Dudás Róbert (Jobbik)

DUDÁS RÓBERT (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Múlt hét pénteken, december 12-én megnyitották a 25-ös főút azon hegyi szakaszát, ahová önök egy szerpentint álmodtak meg és egy szerpentint építettek. Rengetegszer kérdeztem, és még fogom is ebben a témában a kormányt, és az én kérdéseim nem pusztán az én gondolataimat tükrözik, hanem egyébként ezek a kérdések megfogalmazódnak a helyi lakókban, a helyi választópolgárokban.

Odamentem, hiszen délelőtt 10 órára volt meghirdetve az átadás, és nemcsak én mentem oda, hanem egyébként számos helyi lakos. Kíváncsian vártuk azt, hogy meg lesz nyitva, és egyébként végre végig lehet menni rajta sok-sok év után, hiszen a halasztott határidőt is jócskán elhalasztották és túllépték az átadással, és egyébként ‑ tegyük hozzá ‑ még most is csak részleges átadásról beszélünk. Azzal kellett viszont 10 órakor szembesülnünk, hogy az út elején kordon, az út végén kordon, és nagyjából 1,5 kilométerrel a lenti, alsó kordon mögött vagy fölött felépítettek, ácsoltak egy színpadot, ahol egy megnyitó ünnepséget tartottak a nagyságoknak, a hatalmasságoknak.

Számos kérdés volt eddig is, és számos kérdés merült fel egyébként magának az átadó ünnepségnek a kapcsán is. Az első talán az, hogy kiknek építették ezt az utat. A lakosságnak vagy maguknak? Én azt gondolom, hogy ha nincsen semmi takargatnivaló, akkor a kordont elbontva csinálunk egy szalagátvágást, és egyébként mindenki megünnepli, megtapsolja. Én is azért mentem oda, hogy megnézzem ezt az utat, nem pedig azért, hogy esetleg kérdéseket tegyek fel.

Önök mindenki szeme elől elbújva, 1,5 kilométerre a kordon mögött átadták az utat úgy, hogy délután 2 óra volt, mire egyébként vége lett az ünnepségnek, meg még a színpadot, amit ácsoltak, azt is el kellett bontani. Ahogy én megjelentem például és számos helyi lakos, az őr mellett gyorsan, pár percen belül megjelent még két autó több őrrel, nehogy valaki megzavarja az önök ünnepségét.

Államtitkár Úr! Miért nem mernek kiállni az emberek elé? Én azt gondolom, egy jóérzésű ember, amennyiben nincs takargatnivalója ‑ ezt az utat meg egyébként nem saját maguknak építették, tudnánk ilyet is mondani, hogy magánutakra elmennek százmilliók, milliárdok, de ez egy közút… (Zsigó Róbert: Mondj egyet!) Parancsol, államtitkár úr? (Zsigó Róbert: Mondj egyet! ‑ Az elnök csenget. ‑ Zsigó Róbert: Nem sikerült!) Jaj, dehogynem! Csak arra 3 perc nem lenne elegendő (Rétvári Bence: Csak egyet!), hanem 5 perc is kevés lenne. (Zsigó Róbert: Egyet! ‑ Az elnök ismét csenget.) Jó, majd akkor erről is beszélünk.

Nagyon kedves, hogy a kormány több tagja is bekiabál nekem, egyébként ez is bizonyítja, hogy milyen kényes területre tapintottam rá azzal (Derültség a kormánypárti képviselők soraiban.), hogy utakat építenek (Zsigó Róbert: Nem tudtál rá válaszolni!), úgy adják át, hogy egyébként a lakosság a megnyitó ünnepségen nem vehet részt.

Államtitkár Úr! Ki fogja vállalni a felelősséget az egyébként még a kormánypárti képviselő által is bevallottan minőségi hiányosságokkal küzdő és hemzsegő út kapcsán? Ki fogja a felelősséget vállalni? (Az elnök megkocogtatja a csengőt.) Azok a képviselők, akik ott voltak? Vagy azok a polgármesterek is, akik egyébként ott tapsoltak vagy ott kellett tapsolniuk?