Szabó Sándor (MSZP)

SZABÓ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Juhász Árpád geológus a közösségi oldalán írt arról, hogy az orvosi ügyeletet kereste tüdőgyulladás gyanújával, magas lázzal, és állítása szerint a körzeti orvos nem ment ki hozzá, a mentő ment ki később hozzá, ahol pedig csak betegkísérő volt. Korábban is kereste egyébként a mentőszolgálatot, akkor a szívpanaszára, akkor egyébként Jánoshalmáról érkezett mentő Budapestre, és olyan mentő érkezett, amiben nem volt EKG-gép. Ezek alapján tulajdonképpen azt sérelmezte, hogy nem kapott megfelelő egészségügyi ellátást. Az OMSZ is reagált az esetre hivatalos közleményében, ők a protokoll szerinti eljárásként értelmezték a helyzetet, és felhívták a figyelmet, hogy tulajdonképpen mindenki az ügyfélkapcsolati és panaszcsatornákat vegye igénybe és ne a közösségi csatornákat.

A történet azért fontos és érdekes, mert számos kérdés esetleges aggályokat vet fel az alapellátás, valamint az ügyeleti ellátás tekintetében. Történetesen azt, hogy miként kezelik az ellátást az idősek, betegek esetén, hogyan és milyen protokoll alapján küldenek adott esetben orvost vagy betegkísérőt a mentővel, és milyen szerepe van a közösségi kommunikációnak az egészségügyi problémák kezelésében.

Mindezek miatt kérdezem államtitkár urat: milyen konkrét protokoll és felelősségi rend van jelenleg érvényben az orvosi ügyelet koordinálására, illetve hogyan sikerül ezt betartani, különösen a sürgősségi helyzetekben? Milyen intézkedéseket tervez a kormány annak érdekében, hogy az idős, nehezen mozgó betegekhez, különösen súlyos tünetek esetén, ténylegesen orvossal felszerelt mentő vagy ügyeleti orvos érkezzen? Valamint a közösségi médiában közzétett egészségügyi panaszok és esetleírások növekvő száma mellett hogyan kívánja a kormány biztosítani, hogy a betegek gyors, hatékony és hivatalos csatornán keresztül ellátást kapjanak, és miképp tervezi kezelni az efféle visszajelzésekből származó rendszerhibák feltárását? Várom megtisztelő válaszát.