Novák Előd (Mi Hazánk)

NOVÁK ELŐD (Mi Hazánk): Köszönöm a szót, elnök úr. Meglepődve tapasztaltam, először azt hittem, hogy csak viccnek szánja Simicskó egykori miniszter úr, honvédelmi miniszter úr, hogy egy komoly beszámoló fekszik előttünk ‑ mondja ezt a Magyar Honvédség iraki tevékenységéről szóló beszámolóra, ami egy oldal sincsen. (Felmutatja a dokumentumot.) Tehát én nem tudom, a minisztériumban ezek voltak a komoly beszámolók? És nemcsak a terjedelem határa miatt, mert természetesen sokszor láttam én már egészen hosszasan is mellébeszélést az önök részéről, de például egyetlenegy szó sem esik arról, hogy mennyibe került ez nekünk, magyar adófizetőknek, megéri-e. Önök így szoktak döntéseket hozni, mondjuk a minisztériumok szintjén is, hogy azt sem tudják, mennyibe kerül, de jöhet? A katonák pedig mehetnek, mert itthon mondjuk nincs szükség rájuk? Hát nincs mérlegelve, hogy mi más feladatuk lehetne?!

Én kérdéseket tettem fel, de úgy látszik, megint nem kapok választ, mert nem nyomott gombot államtitkár úr, és félő, hogy a zárszóban is csak mellébeszélés lesz, és nem kapunk válaszokat az itt megfogalmazott kérdésekre, hogy miért került ki például az őrzés-védelem az ellátandó feladatok közül ‑ ahogy ezt megfogalmaztam ‑, nem hiányoznak‑e ezek a kiképzők a magyar kiképzésekről, amikor pedig látjuk, hogy súlyos baleset is övezte például az egyik kézigránátdobási kiképzést.

Itt súlyos kérdések merülnek fel, hogy mi a fenét keresnek a magyar honvédjeink például Irakban. Ön azt mondja, miniszter úr, hogy az iraki népnek segítünk, de elkerülte a figyelmét, amit a vezérszónoklatomban is mondtam, hogy néhány éve határozatot is hozott az ottani parlament a külföldi csapatok hazaküldéséről, amelyet követően a magyar kormány mégis bejelentette, hogy ottmaradnak a honvédjeink. Én azt gondolom, hogy ez gyalázatos, és azok után, hogy korábban mi is részesei voltunk idegen megszállásnak, nagyon cinikus az a hozzáállás, amit folytatnak.

Az pedig, hogy ön megint NATO-kötelezettségről beszél, és ezt sulykolják, miközben megint nem akarta meghallani azt az alapvetést, hogy a NATO-tagságunkból fakadó szerződéses kötelezettségünk nekünk is csak arra volna, hogy egy tagállam megtámadása esetén vegyünk részt annak védelmében, de nem Afganisztán vagy Irak megszállásában, ami ráadásul, ne csúsztasson, még csak nem is NATO-küldetés! Hát, olvassa el a most még hatályos, december végéig még hatályos országgyűlési határozatot a Magyar Honvédség iraki részvételéről! Onnantól kezdve már csak kormányhatározatban döntenek erről, országgyűlési döntés a jövőben már nem is kell, már anélkül adtak felhatalmazást, de mégis gyalázatos az, hogy ebben egyébként egy szó sincs a NATO-ról. Nem is említette eddig sem az országgyűlési határozat, sem az önök kormányhatározata a NATO-t. Ez nem NATO-felhatalmazás! Legyen szíves, nézzen utána, miniszter úr!

Amerika nem egyenlő a NATO-val. Az, hogy Amerika néha magánakciót folytat, néha NATO-n kívüli akciót folytat, csatlósok persze lehetünk, a mindenkori magyar kormány is ezt a túlbuzgóságot folytatta, és a különböző hadiipari fejlesztéseink is ezt szolgálja. Különösen a nehéz légiszállító kapacitás biztosítása az ilyen távoli, iraki, afganisztáni megszállásban való részvételünket szolgálja elsődlegesen, miközben vonzóbb és tisztességesebb itthoni javadalmazást, komolyabb hadgyakorlatokat nem biztosítanak a magyar honvédjeinknek, ahogy a felszerelés is számos esetben hiányzik és nem elégséges, sokszor csak díszszemleméretű. Az Ukrajnában zajló háborúban tulajdonképpen a napi veszteségek azok, amik a Magyar Honvédség készleteit jellemzik.

