Arató Gergely (DK)

ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Ház! Ha azt keressük, hogy az elmúlt években miért vesztett tekintélyéből és jelentőségéből Magyarországon az ombudsmani intézmény, akkor elég csak meghallgatnunk ezt az előttem elhangzott két hozzászólást a két kormánypárt részéről. Ha valaki ezeket meghallgatja, és látja azt a mérhetetlen elégedettséget, amely a kormánypárti politikusok részéről megnyilvánul az ombudsmani hivatallal, az ombudsmani intézménnyel szemben, ez jól mutatja, hogy ez az intézmény ma nem látja el érdemben a feladatát Magyarországon.

Hiszen, ha egy ilyen intézmény nem okoz kellemetlenséget a kormánynak, ha az intézmény nem ad feladatokat a kormánynak, ha nincs vitában a kormánnyal, akkor ez azt jelenti, hogy elkerül minden olyan ügyet, amely egyébként valamilyen módon konfliktust jelentene és konfliktust vállalna. Márpedig konfliktusvállalás nélkül nincs hatékony ombudsmani munka. Ennek az intézménynek az a lényege, hogy érdemben megjelenítsen olyanfajta jogi problémákat, olyanfajta társadalmi igényeket, amelyeket a működő kormányzat, a hatalomban lévők nem elégítenek ki. És ha egy ombudsmani intézménynek az az egyik fő célja, hogy ne kerüljön ilyen konfliktusba ‑ mondok majd erre példát ‑, akkor nem fogja tudni ellátni ezt a feladatát.

Azt, hogy mennyire nincs súlya ma az ombudsmani intézménynek, azt szerintem nagyon világosan jelzi a gyermekvédelem kapcsán történt állásfoglalások sorsa. A Helsinki Bizottság listázta azt a 18 állásfoglalást, amit az elmúlt tíz évben kiadott az ombudsmani hivatal ebben az ügyben. Mindegyik súlyos megállapításokat tartalmaz, bár rendkívül udvarias formában és kerülve azt, hogy a kormányzati felelősségre felhívja a figyelmet például a finanszírozás kérdésében, de más ügyekben sem, a jogi szabályozás kapcsán sem.

De mégiscsak vannak benne olyan intézkedések, amelyeket ha végrehajtott volna a kormányzat, ha érdemben változás lett volna, ha a rendőrség, az ügyészség levonta volna belőle a következtetéseket, akkor nem arról beszéltünk volna itt az előbb, a legfőbb ügyész beszámolója kapcsán is, hogy milyen súlyos gyermekvédelmi ügyek vannak, hogy milyen súlyos ügyekben kell nyomozni, hogy mi a helyzet ma.

És ennek oka van, tisztelt hölgyeim és uraim! Bármennyire is tisztességes szakmai munkát végez az ombudsman, az ombudsmani hivatal, az ott dolgozók, ez csak két esetben tud érvényesülni: vagy akkor, ha a kormányzatnak, a jogalkotónak, a jogalkalmazónak van füle arra, hogy változtasson, van füle a kritikára. Van füle arra, hogy a jogállami megoldásokat keresse. Ennek a kormánynak sem füle, sem szándéka nincs erre, ez a kormány önként sosem ismeri be, hogy hibázott, ez a kormány sosem javít önként, ez a kormány a legenyhébb kritikára is negatívan reagál.

(22.30)

Ilyenkor lép be az ombudsman és az ombudsmani hivatal másik intézménye, a nyilvánosság ereje. Azonban szerintem számos példát tudunk mondani arról, amikor a kormány számára kritikus kérdésekben az ombudsman és az ombudsmani hivatal meghátrált, nem mert szót emelni, nem mert véleményt nyilvánítani, nem merte vizsgálni; amikor a hozzá intézett civil szervezeti levelekre például 2024-ben számos alkalommal nem válaszolt az ombudsman, figyelembe sem vette ezeket, mert nem akart konfliktust a kormánnyal, nem akarta vállalni azt, hogy valamilyenfajta nyilvános vita legyen a kormánnyal bármilyen ügyben, nehogy azt gondolják, hogy esetleg az ombudsman nem ért egyet a kormánnyal. Ennek legkirívóbb esete ‑ csak azért hozom ide, mert ombudsman úr dicsérte a beszámoló kapcsán az előző nemzetiségi ombudsmanhelyettes által 2024-ben végzett munkát ‑ Szalayné Sándor Erzsébet jelentésének ügye, aki kiadott két jelentést, ami kellemetlen volt a kormánynak: az egyiket az egyházi intézmények oktatási szegregációban betöltött helyzetéről ‑ mindannyian tudjuk, hogy ez a jelentés valóságot tartalmazott, számos más vizsgálat megállapította ezt korábban ‑, a másik pedig azzal volt kapcsolatos, hogy milyen problémákat okoz az úgynevezett önazonossági törvény, milyenfajta diszkriminációra ad módot. Mi történt? Ezeket a jelentéseket eltüntették az ombudsmani hivatal honlapjáról, nehogy kinn legyen ott valami, ami kellemetlen a kormánynak, amitől esetleg a kormány vagy a kormánypárti politikusok rosszul érzik magukat. Így nem lehet jogot érvényesíteni, így nem lehet elérni azt, hogy egyébként tekintélye legyen az ombudsmani hivatalnak.

Mondok egy másik példát. Rendkívül hálás vagyok azért a munkáért, amit dr. Bándi Gyula végez a repülőtéri zaj kérdésében. De ott mi a helyzet? 2019-ben kezdődött el egy vizsgálat. 2019-ben fordult Lázár János miniszter úrhoz, bocsánat, talán még az elődjéhez annak idején, hogy egészen pontos legyek, ombudsmanhelyettes úr, és lényegében a kormány azóta húzza az időt, nem tesz semmilyen érdemi intézkedést még az érvényes szabályok betartására sem annak érdekében, hogy védjék a repülőtéri útvonalak alatt élőknek legalább az éjszakai nyugalomhoz való jogát ‑ ez az én választóimnak Kelet-Pesten különösen fontos kérdés. És ebben persze sokfajta dolog szerepet játszik, hogy nem lehet érvényesíteni ezeket a jogokat, de muszáj vagyok visszavezetni az alapvető okra: konfliktus nélkül és nyilvánosság keresése nélkül nincs tekintélye az intézménynek. Hozzá kell tennem, hogy ez a két eset arra is rámutat, hogy mekkora hiba volt ‑ legalábbis a jogérvényesítés szempontjából; persze a kormány szempontjából nem ‑, hogy a korábbi önálló jövő nemzedékek szószólóját, illetve a nemzetiségi jogok szószólóját lefokozták biztoshelyettessé. Ezt nagyon jól mutatta a biztos úr szóbeli beszámolója is, ahol a 30 perces beszámoló 25. perce után az egyebek között néhány szót mondott a két biztoshelyettesről is. Teljesen nyilvánvaló, hogy ezeknek az ügyeknek a súlyához méltatlan ez a fajta lefokozás és ez a fajta státusz, ennek a két nagyon fontos területnek a jogérvényesítését érdemben gátolja ez a fajta megoldás.

Összefoglalva tehát ‑ miközben én szeretnék köszönetet mondani a hivatal minden munkatársának, aki lelkiismeretesen végzi azt a feladatot, amelyet vállalt ‑, ilyen módon, ilyen vezetés mellett és ilyen konstrukcióban az ombudsmani hivatal nem tudja a feladatait érdemben ellátni, ezért a beszámolót sem áll módunkban elfogadni. (Szórványos taps a DK soraiban.)