Putyin mivel zsarolja Orbánt?) Azt szeretném önnek mondani, hogy ez önt is kell hogy érdekelje. Hogy egyebekben mi történik egy szobában, abban egyetértésemmel találkozik az ön véleménye.

Bedő frakcióvezető úr ‑ vagy ön most az? Azt nem tudom megmondani per pillanat, hogy ki milyen… (Bedő Dávid: Két és fél éve!) Hát, igen… (Közbeszólások a kormánypárti sorokból: Nem jársz be! Nem tudjuk!) Nem tudom, ez rólam árul el sokat vagy önről, maradjunk annyiban, kedves képviselőtársam, mint Magyar Péter szóvivőjéhez szólok, hogy az az igazság, hogy ön azt a kérdést címezte hozzánk, hogy félünk‑e a magyar emberektől. Hát, mi legalább indulunk a választáson, önök pedig levonultak a pályáról. Önnek csak annyit szeretnék búcsúzóul mondani, hogy a Momentum névválasztásához gratulálok önöknek, jól írta le a politikai munkásságukat (Derültség a kormánypárti sorokból.), az az egy pillanat volt, amikor elárulhatták a hazájukat, azt megragadták (Tordai Bence felnevet.), abból elvoltak pár évig, és aztán itt hagytak minket.

Komjáthi Péter (sic!) elnök úrnak szeretnék (Derültség a kormánypárti sorokban.) csak annyit mondani, hogy ne temesse a kommunizmusból átmentett szocialista elvtársakat, mert mind megtalálták a helyüket a TISZA Pártban, ne aggódjon értük, voltak, vannak és lesznek.

Arató képviselő úrnak annyit szeretnék mondani, hogy önök… (Arató Gergely: Valami kedveset!) Hát, nem tudok kedves lenni, a tényeket próbálom tárgyilagosan leírni. (Arató Gergely: Sosem sikerül! Hátha egyszer! ‑ Kálmán Olga: Az biztos!) Amikor ez a politikai kurzus 2010-ben megkapta a bizalmat a magyar választóktól, csőd szélén állt az ország, és emlékeim szerint önöktől vettük át a kormányzást. Szerintem magyar nyugdíjasok százezreinek, millióinak rándul görcsbe a gyomra, amikor azt hallják, hogy a DK szeretné őket megvédeni, ugyanis az önök teljesítménye a nyugdíjak reálértékének csökkenése volt, míg a mostani kormányzás alatt a nyugdíjak reálértéke 48 százalékkal nőtt, miközben a rezsijük meg nem nőtt.

(14.40)

Az idős emberek rezsije nem nőtt (Kálmán Olga közbeszól.), a reálértéke a nyugdíjuknak meg 48 százalékkal. Sok ilyen statisztikát tudnánk hozni, de már minek. Kellemes időtöltést kívánunk mindannyiunknak a következő években! (Kálmán Olga közbeszól.)

A helyzet az nagy egészében ‑ és reagálva részben a miniszterelnök felszólalására -: nem vagyunk vakok, és ennek az országnak nincs három politikai osztálya. Tehát van a baloldala az országnak, és van a jobboldala. (Arató Gergely: Ebben egyetértünk!) Azok, akik önök helyett jönnek majd, éppen ugyanolyanok, mint önök, és meg is mondom, hogy miért. Ahogy a mai felszólalásaikban, úgy az ők kinti, parlamenten kívüli nyilatkozataikban sem hallok néhány dolgot, önöktől sem hallottam. Az első, hogy egy rohadt... Elnézést, egy bü... Elnézést, elnök úr, egy árva szóval nem ítélték el a Magyarországgal szembeni zsarolást. (Nacsa Lőrinc: Így van!) Önöknek ez nem számít. Nem ítélték el a Magyarországra jövő kőolajvezeték leállítását, a magyar emberek és a magyar gazdaság, a magyar ipar, a magyar vállalkozások nehéz helyzetbe hozását. (Kálmán Olga: Nem figyeltél!) Nem ítélték el egy mondattal sem Manfred Webernek azt a tervét, hogy európai katonai szövetséget hozzunk létre az Európai Unióból. Nem én mondom, ő mondta, hogy szeretne látni európai fiatalokat európai címer alatt menetelni az ukrán frontra. Önöknek ez rendben van.

Nem ítélték el azt sem, ahogy Manfred Weber és az Európai Unió más vezetői, a legnagyobb frakció vezetője vagy a Bizottság elnöke 2029-30-ra háborút ígért ‑ háborút ígért, képviselőtársam. (Közbeszólások a kormánypárti sorokból.) Azt nem döntötte még el Manfred Weber úr, hogy az európai katonai szövetség, aminek az elnöki tisztségére maga igényt formál, élén őt majd Führernek vagy Kaisernek kell hívnunk. (Kálmán Olga: Ne szórakozz most már!) És azt sem ítélték el képviselőtársaim, hogy Ukrajna jobban számíthat ma az európai vezetőkre, mint bármely európai tagállam. (Kálmán Olga: Ezt még a MIÉP-ben tanultad?) Önöknek ez mind rendben van.

És azt sem ítélték el, hogy a magyarok pénzét és egyébként Romániától Portugáliáig az európai polgárok pénzét egy értelmetlen öldöklésbe akarja ölni az európai vezetés. Kiszámolták már, hogy az Ukrajnába juttatandó pénz összege 723 000 milliárd forint? 723 000 milliárd! Ez az, amire mi tudunk nemet mondani, ez az, amire önök nem tudnak nemet mondani, és ezért mondjuk, hogy mi vagyunk a biztos választás. (Nacsa Lőrinc: Így van!) Köszönöm a megtisztelő figyelmet. (Nagy taps a kormánypárti sorokban.)