Éppen ezért azt kérem, ne tegyen olyan kijelentést, hogy az iraki népnek segítünk, amikor az iraki nép ebből nem kért: néhány éve határozatot hozott a külföldi megszálló katonák hazaküldéséről. Ne tegyen olyan kijelentést, hogy ez NATO-kötelezettség volna, miközben ez eleve nem is úgymond NATO-misszió. De amennyiben az lenne, akkor sem volna kötelezettségünk ebben részt venni, hiszen nem egy tagállam megtámadásáról beszélünk. És legfőképpen ne nevezze miniszter úr komoly beszámolónak azt, ami még csak egy oldal sincs, és tízéves távlatokban még csak elszámolni sem hajlandó azokkal a tízmilliárdokkal, amit önök az ilyen kalandozásokra költenek.

Én nagyon sajnálom, hogy a kiváló honvédjeinket is ilyen megalázó helyzetbe hozzák, hogy például nem is kaphat alezredesinél magasabb rendfokozatot az a magyar, hazáját szolgáló honvéd, aki nem hajlandó ilyen külföldi kalandozásokban, megszállásokban részt venni, hanem valóban a hazáját szeretné szolgálni. Ezt számos alkalommal kifogás tárgyává tettem. Soha nem cáfolták, tagadni sem merték, pedig ez egy íratlan szabály, amit tudnak is a honvédek.

(16.00)

Így szolgálnak, hogy ilyen életpálya van előttük, hogy vagy beállnak a sorba és azonosulnak ezzel előbb-utóbb persze, értem én, lelkileg is, és megmagyarázzák, hogy erre szakmailag szükség volna, ahogy ezt szokták önök mondani, de hát nem kell azért megtámadni egy országot vagy a megszállásában részt venni, hogy nekünk gyakorlatunk legyen. A Parlamentet sem gyújtja föl az országgyűlési tűzoltóság csak azért, hogy éles gyakorlatban vegyen részt. Teljesen helytelen ilyenekben részt venni.

Lehetne sokkal komolyabb hadgyakorlatokat tartani, természetesen. Kellően gyalázatos az is egyébként, amit talán az ön minisztersége alatt még határt védő honvédként is tapasztalhattam, hogy valaki úgy sétált 60 darab lőszerrel az oldalán, tartalékos honvédként, nálam is régebben szolgáló tartalékos honvédként, hogy ő, mondjuk, velem ellentétben például, egész életében összesen 6 darab lőszert lőhetett el. Tehát tízszer annyi lőszerrel szolgált, sétált az oldalán a határt védve, mint ahány lőszert egész életében ellőtt.

Tehát erre nincs pénz, erre nincs kapacitás a Magyar Honvédségnél, de tízmilliárdok, százmilliárdok a külföldi megszállásokban való részvételre vannak? Ezzel kellene végül is elszámolni, nem csak a lelkiismeretüknek, nem csak a magyar hazának, nem csak a magyar honvédeknek, hogy hova küldik, mondhatom, kényszerítik őket, ha alezredesinél magasabb rendfokozatot nem is szerezhetnek meg itthon, a hazájukat szolgálva, akár a határvédelemben részt véve. Pedig ott kellene felsorakozni elsődlegesen, akár az iraki, afgán menekültekkel kapcsolatban, mert ők bizonyos értelemben valóban menekültek, menekülnek el az élhetetlenné tett országukból. Mert lehet itt amerikai demokráciaexport, meg azt gondolni, hogy mi majd velük jót teszünk, meg őket segítjük, köszönik szépen, ebből a segítségből nem kérnek. Élhetetlenné tették ezek a megszállások is az ő országukat. Ezért is tart most itt Európa, hogy a saját határainkon is küzdenünk kellene normális esetben a kontinenshódítókkal. Inkább itt kellene felsorakozzanak a magyar honvédjeink. Köszönöm, elnök úr. (Taps a Mi Hazánk padsoraiban.)