Dr. Apáti István (Mi Hazánk)

DR. APÁTI ISTVÁN, a Mi Hazánk képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Higgyék el, hogy nem az az ellenzéki ösztön vezérel, hogy csak azért is, mindenáron szembemenjek az előttem felszólalókkal. Na de hát azért koránt sincs ennyire minden rendben, mint ahogy a Kúria elnökétől és a kormánypárti képviselőktől ezt hallottuk.

Az még csak rendben van, hogy a 2024. évi tevékenységről szóló beszámoló jelentős részét a jogegységi panaszeljárások, az előzetes döntéshozatali indítványok és a kollégiumi vélemények részletes, leginkább jogdogmatikai igényességű elemzése teszi ki, ez abszolút helyénvaló. Az is teljesen egyértelmű, hogy a Kúria egyre kevésbé a legfelsőbb szintű bíróság, egyre inkább egyfajta elvi alapon nyugvó jogegységi fórummá vált. Nagy szükség is van erre, hiszen akár a polgári vagy a közigazgatási vagy a büntetőügyekben hosszú évtizede probléma, hogy partikuláris jogalkalmazás és jogértelmezés folyik, ami nem válik a magyar bírói kar előnyére.

Ugyanakkor itt vannak olyan súlyos társadalmi problémák, amelyeket elhallgattak, vagy csak úgy elsiklottak fölötte. Van, amiről szó sem esett, például a devizás ügyekről, a devizaalapú hitelezés fedőnevű, törvényesített uzsorabűnözés mind a mai napig tartó megoldatlanságáról.

Az is egy méltatlan helyzet, tisztelt képviselőtársaim ‑ ez nem a Kúria elnökének és munkatársainak a felelőssége, hanem az önöké ‑, hogy egy ilyen fontos beszámolót, az Országos Bírósági Hivatalról szóló beszámolót az ügyészség működéséről szóló beszámolóval együtt rendszerint karácsony előtt néhány nappal tárgyalunk, a „futottak még” kategóriába sorolva, kipipálva egy ilyen lázas látszatintézkedés keretében, holott ez sokkal emelkedettebb, sokkal fontosabb, sokkal lényegesebb lenne.

Az előbb hallottuk Vejkey igazságügyi bizottsági elnök úrtól, hogy az általa vezetett bizottság október 7-én megtárgyalta. Több mint két hónap telt el azóta, legkésőbb ennek október végén, november elején itt kellett volna lennie főműsoridőben, parlamenti főműsoridőben, tisztelt hölgyeim és uraim! Ez egyébként szerintem sértő a Kúriával, az Országos Bírósági Hivatallal és az ügyészséggel szemben is.

Megkérem Répássy államtitkár urat, hogy vesse latba minden befolyását annak érdekében, feltéve, ha még jövőre is ez marad a táncrend és a politikai szereposztás, akkor ezt a gyakorlatot megtörjék, és méltó helyre kell helyezni mind a három beszámolót. Én vagyok felháborodva a Kúria elnöke, a legfőbb ügyész és az Országos Bírósági Hivatal elnöke helyett is. Szerintem ez abszolút sértő.

Amit az elnök úr mondott itt a beszámolójában, konkrétan a tárgyalótermi rendbontásokra ‑ illetőleg, ha jól értettem, a hierarchia alsóbb szintjeiről kiinduló, akár bizonyos emberi jogi vagy magukat annak nevező szervezetek felől érkező támadásokra hadd reagáljak. Egészen elképesztőnek tartom, hogy 15 éve tartó kétharmados kormányzás után ‑ ez megint nem az ön sara vagy az ön felelőssége, elnök úr, hanem sokkal inkább a rendvédelemé meg a nemzetbiztonságé ‑ ez komoly problémaként azonosítható. Az fontos, hogy ezt felismerik, hiszen a gyógyulás felé vezető első út ennek a felismerése, de az, hogy ez most már egyre gyakrabban előforduló probléma, ez részben szimplán rendvédelmi kérdés, na de hát, kétharmados kormányzás alatt egyértelmű, hogy akié a teljes hatalom, azé a teljes felelősség.

