Varga Zoltán (DK)

VARGA ZOLTÁN (DK): Elnök úr, bár egy kicsit olyan a terem, mint egy piac, de gondolom, a kormánypárti képviselők vagy leülnek, vagy elmennek.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Államtitkár úr! Látom, az ég szerelmére, Pintér Sándor megint elmenekült, megint sunnyog a szembenézés elől, hát lelke rajta! Gondolom, azért államtitkár úr is emlékszik a Népjóléti Bizottság november végi miniszteri meghallgatására, ahol végre, nagyjából egy év után újra a szakbizottság elé mert jönni Pintér Sándor ‑ egy év után! Nem véletlenül hiányoltam, hiszen egy év ‑ tudja ön is ‑ pokoli hosszú idő, különösen akkor, ha a felelős miniszter szisztematikusan kerüli a saját szakbizottsága üléseit.

A bizottsági meghallgatásán ‑ még egyszer mondom: egy év után ‑ persze, nyilván a jól begyakorolt rogáni koreográfia szerint hozta, teszem hozzá, amúgy nagyon rutinosan, a kötelező kormányzati sikerpropagandát. Pintér Sándor a bizottság előtt viszont ‑ amúgy tőle szokatlan módon ‑ idegesen, alig néhány mondatban beszélt a gyermekvédelemről, míg a Szőlő utcai bűncselekményekről szinte alig lehetett belőle kihúzni egyetlenegy épkézláb mondatot is. Mondjuk, érthető, hiszen megugorhatatlan feladat lett volna még Pintér Sándornak is sikerekről beszámolni, ugyanis a gyermekvédelemről sok minden eszébe juthat az embernek a kormány tevékenysége kapcsán, de a siker biztosan nem szerepel ezek között.

Hát valljuk be, államtitkár úr, dráma, ami ott történik! Különösen embertelenek és hátborzongatók azok, amik az önök gondoskodására szoruló, állami gondozott gyermekek és a Szőlő utcai bűncselekmények kapcsán felháborítják ‑ amúgy jogosan ‑ a közvéleményt, holott még vélhetően csak a felszínt látjuk. Folyamatosan kerülnek napvilágra az egyre torokszorítóbb ügyek ‑ teszem hozzá, ezek vastagon bűnügyek ‑, amelyeket nem a hatóságok, nem a kormány, nem önök, nem Pintér Sándor rendőrminiszter, hanem Dobrev Klára, a DK elnöke derített fel és hozott nyilvánosságra. Ott, a bizottsági ülésen Pintér Sándor még meg is sértődött, mikor a kérdést neki szegeztem. Emlékszik, államtitkár úr? A gyermekvédelemért, a rendőrségért, a nyomozó hatóságok tevékenységéért is felelős rendőrminiszterként vajon érzi‑e Pintér Sándor a felelősségét a történésekért? Vállalja‑e a felelősséget, ha kiderül, hogy kiskorú sértettjei is vannak a Szőlő utcai botrány- és bűncselekmény-sorozatnak? Lemond‑e, ha kiderül, hogy a nyomozás során a hatóságok bizony bizonyítékokat tartanak vissza, vagy próbálják az egész ügyet eltussolni?

Pintér Sándor válasza akkor sértődötten csak annyi volt: tudni fogja a dolgát. Államtitkár úr, olyan megdöbbentő, gyermekek elleni erőszakot rögzítő felvételek láttak mára napvilágot, amelyekről kiderült, hogy ugyan rég az önök által irányított hatóságok birtokában voltak, de mégis mélyen hallgattak róla.

(11.20)

Ezek a felvételek Dobrev Klára nélkül még mindig valami íróasztal mélyén porosodnának.

Államtitkár Úr! (Az elnök a csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Pintér Sándor tovább nem bujdokolhat a felelősség elől. Azt mondta néhány hete, tudni fogja a dolgát. Üzenem a sunnyogó rendőrminiszternek: rajta, tegye a dolgát, mondjon le, most! (Taps a DK soraiban.)