Gréczy Zsolt (DK)

GRÉCZY ZSOLT, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Alelnök Úr! Azt gondoltam volna egy ilyen beszámoló meghallgatása közben, hogy egy kicsit több lesz az önkritikus hang, hogy a jegybank hogyan működött, de csak odáig sikerült eljutnunk kormánypárti képviselők és alelnök úr szavaiban is, hogy voltak problémák, és egy új működési rendre kellett átállni. Ennél azért a problémák sokkal súlyosabbak és mélyebben voltak és vannak, és azt gondolom, hogy a magyar közvélemény igazságérzete nem áll meg ennél az állításnál, hogy új modellt kellett bevezetni, és most már minden rendben van, hiszen az ellenzék évekig figyelmeztetett arra, hogy bűncselekmények történnek a Magyar Nemzeti Banknál. Figyelmeztettünk eleget, és ugyanazok a képviselők, akik most azt mondják, hogy voltak problémák, de ezeket meghaladta a jegybank, akkor, amikor mi figyelmeztettünk, azt mondták, hogy minden rendben van. Úgyhogy azt gondolom, hogy ez így összességében nincs rendben.

A jelentés és a beszámoló egyébként egy kritikus dokumentum; a feladata elvileg az lenne, hogy bemutassa, a jegybank miként szolgálta az árstabilitást és a pénzügyi stabilitást, azt az alkotmányos monetáris célt, amelytől semmilyen politikai akarat nem téríthetné el. Ám a valóság más. A beszámoló lapjai között nemcsak gazdasági adatok bújnak meg, hanem egy évtizedes rendszerszintű kudarc következményei ‑ egy olyan kudarcé, melynek főszereplője a jegybank elnöke, Orbán Viktor jobbkeze, Matolcsy György, és amelynek árát minden magyar család fizeti.

Tisztelt Ház! Mindenekelőtt fontos felidéznünk: a Matolcsy által vezetett Magyar Nemzeti Bank az elmúlt évtizedben példátlan módon szervezett ki közpénzmilliárdokat alapítványokba és azokon keresztül magánkezekbe. A közvagyon kiszervezésére az MNB saját maga által kontrollált alapítványi hálózatot hozott létre. Ezek az alapítványok több száz milliárd forintnyi közpénzből vásároltak ingatlanokat, luxusingatlanokat, New York-i és dubaji luxuspalotát, luxusautókat, Ferrarikat és egyebeket ‑ ezt mind a magyar adófizetők pénzéből vásárolták magánszemélyek. Ezeket a közpénzeket alapítványokba helyezték, és azt állították, hogy innentől kezdve a közpénz elvesztette közpénzjellegét.

A közpénz fogalmával szembemenő érvelést végül maga az Alkotmánybíróság sem tudta elfogadni, de addigra a pénz jó része már kikerült a közvetlen közfelügyelet alól. Az Állami Számvevőszék későbbi vizsgálatai tovább árnyalták a képet: az MNB-hez kötődő alapítványok több száz milliárd forintnyi vagyont kezeltek, és több mint 500 milliárd forint felett rendelkeztek. Az ÁSZ megállapítása szerint egy lényegében átláthatatlan struktúrán keresztül hajtották végre ezeket a manővereket, többek között magántőkealapok közbeiktatásával, ami jelentősen megnehezítette a közpénzek útjának követését.

(0.30)

A vizsgálat szerint a befektetések jelentős része rossz döntésnek bizonyult, a vagyon érdemben csökkent, miközben a pénz egy része olyan cégekhez került, amelyek a korábbi jegybankelnök fiának környezetéhez köthetők. A veszteség nagysága többféleképpen is mérhető. Ha az alapítványokhoz juttatott 266 milliárd forint nem tűnt volna el, és legalább az inflációval nőtt volna az értéke, akkor ma 440 milliárd forint szerepelhetne az alapítványi számlákon. Más számítás szerint ennyi pénzből akár 400 milliárd forinttal csökkenhetett volna az államadósság. Ha pedig a vagyon megfelelően, piaci alapon, hozamot termelő módon lett volna befektetve, akkor ez ma akár 530-600 milliárd forintra is növekedhetett volna.

