Dr. Juhász Imre

DR. JUHÁSZ IMRE, az alapvető jogok biztosa: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Elsőként szeretném elődöm, a biztoshelyettesek és munkatársaim nevében is megköszönni Vejkey bizottsági elnök úr, Pajtók Gábor és Ritter Imre képviselők méltató szavait. Azt gondolom, hogy ezeket a továbbiak szempontjából, a további munka szempontjából mindenképpen bátorításnak kell értékelnem. A méltatásokkal ezért nem is szeretnék én sem a továbbiakban foglalkozni.

Néhány szóban reagálnék Arató képviselő úr felvetéseire, illetőleg Barkóczi úréra is majd, de ő most nincs itt. Azt gondolom, hogy ennek a politikai részével én nem kívánok foglalkozni. Úgy láttam, hogy Arató képviselő úrnak nagyrészt a kormánnyal van vitája, ami ellenzéki képviselőként egyébként érthető is. (Arató Gergely: Azzal, hogy a kormány részének tekinti magát az ombudsman! ‑ Az elnök csenget.) Azt gondolom, hogy az ombudsman számára ez egy olyan terület, amivel nem kell foglalkoznia.

A továbbiakat illetően: említette, hogy lefokozásra kerültek a biztoshelyettesek. Azt gondolom, hogy a 2012-ben kialakított rendszerről van szó. Nem tudom, hogy a 2024-es beszámoló kapcsán milyen okból jutott most erre a következtetésre. Én azt gondolom, hogy a biztoshelyettesek, a jelenlegi biztoshelyettesek és a korábbi, nemrég távozott nemzetiségi biztoshelyettes is végezte a munkáját. Éppen képviselő úr hozott egy példát arra ‑ amire majd vissza fogok térni ‑, hogy ez a munka milyen irányokban folyt és milyen területeken. Nem hiszem, hogy bárki e tekintetben korlátozta vagy lefokozta volna őket.

Az, hogy általánosságban az ombudsman megnyilvánulásainak, jelentéseinek milyen hatása van úgy a törvényi rendelkezések által, mint egyébként a társadalomban, nyilván egy messze vezető kérdés, de azt gondolom, hogy ebben a helyzetben készült a 2024-es, ebben a jogi környezetben, ebben a társadalmi szituációban telt el a 2024. esztendő. Tehát nekünk ebben a körben kell megítélnünk adott esetben azt, hogy az ombudsman jelentései milyen erővel bírnak a tekintetben, hogy a felvetett esetleges visszásságokat hogyan kell és hogyan lehet kezelni.

De én azt mindenképpen visszautasítom, hogy a biztoshelyettesek lefokozásra kerültek volna. Azt gondolom, hogy megvannak a keretei annak, hogy a biztoshelyettesek munkája becsatornázódjék a hivatal és az alapvető jogok biztosa feladat- és hatásköre közé. Azt gondolom, hogy ez minden más munkahelyen olyan helyzetben van, a jelenlegi hivatalban is, ami azt jelzi számomra, hogy a dolgozó biztoshelyettesek az én ajtómat mindig nyitva találják, és ha olyan jelentéseket tudunk kiadni, amelyek mind a kettőnk vagy mind a hármunk meggyőződésével találkoznak, akkor ennek a munkának nincs semmiféle akadálya. Én ezt így is gondolom a továbbiakban is.

Ami a konfliktusvállalásra tett utalását illeti, hát nem tudom. A jelentés is, pontosabban a beszámoló is és a felszólalásom is idézte azokat az adatokat, amelyek éppen azt bizonyítják, hogy a jelentéseink ‑ és itt hangsúlyozom a szónak ezt a formáját; tehát a jelentések azok a dokumentumok, amelyeknek van jogkövetkezménye, és az alapvető jogok biztosa adja ezeket ki vagy önállóan, vagy a biztoshelyettesekkel, vagy valamelyik biztoshelyettessel együtt ‑ olyan adatokat adnak, mint például az, hogy 117 címzett részére 98 ajánlást fogalmaztak meg a jelentések, amelyek közül 102-t elfogadtak azok az intézmények, amelyeknek ez szólt, amelyek számára ez valamilyen feladatot szabott meg, kérést fogalmazott meg, és 15 esetben fordult elő, hogy a címzett érdemben nem értett egyet ezekkel a javaslatokkal. Tehát én nem tudom, hogy milyen egyéb konfliktusmenedzsmentet szeretne látni, de azt gondolom, ezek a számok azért magukért beszélnek, és az egyéb statisztikai adatok is, amelyeket most nem szeretnék megismételni.

