Dr. Apáti István (Mi Hazánk)

DR. APÁTI ISTVÁN, a Mi Hazánk képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Senyei Úr! Tisztelt Országgyűlés! A körbedicsérések után, a kölcsönös körbedicsérések véget nem érő sora után most úgy érzem, legfőbb ideje észszerű kritikákat is megfogalmazni, mert itt a kormánypárti képviselők felszólalásaiból egy teljes álomvilág kezd kibontakozni, egy délibáb, amely szerint ez a létező világok vagy a létező bírósági rendszerek legjobbika, nincsen semmi tennivaló, pakoljuk össze az iratainkat, menjünk haza. Azért ez messze nem így van, tisztelt kormánypárti képviselők.

Higgyék el nekem, hogy nem azzal tesznek jót Magyarországnak, ha struccpolitikát folytatva homokba dugják a fejüket, és azt állítják, hogy minden rendben van, és egyetlen kritikus félmondat el nem hagyja a szájukat. Természetesen a másik véglet az a rossz ellenzéki hozzáállás, hogy a kákán is csomót keresnek, és ha találnak, akkor belekötnek mindenbe; ez sem helyes, mert azért észszerű kérdéseket mégis meg kellene fogalmazni.

Tekintettel arra, hogy a házszabály miatt az előbb nem volt lehetőségem válaszolni Vejkey bizottsági elnök úrnak, ezért megteszem most. Nagyon örülök annak, hogy elnök úrnak nem volt ínyére a felszólalásom, nem volt megelégedve azzal, amit az előbb a kúriai elnöki beszámolónál elmondtam, mert innen tudom, hogy jó úton járok, és nem hibásodott meg a belső iránytűm. Isten őrizz, hogy a kormánypárti padsorokból bármilyen dicsérő szót is kapjak, mert akkor az már több irányból is gyanús lehetne. (Dr. Vejkey Imre: Akkor most dicsérünk.)

Rátérve az Országos Bírósági Hivatal 2024. évi tevékenységéről szóló beszámolóra, elnök úr, nemcsak a lóláb, hanem az egész ménes is kilóg ebben a történetben. Ön elfelejtette azt a nem jelentéktelen körülményt, eseményt, tényt megemlíteni, hogy mintha 2024 novemberében került volna sor egy példátlan eseményre, amikor néhány magyar bíró és igazságügyi alkalmazott tüntetni merészelt a bíróságokon belül kialakult állapotokért.

Kérdezem én: ön szerint ez csak egy belföldi és/vagy külföldi felforgató tevékenység eredménye vegytisztán, vagy azért nemcsak nyomokban, hanem jelentős mértékben tartalmaz megszívlelendő kritikákat? Ez 2024-hez kapcsolódik, ami még Vejkey elnök úr kényes ízlésének is megfelel, hiszen nem mondhatja azt, hogy egy 2025-ös esemény kapcsán kérdezem önt a 2024. évi tevékenységről szóló beszámolóval kapcsolatban.

Nem hallottunk egy árva szót sem a bérfeszültségről, nem hallottunk elnök úrtól egyetlen fikarcnyi kis kritikát az igazságügyi alkalmazottak tragikus mértékű pályaelhagyásáról, amely főleg a budapesti bíróságokon már gyakorlatilag a működésképtelenség határára sodorta a bíróságokat, ahol már a leiratok elkészítésére is lasszóval fogják az embereket, és egyáltalán nem vonzó ez a pálya, talán a belső munkakörülmények és az alacsony bérezés miatt sem.

Ne haragudjanak, amikor egy multicégnél egy pénztáros többet keres sok esetben, mint egy igazságügyi alkalmazott, akkor persze, hogy nem túl vonzó ez az életpálya! Szerintem elnök úrnak segélykiáltásokat kellene megfogalmaznia a politikai döntéshozók irányában, hogy szabad szemmel is jól látható mértékben emeljék meg az alkalmazottak fizetését. Bár tartok tőle, hogy ez nem ilyen egyszerű, tartok tőle, hogy itt nem csak szimpla béremelésről és csak pénzkérdésről lenne szó. Tehát a helyzet annál súlyosabb, alapvető működési problémákról beszélünk.