Kicsit úgy éreztem a kormánypárti megszólalók vagy felszólalók részéről, mintha ellenzékben lennének, és úgy értetlenkednének vagy tennék szóvá ezt az egyre aggasztóbb jelenséget. Hát ezért vannak a rendvédelmi és nemzetbiztonsági szervek, hogy a tárgyalótermek és a tárgyalások rendjét biztosítani tudják. Hát milyen gyenge lábakon áll az az állam, amely a saját bíróit nem tudja megvédeni, amely a bírósági tárgyalótermek rendjét nem tudja fenntartani? Mélységesen meg vagyok döbbenve, és mélységes felháborodásomat tolmácsolom itt a Mi Hazánk Mozgalom nevében is, tisztelt hölgyeim és uraim!

Aztán hadd mondjak néhány fontos ügyet, ami az átlagembereket egyre inkább és teljes joggal felháborítja. Emelkedő sorrendben haladjunk! Sérelmi díjak ügye, tisztelt elnök úr! Hát ezek köszönőviszonyban sincsenek ismereteink szerint a nyugat-európai vagy mondjuk, akár az Egyesült Államok ‑ vagy bármilyen, ilyen tekintetben komolyabb joggyakorlattal rendelkező ország ‑ átlagjövedelmekhez viszonyított sérelmi díjaival. Néhány ritka kivételtől eltekintve ezek a sérelemdíjak, legyenek ezek bármilyen természetű ügyből kiindulók is, csak nagyon kis részben, töredékmértékben képesek az adott sérelmet enyhíteni, ha egyáltalán, amennyire pénzben ki lehet fejezni bizonyos típusú sérelmeket. Ezek nem alkalmasak, sok esetben szinte teljesen alkalmatlanok még jelképesen is a valódi sérelmek részleges pénzbeli orvoslására.

Aztán itt van egy egyre fokozódó feszültséget kiváltó ügycsoport, ez a helyi adók ügye, főleg a helyi építményadók ügye. Ezt a kormánypárti képviselőknek szeretném jelezni, hogy vegyék nagyon komolyan, kevesebb mint négy hónappal a következő országgyűlési választások előtt, ugyanis főleg ami építményadó szintjén történik, az a Mi Hazánk Mozgalom álláspontja szerint a kétszeres vagy többszörös adóztatás tilalmába ütközik teljesen egyértelműen, minden kétséget kizáró módon, mégis hagyják ezt elharapódzni. Az önkormányzatok, amelyek főleg nagyobb városokban, egyre inkább már a tízezer feletti településeken, különösen Pest vármegyében és különösen a budai agglomerációban bevezetik, azt mondják ‑ egyébként nagyobbrészt joggal ‑, hogy a központi kormányzat évek óta kivérezteti őket, elvonja a forrásokat, ezért nekik adóbevételeket kell valahogy teremteni. Kézenfekvő tehát, hogy a lakáscélú ingatlanokat is elkezdték ‑ főleg az utóbbi két esztendőben ‑ megadóztatni, akár nemzetközi tilalomba ütköző módon is.

(17.00)

Ahogy két évvel ezelőtt a magyar Országgyűlés ‑ nagyon helyesen ‑ úgy rendelkezett, hogy a termőföldet nem lehet helyi adó tárgyává tenni, a Mi Hazánk Mozgalom nagy tisztelettel azt javasolja önöknek, hogy ugyanilyen tilalmi körbe helyezzük ‑ és ez ügyben a Kúriától, a Kúria elnökétől javaslatokat és véleményeket, most pedig választ várnánk és várnék személy szerint én is ‑, hogy ne lehessen se helyi, se központi adót kivetni ilyenformán a magyar lakóingatlanokra. Mindjárt azt is megmondom, hogy miért.

Egyrészt ‑ nagyon helyesen ‑ a magyar emberek legalább 90 százaléka úgy gondolja, hogy nem bérleményben szeretné leélni az életét, hanem szeretne saját lakástulajdont, legyen ez panellakás, társasházi lakás vagy éppen családi ház. Többszörösen megadóztatott jövedelmükből veszik meg ezt az emberek. Ha odáig el tudnak jutni, hogy akár egy telket megvásárolnak, és arra új építményt, lakóépítményt helyeznek el, vagy megvásárolnak egy használtat és azt felújítják, ezt abból a jövedelmükből teszik, amely után minden adót megfizettek. Amikor ezt megveszik, be kell utána fizetni a központi államkasszába a visszterhes vagyonszerzési vagy vagyonátruházási illetéket. És még ezek után, csak azért, mert a központi kormányzat időnként ‑ elnézést a kifejezésért ‑ szívatja az önkormányzatokat, vagy éppen más okból forrásokat von el, nem tudnak mást csinálni, a helyi lakosságot ilyen adóknak teszik ki, ilyen adókkal sújtják. Ez teljes mértékben nemzetközi szerződésekbe ütközik és alkotmányellenes. Több Pest vármegyei településen kisebb palotaforradalom kezd kitörni, teljes joggal, emiatt, már csak a rendezőelv miatt, az elvi alapja ‑ vagy az elvi alap hiánya ‑ miatt.

