Varga Zoltán (DK)

VARGA ZOLTÁN, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Legfőbb Ügyész Úr! Az a helyzet, hogy nehéz ilyenkor megszólalni, majd’ bekönnyesedett a szemem, hallgatva ezeket a beszámolókat. Hát, mit mondhatna mást az ember ilyenkor, mint hogy boldog karácsonyt, hiszen a karácsony előtti utolsó plenáris ülésen veszünk részt. Hát, nyugodtan hátradőlhetnek az ország lakói, hiszen a Legfőbb Ügyészség beszámolója alapján itt tökéletesen minden rendben van, az ügyészség jól végzi a dolgát, biztonságban vagyunk, a törvénysértések a nullához konvergálnak, a korrupciót hosszú évekkel ezelőtt sikerült a Legfőbb Ügyészségnek és a legfőbb ügyésznek letörnie, a politikusbűnözés meg egyszerűen ismeretlen fogalom hazánkban. Ja, mégsem! Nem jó filmet fűztünk be.

Nem akarom elspoilerezni a dolgot… Vagy tudják, mit? Mégis! Árulják már el, hogy hol van az MNB-ből ellopott, az önök bevallása szerint nagyjából 700-800 milliárd forint. Hol van a pénz? Árulják már el, könyörgöm! (Dr. Répássy Róbert: De nyomozás van!) Hol vannak a bűnösök? (Dr. Répássy Róbert: Nyomozás van! ‑ Az elnök csenget.) Hol van a gyanúsítás, a vádemelés, a vizsgálat? Hol a pénz? Hol van a pénz? Tudják, mennyi pénzről beszélünk? Ez Debrecen nagyjából négyéves költségvetése. De hogy lefordítsam maguknak: ebből lehetne venni példának okáért negyven luxus-magánrepülőgépet vagy nyolcvan jachtot. Hol a pénz?

A másik kérdésem: vajon jól érzik magukat a fideszes börtönválogatott csatárai? Árulja már el, ügyész úr: mi van Simonkával, Boldog Istvánnal, mi történik, illetve mi nem történik a Schadl-Völner-ügyben? (Dr. Répássy Róbert: Bírósági szakban van!) Hogy lehetnek szabadlábon? Völner miért praktizálhat? Mit tudnak, illetve mit hallgatnak el a Szőlő utcai bűncselekmények ügyében? Árulják már el, hogy hány csontvázat, mit csontvázat, komplett temetőt őrizgetnek még a szekrényben! Mikor fog kiborulni önökre, ránk? Hiszen azt látjuk, hogy napról napra újabb és újabb csontvázak borulnak ki, és az ügyészség, a nyomozó hatóság és mindenki más néz így ártatlan szemekkel, hogy hát, nem tudjuk; nem tudjuk, hová lett a pénz, nem tudjuk, hogy eddig miért nem foglalkoztunk ezzel az üggyel, nyilvánvaló módon.

Az a helyzet, el kell hogy mondjam, bármennyire is tetszik vagy nem, egyáltalán a legfőbb ügyésznek és ügyészségnek mint intézménynek azonkívül bármi feladatát, dolgát, hogy az állampárt és a diktatúra igényeit kiszolgálja, én nem nagyon látok. Árulják már el: ezenkívül van valami?! Mert hát nem igazán. És valóban igaza van mindenkinek, aki azt mondja, hogy Polt Péter úr fájdalmas űrt hagyott maga után. Persze, hogy fájdalmas űrt hagyott maga után, 800 milliárd forint hiányzik, kérem szépen, a kasszából! Se Polt Péter nem adott erre magyarázatot, de úgy tűnik, hogy a jelenlegi legfőbb ügyész sem igazán kívánja ezt az ügyet igazán gyorsan felgöngyölíteni. Valójában, ha egy kisdiák két Boci csokit lop valamelyik nagyáruházból, hamarabb elkapják, mint a 800 milliárd forint tetteseit.