Említette elnök úr, hogy körülbelül 26 377 távmeghallgatásra került sor. Anélkül, hogy kötözködni szeretnék, az 1 millió 200 ezer beérkezett ügyhöz és eljárási cselekményéhez kapcsolódóan azért a 26 377 távmeghallgatás nem tűnik túl veretesnek. Teljes mértékben egyetértünk azzal, hogy a digitális világ előnyeit ki kell használni, mert ez időtakarékos, pénztakarékos és rendkívül hatékony, rendkívüli mértékben tudja emelni az eljárások hatékonyságát.

(18.40)

Na, de azért jelen pillanatban az a valóság, elnök úr, hogy a legtöbb bíróságon adminisztrációs teherként, túlnyomásként élik meg azt a formát, ahogy önök ezt be akarják vezetni. Nem tudom, hogy mennyire lehet még egy ilyen megcsontosodott rendszerben elmondani a valós kritikákat, erről nincs benyomásom, hiszen nem a bírósági szervezetrendszeren belül élem a mindennapjaimat, de érdemes ezeket a kritikus hangokat meghallgatni.

Van itt egy nagyon kényes kérdés, amit nem árt az elején egy kicsit, sőt nagyon jelentősen pontosítani, nehogy félreérthető legyen: én véletlenül sem a kollektív bűnösségből meg a bűnösség vélelméből ‑ vagy összevonva a kettőt ‑, a kollektív bűnösség vélelméből indulok ki, de tartok tőle, hogy azért a bíróságokon belüli korrupciós kockázatok tekintetében sokkal nagyobbak a problémák, mint azt kívülről egy külső szemlélő gondolja. Nagyon őszintén mondom azt, hogy még mindig szentül hiszek abban, hogy a magyar bírók döntő többsége befolyástól mentesen, tisztességes, törvényes módon, lelkiismerete szerint végzi a munkáját és nem korrupt. Nehogy azt gondolják, hogy én itt be akarom sározni a magyar bírósági rendszert, mert az jelentős túlfutás lenne a részemről. Nem szeretnék ilyet elkövetni.

És egy kérdés, elnök úr: miért nem készült akár a 2024. évi beszámolóban egy átfogó értékelés, kockázatelemzés, vizsgálat, amely a magyar bíróságok esetleges, szóba jöhető korrupciós kockázatainak a feltárásáról szól, amely, mondjuk, ezzel függ össze? Milyen intézkedések, akár elnöki intézkedések történtek a korrupciós jellegű, közérdekű bejelentések műfajában, amelyek jelentős része ‑ értesüléseim szerint ‑ el sem jut az ügyészséghez, és érdemi vizsgálat nélkül ezeket gyakorlatilag elutasítják? Mi a helyzet a bírói kizárásokra irányuló indítványokkal, amelyeket ilyen sablonszerűen, iratmintaszerűen utasítanak el, amelyek nyilván valamilyen okból kifolyólag, vélelmezett bírói elfogultság miatt az adott bírók kizárását indítványozzák az adott eljárásból? Az elenyésző töredék sem ért célba. Én megmondom őszintén, nem is nagyon hallottam még olyan ügyet, amelyben kizárásra irányult indítvány, akár megalapozottnak látszó védői indítvány, és ennek helyt adtak volna; a kivételes ritkaságok körébe tartozik.