A Mi Hazánk Mozgalom nevében én azt javaslom a tisztelt Országgyűlésnek, hogy a legegyszerűbb megoldást kellene választani: a termőföldek mintájára tilalmi körbe kell helyezni a lakóingatlanokat, hogy egyetlen település se tudjon ilyen eszközzel élni, a központi kormányzat se tudjon ilyen eszközzel élni, a központi kormányzat pedig adja vissza az önkormányzatoknak az elmúlt években elvont forrásokat; ha akarják, biztosan meg tudják ezt oldani. Ezzel kapcsolatban is kíváncsi lennék az elnök úr véleményére.

Végül, de nem utolsósorban ‑ az idő hiánya miatt kicsit szaporáznom kell ‑ itt van az idén áprilisban hozott uniós bírósági ítélet, a híres C-630/23-as ítélet, amely kapcsán parázs vita, főleg politikai vita robbant ki. Itt azért mégis egy rendszerszintű bűnelkövetési folyamatot kellene megállítani, ugyanis az esetek elsöprő többségében egyszerűen végrehajtó maffiához kapcsolódó eszközökkel fosztottak ki legalább egy generációt, tisztelt elnök úr. Én elhiszem, hogy az ehhez kapcsolódó törvények megalkotását nem ön javasolta még pályafutása korábbi szakaszában, nem önt, hanem a Kúriát teszem felelőssé, de azért már igenis felelőssé lehet önöket tenni, hogy ezt valahogy ábrándos jogászkodással átértelmezik.

Tehát itt egy súlyos ítélet született, amely teljesen egyértelmű, nagyon leegyszerűsítve, végletekig leegyszerűsítve: devizaalapú hitelszerződések esetén, amikor árfolyamhoz volt kötve a törlesztőrészlet mértéke, amely egy virtuális térből kiinduló elképesztő átverés volt ‑ nincs időm belemenni ennek a részletes politikai levezetésébe, korábban ezt többször megtettem ‑, akkor a tőkeösszeggel tartoznak az adósok, csak és kizárólag a tőkeösszeggel, efölött bármilyen jogcímen, kamat, költség, díj, járulék, bármilyen címen befizetett összeg visszajár nekik. Olyan helyzetbe kell hozni az adósokat, mintha fel sem vették volna ezt a devizaalapú hitelt, minden egyéb csak mellébeszélés. Már hallom Répássy államtitkár úr válaszát, ha egyáltalán fontosnak tartja, hogy erre reagáljon ‑ valószínűleg nem ‑, hogy a jogos tartozások. Persze, a jogos tartozásokat valóban vissza kell fizetni, csak ezek már rég nem jogos tartozások.

2001-ben a Fidesz vezette be ezt a hitelterméket, a 2002 és 2010 közötti időszakban a balliberális kormányok csúcsra járatták; hamis, hazug kampányoknak teret engedve elterjesztették ezt a pénzügyi kórt; megvezették, becsapták, megalázták a magyar embereket. Hiszen valóban a hitelfelvétel pillanatában 90 százalékban svájcifrank-alapú hitelekről beszélünk, sokkal kedvezőbbnek tűntek a hiteltörlesztések az akkori forintalapú hitelekhez képest, csak nem mondták el az embereknek, hogy mi lesz akkor, ha a forint gyengül, a svájci frank vagy éppen az euró erősödik, ez a törlesztőrészletekre milyen robbanásszerű hatással lesz.