De hát a legfőbb ügyész 2024. évi beszámolója előtt állva azért ismét ugyanabba a tükörbe nézünk ‑ és vallják be, ebben is igazam van ‑, amelyet az ügyészség hosszú évek óta tart elénk egy olyan dokumentumban, amely terjedelmével arányban nem álló módon ‑ hát, rossz híreket kell közöljek -felszínes, sablonos, mechanikusan ismételt frázisok gyűjteménye. Én örömmel meghallgattam, bár egészen késő este van, de tudom, hogy itt maradunk még éjfélig is, ez a frázisgyűjtemény, miközben közel 150 oldalon keresztül látszólag ugyan részletes, valójában következetesen elkerül minden valódi szakmai önvizsgálatot, tisztelt képviselők, tisztelt legfőbb ügyész úr.

Általánosságban megállapítható, hogy a beszámoló ‑ a korábbi évekhez kísértetiesen hasonlóan ‑ nem elemzi az ügyészség működésének tényleges folyamatait, az ok-okozati összefüggéseit és a tendenciáit sem. Nem tár fel problémákat. Nem beszél a hiányosságokról. Nem ismeri el a gyakorlatban mindennap tapasztalható ellentmondásokat sem. A dokumentum alapján az ügyészségben és az ügyészségen minden hibátlan, amit az előbb is mondtam, és tökéletes. Az emberben pedig óhatatlanul felmerül a kérdés: vajon az új legfőbb ügyész ‑ és elnézést kérek ezért! ‑, aki ugyan egy korábbi vezető által aláírt, de már általa benyújtott anyagot tesz elénk, észlelt‑e bármilyen törvénysértést, problémát vagy működési hiányosságot? Mert bizony az nem derül ki. Ha igen, miért nem szerepel ezekről egyetlen sor sem? Ha pedig nem, az bizony önmagában egy igen-igen súlyos állítás, a valóságtól való elszakadást mutatva.

A beszámoló szövege különben szinte teljes egészében mechanikus másolata a korábbi évek anyagainak. Erre szokták azt mondani, hogy Ctrl C-Ctrl V. Hát, ez igazán nagy energiát azért nem vesz el az embertől! Ez a szervezet belső stagnálását, a valódi stratégiai gondolkodás teljes hiányát bizonyítja számomra.

Tisztelt Országgyűlés! El kell mondjam, bármennyire is fájdalmas, és nyilván önöknek ez nem fog tetszeni, de az ügyészség továbbra is egy zárt, átláthatatlan, a külvilág számára ellenőrizhetetlen rendszert alkot, amelyben a legfőbb ügyész korlátlan, diszkrecionális hatáskörrel irányít minden érdemi döntést. A szervezet működéséért gyakorlatilag senki – senki! ‑ nem vonható felelősségre. A büntetőeljárásokban meglévő szinte korlátlan ügyészségi jogosítványokkal élve a szervezet mára rendszerszinten a kormány politikai érdekeinek végrehajtójává vált.

Tudják, hogy hívják ezt a rendszert a nálunk boldogabb, a világ boldogabb felén elhelyezkedő országokban? Diktatúrának. (Dr. Répássy Róbert: Ó!) Ez a diktatúra definíciója. (Dr. Répássy Róbert: Ó, jaj, jaj, jaj! ‑ Az elnök csenget.) A döntések időzítése... Lehet ezen nevetni, persze! (Barkóczi Balázs: Nem annyira vicces!) Lehet, hogy önöknek vicces, mert önök a másik oldalon állnak. Azoknak, akik ezt elszenvedik, kevésbé az.

(20.10)

A döntések időzítésével, az eljárások elhúzásával vagy eltussolásával az ügyészség politikai folyamatok befolyásoló tényezőjévé vált. Ez jogállami keretek között elfogadhatatlan.