Aztán igaz‑e, ami korábban a Fővárosi Törvényszék elnökének a száját hagyta el állítólag, mely szerint a Fővárosi Törvényszék adatbázisába külön jogosultság nélkül a belső hálózatból bárki hozzáférhet, és nem listázza a rendszer azt, hogy ki, mit, milyen adott állományból mit nyomtat ki? Ha ez igaz, tehát ezért fogalmazok óvatosan, ha ez igaz, akkor még ha ez a belső hálózatra vonatkozó kijelentés volt is, ez az adatbiztonsági kockázatok egyik legmagasabb szintje. Tehát belenyúl valaki, mondjuk, a Fővárosi Törvényszék vagy akár más bíróság belső hálózatába, onnan kinyomtat valamit, és nem bizonyítható, hogy ki, mikor, milyen okból, milyen célból, milyen szándékkal mit nyomtatott ki. Nem vádaskodni akarok, ez igaz‑e, elnök úr vagy nem? Amennyiben igaz, akkor milyen intézkedéseket kíván foganatosítani ennek a helyzetnek a megszüntetésére? Mint ahogy, amit az előbb érintettem, a bérfeszültség enyhítésére milyen elképzeléseik vannak? Nyilván ezt nem tudja ön egyedül elintézni, de milyen kezdeményezéseket, indítványokat, javaslatokat fogalmazott meg a döntéshozók irányába?

Megfelelőnek tartja‑e a bírói létszámot? Emlékezetem szerint 2600-2700 bíró dolgozik Magyarországon. Megfelel ez a létszám? Mennyire egyenletes vagy egyenlőtlen az eloszlás? Az ország különösen nagy leterheltségű részein ‑ értem ezalatt Budapestet, Pest vármegyét, mondjuk, az ügyészi munkához hasonlóan még Borsod-Abaúj-Zemplén vagy Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyét ‑ indokoltnak, megalapozottnak látszik több bíró kinevezése. Egyetért ezzel, elnök úr avagy sem?

Egyetért‑e a Mi Hazánknak azzal az elképzelésével, amit mi már a politika szintjén is meg kívánunk jeleníteni, nevezetesen, el kívánjuk törölni a mentelmi jogot, de ezt nemcsak a politikusokra vonatkozóan tartjuk fontosnak, hanem ez vonatkozik a bírókat és ügyészeket megillető mentelmi jogra, mert idejétmúlt a XXI. században ez a kicsit középkori, főnemesi kiváltságra hajazó furcsa jogintézmény. Ez nem növeli, hanem csökkenti a választópolgároknak vagy az érintett ügyfeleknek, a jogkereső ügyfeleknek a bíróságba, a törvényességbe vetett hitét.

Isten látja lelkünket, semmilyen fizetést nem sajnálunk sem a bíróktól, sem az igazságügyi alkalmazottaktól, egyébként az ügyészektől sem, és nekünk egyáltalán nem fájna, ha egy hatékonyabban működő rendszerben a nyugat-európai bérszínvonalon dolgoznának a bírók és az ügyészek. Most a bíróságokról beszélünk. Az én személyes felfogásom szerint a bíró kezében elképesztő hatalom van, akár egy járásbíróságon, polgári ügyszakban dolgozó bíró kezében nagyon jelentős hatalom van, ettől jelentősebb hatalom talán már csak egy sebészorvos kezében van. Mindkettő emberi sorsokról, emberi életekről határoz, és rossz döntések emberi sorsokat törhetnek derékba, embereket tehetnek tönkre. Óriási ez a hatalom, nem mindenki alkalmas rá, és nem mindenki tudja ezt megfelelően viselni, nem mindenki tud az ebben rejlő lehetőségekkel élni vagy bánni. Éppen ezért nagyon fontos a megfelelő javadalmazás.