Közvetlen letiltásokkal, inkasszókkal, ingó- és ingatlan-végrehajtásokkal kifosztották a magyar embereket, kifosztották a magyar társadalmat; legtöbbször az egyetlen vagyontárgyukat jelentő lakóingatlanukat vitték el szó szerint a fejük fölül. Az állam az erőszak monopóliumát ott persze hagyta érvényesíteni; amikor a végrehajtó-maffia érdekeinek megfelelően rendőrhatósági eszközökkel húzgáltak ki embereket, sokszor sérült, beteg embereket az ingatlanjaikból, tették őket szó szerint földönfutóvá, ott az állami erőszak-monopóliumnak helye volt. A tárgyalótermi rend fenntartásában, úgy látszik, az állami erőszak-monopólium valahogy nem nagyon akar megjelenni, ott olyan visszafogottá válnak hirtelen.

Egészen elképesztő, vérlázító, amit, mondom, elnök úr, legalább egy generáció sérelmére elkövettek. Végre itt lenne egy ilyen kiváló ítélet, a C-630/23-as ítélet, ehelyett, úgy tűnik, a Kúria e tekintetben a bankok, a követeléskezelők és a végrehajtók oldalára állt, és abba akarják belehajszolni az embereket, amiről önök is tudják, hogy a magyar társadalom és az érintetti kör jelentős része képtelen, hogy egyéni perindításokkal próbáljanak igényt szerezni egyébként jogos követeléseiknek. Ahelyett, hogy a Kúria úgy döntene, ahogy a C-630/23-as ítéletben az rögzítve van, a magyar politika pedig azon gondolkodna, hogy nulladik intézkedésként egy teljes körű, azonnali végrehajtási tilalmat rendelnek el ‑ jót tenne az egyre gyengébb megítélésüknek is, megjegyzem, tehát ez politikailag is hasznukra válna, ilyen értelemben érdekazonosság áll fenn önök és az érintetti kör között, ez egy ritka szerencsés csillagállás ‑, aztán pedig a devizaalapúhitel-károsultak teljes körű kártérítéséről kezdenénk el a jogszabályi hátteret vagy a joganyagot megalkotni.

Ez nagyon bonyolult, hiszen főleg ingó- és ingatlanárverések esetében, ahol már többszörös tulajdonosváltásra került sor, nem olyan egyszerű a kártérítés vagy a jóvátétel mértékének kiszámítása, hiszen tekintettel kell lenni azokra a jóhiszemű tulajdonosokra, akik mindenfajta hátsó szándék, bűnös szándék vagy rosszhiszeműség nélkül szerezték meg korábban elárverezett lakóingatlanok tulajdoni jogait. Világos a helyzet: itt tízezermilliárd forintos nagyságrendről van szó.

A bankármaffia és a végrehajtó-maffia elképesztően befolyásos, ezt is értjük. Ne beszéljünk mellé, tudjuk, hogy erről van szó. Ha valaki azt gondolná, hogy a végrehajtó-maffia a Mi Hazánk által kitalált fogalom, akkor egyrészt annyit mondanék, hogy általunk feltárt bűnszervezet, másrészt pedig a volt igazságügyi miniszter volt helyettese még mindig büntetőeljárás hatálya alatt áll. Az más kérdés, hogy a valószínűsíthető hallgatásáért cserébe már visszakapta az ügyvédi engedélyét, amelyet talán még Kazahsztánban sem kaphatott volna vissza. Nyilván ez nem a Kúria elnökének szóló kritika, mert erről nem ő tehet, csak hogy ne legyen köztünk félreértés, elnök úr.

Tehát én erre várnék érdemi válaszokat, hiszen jogi anomáliák is vannak bőven, tárgyalótermi rendbontások is vannak bőven, nemzetbiztonsági szintű problémák is akadnak bőven, de azért a magyar emberek mindennapjait mégis ezek a kérdések határozzák meg. És ha valaki azt gondolja, hogy a devizaalapú hitelezés fedőnevű törvényesített uzsorabűnözés egy marginális problémává zsugorodott, akkor szeretném jelezni, hogy a Magyar Nemzeti Bank korábbi elnöke egy kicsit nem figyelt oda, és mindjárt igazat mondott, amikor egyszer leírta, hogy 2 millió 108 ezer devizaalapú hitelszerződésről van szó. Tehát messze nem igaz az, hogy ez már csak 7000 vagy esetleg 700 még pereskedő érintettet foglal magában; ez egy sokkal tágabb kör.

Úgyhogy várom ezekkel a felvetésekkel kapcsolatban elnök úr érdemi válaszait. Köszönöm szépen a figyelmet. (Szórványos taps a Mi Hazánk soraiban.)