A jogorvoslati rendszer formális. Egy ügyészi döntés ellen panaszt ugyan lehet tenni, hát hogyne lehetne, de azt mindenkor egy ugyanolyan hierarchia által irányított másik ügyészi egység bírálja majd el. Ez bizony, bárhonnan is nézzük, tisztelt uraim, nem kontroll, ez szimplán önellenőrzés.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Évről évre visszatérő jelenség, hogy a legfőbb ügyész, teljesen elszigetelve persze az európai joggyakorlattól, szűken értelmezi a korrupció fogalmát, kizárólag a klasszikus vesztegetési tényállásokra szűkítve azt. Ez pedig nem más, mint torzítás. A magas szintű korrupció fogalma az Európai Unióban egyértelműen definiált, jól kimunkált, a tagállami értékelések alapja. A beszámolóban ennek következetes tagadása bizony nem jogi érvelés, hanem csupán politikai magyarázkodás.

A korrupcióhoz szorosan kapcsolódó hivatali, vagyon elleni és gazdasági bűncselekmények, amelyek nélkül a korrupciós folyamatok nem értelmezhetők, teljes egészében hiányoznak az értékelésből. Nem tudjuk meg, hány feljelentést utasítottak el, hány eljárás szűnt meg akár gyanús körülmények között is, vagy hány vádirat végződött például részfelmentéssel. A beszámoló 99 százalékos váderedményességi mutatója pedig számítási módja miatt nem más, mint a valóságot elfedő kirakatadat.

Óhatatlan és megkerülhetetlen a kérdés: az új legfőbb ügyész úr felül kívánja‑e vizsgálni a korábbi korrupcióval és közpénzfelhasználással kapcsolatos ügyészi döntéseket, vagy továbbra is fenn kívánja tartani azt a gyakorlatot, amelyet az Európai Bizottság és az Európai Tanács immár ötödik éve súlyosan kritizál?

Tisztelt Ház! A közpénzekkel kapcsolatos bűncselekmények elleni fellépés egyik legfontosabb eszköze a vagyonelkobzás, a zár alá vétel és a vagyonvisszaszerzés. Ezek alkalmazásáról a beszámoló csupán formális, néhány soros említést tesz különösebb számok, ügyek és összegek nélkül. Még az országos törvényességi vizsgálat eredményéről sem olvashatunk valódi adatokat, ami szerintem ebben a formában kétségbeejtő. Így hogyan ítélhetnénk meg, hogy a bűncselekményekből származó vagyon egyáltalán visszakerült‑e a közösségekhez? Hogyan? Árulják már el!

A személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedések, letartóztatás, bűnügyi felügyelet alkalmazása továbbra is következetlen és gumiszabályokra épülő, sokszor szimplán automatikus gyakorlat. Az engedélyezés és meghosszabbítás formális, a fellebbezések elbírálása pedig sokszor érdemtelenül elutasító. Ugyanez igaz persze a telefonlehallgatások és más titkos eszközök alkalmazására is. A beszámoló ezekről bizony semmilyen valós részletezést sem ad. Hosszan sorolhatnám és folytathatnám a sort.

Miközben a beszámoló szelektíven hivatkozik az Eurobarométer egyes adataira, elhallgatja azt, hogy az Európai Unió jogállamisági jelentései évek óta a magyar ügyészségi működés rendszerszintű hiányosságait rögzítik. (Dr. Répássy Róbert: Milyen rendszerszintű? Miről beszélsz?) Hogy van ez? Árulják el, hogy lehetséges ez!

A 2025-ös jelentés ismét súlyos megállapításokat tesz (Dr. Répássy Róbert: Na, mondjál egyet!): magas szintű politikai korrupció ‑ tagadják? (Dr. Répássy Róbert: Ez az ügyészség működése?), tagadják? ‑, a független ellenőrzési mechanizmusok hiánya, a közpénzekkel való visszaélés elégtelen feltárása. (Dr. Répássy Róbert: Ezt te írtad!) Ezek miatt Magyarország továbbra is az EU-s forrásmegvonások alatt áll. (Dr. Répássy Róbert: Ezt ti írtátok! ‑ Az elnök megkocogtatja a poharát.) Ezt? (Dr. Répássy Róbert: Igen, ezt ti írtátok az előbb! ‑ Varga Zoltán mikrofon nélkül folytatja.)

Államtitkár úr, az a helyzet, hogy ez a műfaj, amit ön próbál alkalmazni, itt nem értelmezhető. Nyugodtan megteheti bármilyen kocsmában, hogy bekiabál…