Nagyon fontos az, hogy valódi anyagi függetlenséget biztosító jövedelemmel rendelkezzenek a bírák és az ügyészek, megfelelő jövedelemmel rendelkezzenek az igazságügyi alkalmazottak, azok a zongoracipelők, akik a szürke hétköznapokban nem nagyon látszanak, de nélkülük nem tud működni ez a rendszer, és digitális világ ide vagy oda, a mesterséges intelligencia térhódítása ide vagy oda, hál’ istennek, nem nélkülözhető még az emberi tényező és a természetes intelligencia. Éppen ezért mi nem valamifajta irigységtől, magasabb fizetéssel kapcsolatos irigységtől vezérelve gondolkodunk. Csak ha melléteszik a politikai döntéshozók a tényleges anyagi függetlenséget biztosító javadalmazást ‑ szerintem most nem tartunk itt ‑, azt gondolom, a jelenlegi inflációs körülményeket, a valódi gazdasági hatásokat tekintve a legtöbb magyar bíró, ügyész ‑ az igazságügyi alkalmazottakról nem is beszélve ‑ nem rendelkezik olyan jövedelemmel, ami valódi anyagi függetlenséget biztosít. Ez azért nagyon izgalmas kérdés, mert azért a korrupciós kockázatokat, ha nem is lehet teljesen megszüntetni, de számottevően lehet csökkenteni megfelelő bérezéssel.

Ugyanakkor, ha egyszer végre a döntéshozók mellérendelnék a megfelelő bérszínvonalat mint megkerülhetetlen körülményt a magyar bírók működéséhez, nekünk ez nem fájna, tehát a Mi Hazánk ezt tudná támogatni, de nem 10-20 százalékos lépésekkel, mert ezek messze vannak a kívánatostól, akkor a legmagasabb szintű felelősséget is mellé kell rendelni a mentelmi jog eltörlésével, nulladik napirendi pontban. Tehát a mentelmi jog eltörlése lenne, mondjuk, a nulladik napirend, és elvárható lenne, hogy 300-400 olyan ügy se legyen, ami öt éven túl elhúzódik. Ezekkel kapcsolatban van‑e felelősségre vonás, vagy hogyan lehet akkor még tovább csökkenteni ezeknek a számát, például, mondjuk, akár a bírói létszám indokolt és észszerű növelésével? Mert azok, akik ebbe a 300-400-as esetkörbe tartoznak, nem túl boldogok attól, hogy egyébként javult a helyzet.

Még egy probléma, elnök úr, amely az előzőekhez képest parányi, de higgye el nekem, hogy ez nagyon tudja idegesíteni az embereket, nevezetesen az olyan ügyek, amikor bírói letétbe kell helyezni meghatározott pénzösszegeket. Persze ennek nagyon sok oka lehet. Amikor lezárul a per, akár ítélet zárja le jogerősen, akár pedig a peres felek között megegyezés születik, és mondjuk, közösen kérik az eljárás megszüntetését, hosszú hónapokat, fél évet, 8 hónapot vagy még hosszabb időt kell várni, hogy a bírói letétbe helyezett pénzüket visszakapják. Természetesen egy fillér kamat nem jár rá ‑ illetve ez nem természetes, csak jelenleg ez a szabályozás ‑, és egyébként az eljárási illeték visszafizetése is sokszor 12 hónapba telik, ami érthetetlen módon a NAV-hoz kerül telepítésre. Tehát itt megint szétágazik a jogrendszer vagy a jogi szabályozás. A bírói letétbe helyezett pénzt értelemszerűen az adott bíróság fizeti vissza, ez helyes, észszerű, logikus, de amit a bíróságok részére eljárási illetékként fizettek be az ügyfelek, arra a bíróságok gazdasági irodái részéről az a válasz, hogy ja, azt tessék igényelni a Nemzeti Adó- és Vámhivataltól, mert egy NAV-os számlára került befizetésre. Nem az ügyfeleket, a jogkereső ügyfeleket kellene azzal terhelni, hogy valahogy eligazodjanak a bíróság és a NAV számlaszámainak különös útvesztőiben.

Ezért itt javasolnék egy észszerűsítést, hiszen azért nagyszámú ügyről lehet szó, amikor ez jogos elégedetlenséget vált ki. Mondom, ez az előbbiekben felmerült kérdésekhez képest persze parányi, de azért nem jelentéktelen és napi húsba vágó gyakorlati kérdéseket érint.

Úgyhogy én ezekre az észrevételekre és konstruktív javaslatokra, felvetésekre, kérdésekre várnék választ tisztelt elnök úrtól. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Mi Hazánk soraiból.)

(18.50)