Dr. Czomba Sándor

DR. CZOMBA SÁNDOR nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Fontos témát feszeget a munkaerőpiaci helyzettel kapcsolatban, néhány alapvetést, fontos dolgot azért itt szeretnék elöljáróban leütni. 2010 óta a magyar munkaerőpiacon egymillió új munkahely létesült. Ha az a kérdése, hogy hány Attilának segítettünk, akkor az a válaszom, hogy meglehetősen soknak, hál’ istennek. Ha azt nézzük, hogy az önök idejében több mint 600 ezer munkanélküli volt, most pedig 212 ezer ‑ a legfrissebb adatok alapján ‑, azt gondolom, hogy ezt nem érdemes elvitatni a magyar kormányzattól. Hogy ez magától keletkezett‑e, vagy olyan sorozatos intézkedések kellettek, következetes intézkedések, amelyek elérték ezt a célt, azt gondolom, hogy az mindenki számára egyértelmű és világos.

Említett itt a munkabalesetekkel kapcsolatban néhány adatot, engedje meg, hogy én is néhány adattal gazdagítsam az ismeretünket! A 2010. évben összesen 20 ezer munkabaleset következett be, 2025-ben nagyságrendileg 21 ezer. Ez több, mint 2010-ben, csak az a különbség, hogy nagyjából létrejött egymillió új munkahely, és számos beruházás érkezett ‑ kicsi, nagy és még nagyobb ‑, amelyek nyilvánvalóan ezt a fajta kockázatot növelik.

Ugyanakkor harmadával csökkent a halálos kimenetelű balesetek száma, tisztelt képviselő úr, 2010-hez képest, 95-ről 65-re. Azt hiszem, hogy ez nagyon fontos, és érdemes elgondolkodni, hogy mi miatt. Úgy egyébként, zárójelet nyitok, hogy akkor nagyjából 150 volt a felügyelői átlaglétszám, most pedig nagyjából 65 fő. Hallja a kettő közötti különbséget? (Komjáthi Imre: 1047! ‑ Zaj. ‑ Az elnök csenget.) Nem, nem, nem, rosszul tudja, ekkora létszám volt abban az időben.

Ha az a kérdés ‑ és itt ez egy fontos kérdés ‑, hogy a 65 főnél kevesebb halálos kimenetelű baleset van, mint a 150 főnél, ez azt is jelenti, hogy nem feltétlenül a létszámtól függ az, hogy mi történik a magyar munkaerőpiacon, és egyértelműen nem. Az kétségtelen tény ‑ és ezt mi is látjuk nap mint nap ‑, hogy a legjobbjainkat, akik egyébként 2-3-4-5 éve nálunk dolgoznak, mondjuk, a versenyszféra kétszeres, háromszoros fizetéssel megkínálja, és elmennek máshová dolgozni. Ez egy komoly feladat, egy komoly kihívás nekünk, akik ezért a területért felelünk. De a lényeg ‑ amit szeretnék mondani önnek ‑ az, ami a számadatok mögött van: összességében a halálos kimenetelű balesetek száma, illetve a balesetek száma is érdemben csökken, illetve javul.

A másik fontos dolog ‑ és ezt is említette ‑, az a bírságolás. Nyilván emberéletet nem lehet bírsággal pótolni, ez kétségtelen tény. De nézze meg, hogy milyen következetes politikát folytattunk ezen a területen is az elmúlt időszakban, hogyan módosultak a jogszabályok, a munkavédelmi jogszabályok, a munkabiztonsági jogszabályok! (Derültség az MSZP soraiból.) És nemcsak megkövetelünk, hanem gyakorlatilag pályázati úton lehetőséget adunk elsősorban a kkv-szektornak ‑ nem a multiknak, a kkv-szektornak ‑, hogy a munkavédelmi, munkabiztonsági eszközrendszerüket ‑ most is él ez a pályázat ‑ fejlesszék, erősítsék. Több tíz milliárd forintos pályázati lehetőség van nyitva.

Tízszeresére növeltük a bírság mértékét. Nem azért, hogy az államháztartásba több pénz folyjon be, nem ez volt az elsődleges cél, hanem az volt az elsődleges cél, hogy ‑ ahogy említettem ‑ az emberi életet nem lehet semmivel pótolni. Tehát azok a szankciók, amelyek jelen pillanatban hatályosak és élnek, megfelelő elrettentő erővel rendelkeznek.

Azt gondolom összességében, képviselőtársaim, hogy valóban szembe kell néznünk mindannyiunknak azzal, ami volt, és ami a következő időszakban vár ránk. Azt gondolom, hogy munkaerőpiaci szempontból a magyar kormánynak ‑ akár a munkabéreket tekintve, akár a foglalkoztatást tekintve ‑ nincs szégyenkeznivalója. Reméljük, hogy a következő időszakban is tudjuk ezt a munkát folytatni. Köszönjük szépen. (Taps a kormánypárti padsorokból.)