(23.00)

Aztán a felszólalásában ‑ és elnézést ezért ‑ az idősíkok egy kicsit összekeveredtek. Igen, ismert nyilván most előttem is az az összeállítás, amelyet most úgy hivatkozott képviselő úr, hogy 18 állásfoglalás tíz év alatt, amelyek feltártak visszásságokat. Itt is felhívnám a figyelmet arra, hogy állásfoglalások és jelentések között is van különbség. Ezek nem ugyanolyan források az alapvető jogok biztosának tevékenysége során, de most 2024-ről beszélünk, és azt gondolom, hogy az nem elsősorban az alapvető jogok biztosának a feladatköre, hogy a megtett intézkedések vagy akár az elmulasztott intézkedések mennyiben tekinthetők akár a kormány mulasztásának, akár más mulasztásának.

Természetesen van lehetőség arra, hogy az alapvető jogok biztosa egyfajta utánkövetést is végezzen, hogy mi történik adott esetben a kiadott jelentéseivel, hogyan vették figyelembe, de a statisztika itt magáért beszél. A 2024. évre is, mint minden évre, elvégeztük ezt az utánkövetést, és elég magas arányszámot hozott ki az előbbiekben is citált jelentésszám, illetve az elfogadása vagy az el nem fogadása.

Az idősíkok összekeveredését mutatja a korábbi biztoshelyettessel, Szalayné Sándor Erzsébettel kapcsolatos megjegyzése is. Hadd mondjam el, erről közlemény van a honlapon ‑ képviselő úr ezt nyilván olvasta, de ha elkerülte a figyelmét, akkor elmondom még egyszer ‑, hogy ezek az állásfoglalások, hangsúlyozom, nem jelentések, tulajdonképpen a hivatal keretében végzett munkásságát jelentik a biztoshelyettesnek, amelyek nem bírják adott esetben az alapvető jogok biztosának az egyetértését. De ez egy dolog.

Én öt hétig voltam hivatalban úgy, hogy Szalayné Sándor Erzsébet is hivatalban volt. Több szakmai megbeszélést is folytattunk, mert nyilván kikérdeztem őt, és vártam a véleményét, hogy mit tapasztalt 12 év alatt ‑ ez egy tekintélyes és hosszú idő ‑, az ő tapasztalataira kíváncsi voltam. Egyszer sem említette ‑ ami egyébként az eljárásrend lenne ‑, hogy akár közös jelentést szeretne kiadni ezekben a kérdésekben, abban a két inkriminált kérdésben is, amit képviselő úr említett. Azt sem mondta, hogy akkor ő a saját szakállára szeretne állásfoglalást kiadni. Semmit nem említett ezekkel kapcsolatban.

November 3-án lejárt a mandátuma, és november 4-én, tehát a mandátuma lejárta után a munkatársait megkérve a honlapra kitette ezeket az inkriminált állásfoglalásokat, amelyeket ‑ hangsúlyozom ‑ az eljárási szabályok megsértésével készített, mert az eljárási szabályok szerint ki kellett volna kérni a hozzájárulásomat ‑ nem kérte ki. Egyébként a két állásfoglalás is azt tartalmazza, hogy a biztos egyetértésével készültek ezek a vizsgálatok, és nyilván ezt sugallja az állásfoglalás is ‑ ez sem felel meg a valóságnak. Miután a hivatali idejét követően kerültek ki, ezért nyilvánvaló, hogy az ő hivatali munkájának a részét ezek nem képezhetik. Mind a 12 évi, korábbi tevékenységéből fakadó dokumentumok megtalálhatók továbbra is a honlapon, de ez a két állásfoglalás, ne haragudjon, körülbelül azt tudnám mondani, az Ombudsmani Hivatal, az alapvető jogok biztosa szempontjából nem létező.