Jogos volt a magyar közvélemény felháborodása annak láttán, amit a Matolcsy-klán művelt ebben az országban. Mindez világossá teszi, mekkora károkat okozott a transzparencia hiánya, az ellenőrzési mechanizmusok gyengítése és a közpénzek feletti felelőtlen gazdálkodás ebben az időszakban. S ha valaki azt remélte, hogy ez a korszak lezárult, annak csak annyit tudunk mondani, a most tárgyalt jelentésből is látszik, hogy az MNB vagyona 2024 végén mínusz 1665 milliárd forint negatív egyenleget mutatott, és ez nem független az elmúlt évtized gazdálkodási gyakorlatától. Az MNB 2024-ben 788,7 milliárd forint veszteséget termelt, miután 2023-ban még ennél is nagyobb deficitet halmozott fel. Ez a két év együtt több mint a teljes éves magyar gyógyszerkassza. A veszteségek egy része a jegybanki programok hibás tervezéséből fakad, másik része politikailag motivált döntésekből, de egy további része egyszerűen abból, hogy az MNB deviza- és értékpapír-portfóliójának kezelése rosszabbul teljesített, mint amit egy felelős, szigorúan szakmai alapon vezetett jegybank produkálna.

Egyébként az inflációs adatok sem voltak kedvezőek. Ez az az időszak, amikor az Orbán-kormány egész Európa, az Európai Unió legmagasabb inflációs adatát produkálta. Olyan módon növekedtek, elsősorban az élelmiszerek árai, amelyeket nagyon nehezen tudott tolerálni a vásárlóközönség.

A kamatemelések időzítése sem bizonyult kellően hatékonynak az inflációs folyamatok letörése szempontjából, és egy kicsit furcsállom is, hogy most a 380 forintot meg a 390-et mint euróárfolyamot ünnepli a kormány ‑ igaz volt ez 410 fölött is. De emlékszem, amikor még 2010 előtt a 300 forintnál hangos jajveszékelés és kiabálás volt, pedig hát hol vagyunk ahhoz képest. És akkor gazdasági világválság volt.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a hintapolitika emberéletek munkáját tette tönkre, megtakarításokat olvasztott el, hiteleket tett kezelhetetlenné, beruházásokat vágott vissza. Egyébként azt gondolom, hogy a jegybanknak abban is lenne feladata, hogy az általános banki hitelezésben segítse a választópolgárokat abban, hogy kis csillagos, apró betűknél ne legyen átverve a magyar állampolgár. Szerintem ennek a közpénzhasználati kultúrának a terjesztésében, illetve abban, hogy ne mindig a bankok nyerjenek, hanem időnként azok is, akik ezeket a hiteleket fölveszik, lenne mindenképpen a jegybanknak is felelőssége.

Mindenesetre azt muszáj kimondanunk ‑ mert ugye, nincs még egy éve hivatalban az új jegybanki vezetés ‑, hogy Matolcsy György jegybankelnöki működése kudarc volt, szakmai, gazdasági és erkölcsi értelemben egyaránt, és nagyon bízom benne, hogy nem sokáig tart az az időszak, amikor a vádhatóság a nyomozás érdekeire hivatkozással nem ad információkat arról, hogy egyáltalán nyomoznak‑e ‑ bár gondolom, vélhetően nyomoznak ‑ ebben az ügyben. De az nem létezik egy országban, nem jogállam az az ország, ahol ekkora vagyonvesztést azok, akik ezt elkövették a hazájukkal szemben és minden adófizetővel szemben, egyébként ép bőrrel megússzák.

Egyébként a parlamentnek nem lenne szabad elfogadnia egy olyan beszámolót, amely mögött ekkora botrány, ekkora veszteség, ekkora közpénzszórás és ekkora függetlenségdeficit áll. A magyar jegybanknak vissza kell térnie a törvény betűjéhez, szelleméhez, a függetlenséghez, az árstabilitáshoz és a transzparenciához. Köszönöm a figyelmet. (Taps a DK soraiban.)