Szabó Rebeka (Párbeszéd)

SZABÓ REBEKA (Párbeszéd): Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! A Fidesz kormányának galambszelídsége és a fegyvertartási szabályok „lex Ruszin-Szendi” néven ismert, cseppet sem álságos szigorítása furcsa ellentétben áll az új feudális osztály vadászfetisizmusával, de a kormánytisztviselők éles kézigránátos gyakorlatoztatásával is.

Az Orbán-rendszer valóságos emblémája a kereszténydemokrata miniszterelnök-helyettes, Semjén Zsolt, akiről száz és ezer kép van vadászpuskával, de mint elmondta, gyermekvédelmi intézményben még nem járt. A legfelsőbb szintekig érő vadászati lobbi áldásos tevékenységének ékes példája az ifjúsági vadászat jogi kereteinek megteremtése, illetve bővítése. Ezt már korábban elkezdték, de a múlt héten elfogadott egyik salátatörvényben is vannak erre vonatkozó rendelkezések.

Amit az ifjúsági vadászat lehetővé tétele leginkább valószínűsít, az az, hogy ez előbb-utóbb fiatalkorú vadászok által okozott vagy elszenvedett balesetekkel fog járni, már csak a nagy számok törvénye alapján is. De van állat- és természetvédelmi vonatkozása is. Hogy egy pillanatban egy adott állatfaj konkrét egyede kilőhető‑e, az mindig egy komplex döntési folyamat során dől el, amelyben nemcsak azt kell mérlegelni, hogy épp tart‑e a vadászati idény: tisztázni kell, sokszor pillanatok alatt, rossz látási körülmények között magát a fajt, a nemet, az állat életkorát, az agancs vagy az agyar minőségét és még számtalan körülményt. A szürkületben a néhány méternyi széles nyiladék felett áthúzó vadkacsa lehet akár egy szigorúan védett madár ritkán szem elé kerülő egyede is. Akinek nincs benne gyakorlata, nem feltétlenül tudja megkülönböztetni a szalonkát a minden esetben védett bagolytól, a nyestet a védett nyuszttól. Aki pedig még nem lő pontosan, az gyakran okoz fölösleges szenvedéssel járó sebzést.

És ha már hagyományőrzés: a vadásszá válásnak Magyarországon megvan az évszázados, jól bevált módja. Akit fiatalon is vonzott a vadászélet, kezdetben hajtóként vehetett részt a vadászatokon, ellesve az idősektől a fajismeretet és általában ‑ szerencsés esetben ‑ a felelős vadászati viselkedést; mondjuk, ebben az időseknek is lenne mit behozniuk. Nincs értelmes ok, ami miatt ezt a folyamatot jogszabály-módosítással kellene gyorsítani, fegyvert adva olyanok kezébe, akik még nincsenek a szükséges tudás és tapasztalat birtokában. Vagy nincsen elég vadász Magyarországon, hogy már a kiskorúak közül kell puskásokat verbuválni? Vagy esetleg derogál az új Döbrögik gyerekeinek beállni a hajtók közé? Én azt gondolom, hogy a vadászfegyver nem játék, nem való gyerekek kezébe.

Kérdezem tehát, hogy milyen vadászati, természeti, természetvédelmi vagy netán társadalmi érdeket szolgál ez a mostani és a korábbi módosítás, amely az ifjúsági vadászat kibővítését szolgálja. És vajon önök vállalják‑e a politikai felelősséget az ennek nyomán esetlegesen előforduló balesetekért? Bár ezt egyébként megkérdezhetném a már felnőtt, idősebb vadászok által okozott balesetek kapcsán is. Előre is köszönöm a válaszát. (Taps az MSZP padsoraiból.)