Én nem azt mondom, hogy ezeket az állásfoglalásokat valaki az ő tudományos munkásságának tekintve felhasználja. Nyilván ezek kikerültek, sőt úgy tudom, meg is küldte bizonyos partnerszervezeteknek. Ez ismert, aki akarja, fölhasználhatja természetesen azzal, hogy Szalayné Sándor Erzsébetnek ezek a megállapításai vannak. De ennek, még egyszer hangsúlyozom, hivatalosan nincs, és nem is lehet köze az Alapvető Jogok Biztosának Hivatalához, illetve az alapvető jogok biztosához. Azt gondolom, hogy elég egyértelműen elmondtam, hogy miért nem, de ezt a közleményben is közzétettük.

Egyébként volt képviselői azonnali kérdés is, ott is elmagyaráztam ezt, és azt gondolom, hogy én a magam részéről ezzel nem kívánok foglalkozni. Ebben semmilyen olyan nincs, hogy én vagy egyáltalán a hivatal szeretne megvédeni valakit vagy ezzel hasonlatos dolgokat. Ezt vissza kell hogy utasítsam. Itt egyszerűen arról van szó, hogy szabályszegő módon és meglehetősen elítélhető formában kerültek ki ezek a nyilvánosság elé és a hivatalosságnak mindenféle szabályát figyelembe nem véve. Ez volt az oka.

Barkóczi képviselő úr sajnos nincs itt, de azért elmondom a jegyzőkönyv kedvéért is, hogy én egy szóval sem mondtam, hogy az ellenzéki képviselők csinálják azt, amit csinálnak, mármint amiről úgy gondolom, hogy nem kéne. Én csak azt mondtam, és most is ezt tartom, hogy politikai haszonszerzés céljára nem kell és nem szabad szerintem, az én véleményem szerint felhasználni a gyermekvédelemben valóban meglévő hiányosságokat, visszásságokat, súlyos jogsértéseket.

Legfőbb ügyész úr néhány órával ezelőtt mondta el, hogy milyen vizsgálatok folynak. Én azt gondolom, hogy amikor egy ügy ilyen szakaszba kerül, akkor azokra a szervekre kell bízni a megoldást, a nyomozást, a felelősségre vonást, amelyek erre jogosultak. Ezekben a helyzetekben hagyni kell dolgozni az én álláspontom szerint például az ügyészséget. Ezért mondtam azt, hogy ezek a megnyilvánulások nem szolgálják mindannyiunk közös ügyét, a gyermekek védelmének az ügyét.

Itt nincs arról szó az én álláspontom szerint, hogy ne lenne meg a társadalomban és minden jogosított szerv részéről az igény az én meglátásom szerint arra, hogy a felelősöket megtalálják és ‑ gondolom ‑ példaadó módon megbüntessék. Ezt azért is mondom, mert én jó néhány gyermekintézményben is jártam, és nyilván a munkatársaim is az ellenőrzések során az elmúlt évben, években, de azt kell mondjam, hogy azokat az embereket ez mindenképpen egy kicsit ledegradálja, hogy a képviselő úr szavát mondjam, lefokozza tulajdonképpen, akik ma is, tegnap is és holnap is azokban az otthonokban a gyermekekért dolgoznak. Tehát szerintem a sommás értékítéletekkel vigyázni kell, mert ez nagyon sok embert sérthet, akik valóban a gyermekek védelmére teszik fel az életüket. (Arató Gergely a teremből távozva: Megérdemelnék, hogy tisztességes kormányuk legyen! Nemhogy őket védenék meg, hanem inkább a bűnözőket védik! ‑ Az elnök csenget.)