Dr. Hankó Balázs

DR. HANKÓ BALÁZS ZOLTÁN kultúráért és innovációért felelős miniszter: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm szépen a lehetőséget. Először is, két kérdés, két válasz az ENSZ Egyetem vonatkozásában, aztán pedig egy összefoglaló arra a felvetésre, amit Hiller miniszter úr tett a magyar egyetemisták vonatkozásában.

(Az elnöki széket dr. Oláh Lajos, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

A finanszírozás értelemszerűen áll abból a finanszírozásból, amelyet Magyarországnak egy, az ENSZ részére történő tőke biztosításában kell tennie, és ennek az éves kamata az, ami biztosítani tudja egyrészt az ENSZ Egyetemnek a működését; másrészt áll az ENSZ részéről biztosított finanszírozásból; harmadrészt pedig áll kutatási pályázatokból. Tehát ezen a három lábon áll. Mivel a hallgatói létszám viszonylag limitált lesz, itt a hallgatói bevétel ebből a szempontból nem jelentős.

A diploma vonatkozásában pedig: ugye, itt egy olyan diploma kerül kibocsátásra, amely értelemszerűen mind magyar, mind pedig az adott országok által elismert diplomaként, a mesterképzés során kiadott diplomaként ezt biztosítani tudja. És mivel doktori képzés is lesz, a doktori képzés vonatkozásában a PhD fokozat megint teljes mértékű nemzetközi elismertséget biztosít.

És akkor nézzük a magyar felsőoktatást érintő kérdést. Először is, engedje meg, hogy egy elvi szempontot mondjak: az igazság nem attól igazság, hogy hányan képviselik. Szerintem ez egy fontos, tisztázandó elvi kérdés.

A másik pedig három kérdés, három válasz: miért van új struktúra, kié a tulajdon, mi történik Brüsszelben? Miért van új struktúra? Mert az egyetemek ezt javasolták. Kié a tulajdon? Az egyetemé. Mi történik Brüsszelben? A magyar egyetemek autonóm testületeivel szembeni ítélkezés. Szerintem, ha ezt a három kérdést nézzük, akkor nem állhatunk más oldalra, csak az egyetemek oldalára.

Látható volt, hogy a jellemzően állami fenntartású felsőoktatási struktúra nem volt versenyképes, lépni kellett. Ennek a folyamata néhány egyetem és az egyetemekkel együttműködő szervezetek javaslata volt, hogy legyen egy alapítványi fenntartási struktúra, és ennek megfelelően ez az új struktúra lehetőséget és versenyképességet teremt.

(13.00)

Azzal teljesen egyetértek, hogy vannak olyan egyetemek, amelyek jobban, és vannak olyan egyetemek, amelyek kevésbé jól tudták ezt használni, de a kormányzatnak az a felelőssége, hogy ha van az egyetemek részéről egy kezdeményezés, azt jónak látja, akkor álljon mellé. Ez történt itt.

2. Azt jó, ha tisztázzuk, hogy a tulajdon, az ingatlanok és ingóságok tulajdona az egyetemé lett, az egyetem közösségéé lett. Mi az, ha nem autonómia? Azaz minden egyetemi ingatlan és ingóság az egyetem közösségének tulajdona. Szerintem ezt támogatni kell.

3. Mi történik Brüsszelben? Mielőtt erre rátérnék, néhány egyéb szempont, ami lényeges. Egyrészt abban teljesen egyetértünk, hogy az Erasmus-programnak részévé kell tenni minden uniós állampolgárt, vagy minden uniós egyetemen felsőoktatási tanulmányt folytató diákot, hogy még pontosabbak legyünk ennek a meghatározásában. Éppen ezért szerintem elfogadhatatlan egy olyan javaslat, amely egy felsőoktatási stratégiáról szól, és az első pontjában nem ezzel kezdi, nem azzal kezdi, hogy felszólítja az Európai Bizottságot, hogy ezt a jogsértő magatartást fejezze be. Nekem nem lehetett más álláspontom. Ez az alapvető erkölcsi tartás, amelyet ott biztosítani kell.

Természetesen, mivel látjuk, hogy az Európai Bizottságtól semmi jóra nem számíthatunk, ezért indult el az a Pannónia-program, amelyet amúgy is terveztünk, csak innentől ennek egy tömegesített formáját valósítottuk meg. Ezért mi biztosítjuk a felsőoktatásban lévő egyetemistáknak azt, hogy az elmúlt évben 8115-en voltak a Pannónia-programban úgy, hogy mi a Magyarországon tanuló külföldi diákoknak is felkínáljuk ezt a lehetőséget; a Pannónia-programban részt vett diákok 8 százaléka külföldi diák. Tehát amikor a német meg a francia oktatási miniszter kollégám politikai motiváltság miatt a kizárás mellett van, mi az ő itt lévő német és francia diákjaiknak biztosítjuk a Pannónia-programot. Autonómia brüsszeli módra ‑ autonómia magyar módra.

Menjünk még tovább! Azt, hogy ne lennének szövetségeseink, határozottan cáfolom. Ehhez ismernünk kell, hogy mi történik itt. Ez egy 2022 decemberi európai tanácsi határozat, amelyet az Európai Bizottság sunyin, a lényegét jelentő és a lényegét meghatározó sunyi formában terjesztett az Európai Tanács elé. Az Európai Tanácsban és a felterjesztésben egy helyütt nem szerepelt, hogy egyetem, egy helyütt nem szerepelt, hogy egyetemista, egy helyütt nem szerepelt, hogy kutató, egy helyütt nem szerepelt az, hogy kutatás, hanem ennek az értelmezésében a direkt ‑ nem nyitjuk ki a vitát arra vonatkozóan, hogy mi a direkt uniós finanszírozás ‑ uniós finanszírozásokat is blokád alá helyezte.

Ezt egy esetben lehet megváltoztatni: ha az Európai Bizottság ezzel ellentétes javaslatot terjeszt az Európai Tanács elé. Nem tette meg tavaly. Akkor perelte be a magyar kormány, amikor már minden más szempontot is figyelembe vett, hiszen az alapvető összeférhetetlenségi kérdéseket rendeztük, amiről az Európai Bizottság… ‑ amúgy megint, hogy a dolog lényegét értsük, szerintem fontos, hogy az Európai Bizottságnak és az Európai Tanácsnak nincs köze az oktatáshoz. Nincs. Ez nemzetállami hatáskör, ugyanúgy, mint ahogy a családpolitika, ugyanúgy, mint ahogy a kultúra.

Akkor mit csinál? Zsarol. Azért zsarol, mert uniós finanszírozáson keresztül próbál meg belepiszkálni egy önálló nemzetállami hatáskörrel rendelkező jogszabályrendszerbe. Finanszírozási szempontú restrikciót alkalmaz, hogy azt a jogtalan tervét, amit a magyar egyetemistákkal szemben akart csinálni, véghez vigye, mert a felsőoktatáshoz és az oktatáshoz semmi köze nincsen, erre nem adtak neki felhatalmazást. Itt is megint a dolgának, az egész Európai Bizottság létezésének azt a formáját hozta, amit az előbb úgy mondtam, hogy sunyi, itt pedig hozzáteszek egy másik szempontot: lopakodó hatáskörelvonás, túlterjeszkedik azon a jogállamisági kereten, ami neki biztosított.

Tehát innentől hiába a szlovák oktatási miniszter kollégám, hiába az olasz oktatási miniszter kollégám, mert ők még nyíltan is megszólalnak, és hiába a többi oktatási miniszter kollégám, akit a saját kormánya nem enged megszólalni ‑ zárójel bezárva ‑ az autonómia jegyében, maga az Európai Bizottság tudja csak ezt az európai tanácsi határozatot úgy fölterjeszteni, hogy ebben változás legyen, az a biztos asszony, akinek az a javaslata, hogy a bíróságon játsszuk ezt az egészet végig tovább. Amikor azt nézzük, hogyan állunk a támogatás és a nem támogatás kérdésében, akkor ezeket az alapokat szerintem szükséges figyelembe venni.

Akkor, amikor Strasbourgban, egy akadémiai szabadságjogokról szóló konferencián egy magyar egyetemi oktató és kutató a magyar egyetemi rendszert kritizálja, és ő az adott egyetem oktatója és kutatója, akkor már csak formállogikailag kell azt a kérdést föltenni: ha ő az adott magyar egyetem oktatója és kutatója, és egy nemzetközi fórumon ezt simán kritizálhatja, akkor van‑e autonómia vagy nincs autonómia a magyar egyetemeken. Amikor a nyugati egyetemen valamelyik oktató vagy kutató az adott ország szabályozásával kapcsolatosan kritikát fogalmaz meg, állását veszítheti. Nem, az igazságnak nem mércéje az, hogy hányan mondják.

És ha már az adott brüsszeli felsőoktatási stratégiáról kell néhány szót ejtenem, akkor igenis azt a célt, hogy úgy legyen felsőoktatási stratégia, hogy annak nem része azon alapelvnek a kimondása, hogy mindenki jogosult erre, elértük, mert innentől a felsőoktatási stratégia nem került elfogadásra, hanem jelentéssé formálták át. Azzá a jelentéssé, amellyel mi egyet tudunk érteni, hiszen mi is azt szeretnénk, hogy minél többen legyenek a mobilitás részei ‑ 23 százalékos arány volt ‑, de azzal nem tudunk egyetérteni, hogy 350 ezer egyetemista Afrikából meg más országokból hamarabb jusson Erasmushoz, mint a saját európai diákjaink.

És ha már szövetségeseket keresünk, amikor ugyanez a szabályozás azt akarta ‑ megint a brüsszeli autonómia jegyében ‑, hogy a nemzeti irodák képviselőjét Brüsszel nevezze ki, az Európai Bizottság, vonja el a szakmai programok koordinálási lehetőségét és a forrásokat is, ott az Erasmus-rendeletet ilyen formában nem tárgyalta az oktatási miniszterek tanácsa, mert ezt a lopakodó hatáskörelvonást megakadályoztuk.

Mindenesetre azt kell mondjam, hogy Nobel-díjas kutatók, öt Nobel-díjas kutató van az Élvonal Alapítványban, és tisztelettel várjuk majd az Európai Bizottság visszajelzését, hogy ha öt Nobel-díjas kutató esetében ugyanaz a jogi konstrukció megfelelő, mint az egyetemek esetében: a) Van támogatás? Ha van támogatás, akkor nem a jogi konstrukcióval van gond. b) Nincs támogatás? Akkor mi van? A Nobel-díjas kutatók nem kellenek az Európai Uniónak?

(13.10)

És igenis büszkék vagyunk arra, hogy washingtoni, kínai, szingapúri és más vezető egyetemekkel, azon egyetemekkel, amelyekkel amúgy a magyar egyetemek együtt tudnak dolgozni és együtt kívánnak dolgozni, mi ezt finanszírozzuk; és messzemenőkig elutasítjuk azt a holland megközelítést, amikor a holland oktatási minisztérium tájékoztatja arról az egyetemet, hogy ne működjön együtt a magyar egyetemistákkal. Ez az autonómia? Az igazság nem attól lesz igazság, mert sokan mondják. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti sorokban.)