Barkóczi Balázs (DK)

BARKÓCZI BALÁZS (DK): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! Ahogy azt a törvény általános vitájában is elmondtam, ez a javaslat ‑ az eredeti szövege legalábbis ‑ számos olyan célt tartalmaz, amit a Demokratikus Koalíció képviselőcsoportja is tud támogatni, például a sportirányítás működésének a rendezését vagy például az adatkezelési kérdéseknek a tisztázását, az elektronikus támogatáskezelés bevezetését, és még hosszan sorolhatnám, erről volt szó, ugye, az általános vitában. Ugyanakkor sajnálatosnak tartom, hogy pont a módosító indítvánnyal sikerült eltérni a törvény eredeti céljától, és olyan irányba elvinni ezt a szabályozást, amely a közvagyon szempontjából pedig kifejezetten aggályos. Miről van szó?

A törvényjavaslatban, illetve az összegző módosítóban van egy olyan pont, amely mellett nem lehet szó nélkül elmenni, ez pedig nem más, államtitkár úr, mint az állami tulajdonú sportcélú ingatlanok és a hozzájuk kapcsolódó állami ingó vagyonelemek ingyenes tulajdonba adása sportszervezeteknek. Ez nem egy adminisztratív részletkérdés, hanem, én úgy gondolom, a közvagyon sorsáról szóló és hosszú távú döntés.

A javaslat szövege egyértelmű: az 1. mellékletben meghatározott állami tulajdonú sportcélú ingatlanok, részben állami tulajdon esetén az állami tulajdoni hányadok, valamint az ezek működtetéséhez és az azokon végzett sporttevékenységhez kapcsolódó állami tulajdonú ingó vagyonelemek a törvény erejénél fogva ingyenesen kerülnek a mellékletben megjelölt sportszervezetekhez vagy országos sportági szakszövetségek tulajdonába. Ez azért problémás véleményem szerint, tisztelt Ház, mert itt nem használatról és nem ideiglenes vagyonkezelésről vagy célhoz kötött működtetésről beszélünk, hanem a tulajdonjog átruházásáról, ráadásul ‑ mint azt megszoktuk ‑ térítés nélkül.

És itt jön az első fontos kiegészítés: semmi baj nem lenne, hogyha ezek az ingatlanok a közösségi célt és a helyi érdekeket figyelembe véve az önkormányzatokhoz kerülnének. Akkor én fel sem szólalnék most, ebben a vitában, merthogy az önkormányzat mégiscsak a helyi közösség által közvetlenül és demokratikusan elszámoltatható, és a helyi vagyon közvetlenül és demokratikusan elszámoltatható gazdája, a települési sportéletet, a tömegsportot, az utánpótlást és a közösségi hozzáférést az önkormányzat képes közérdekből megszervezni.

Itt viszont az van, hogy piaci alapon működő szereplőnek adnak át már megint és újra közvagyont, jelen esetben ebbe a salátatörvénybe ágyazva, és a törvény maga is úgy fogalmaz, hogy a tulajdonba adás célja a szervezetek sportcélú közfeladatai ellátásának elősegítése és a vagyonelemek ‑ idézet következik ‑ egyéb, a közfeladat ellátását nem veszélyeztető hasznosítása. Vagyis a szöveg eleve megnyitja a kaput a sporton kívüli hasznosítás felé is.

Ez a megfogalmazás, én úgy gondolom, kulcsfontosságú, mert az „egyéb hasznosítás” kifejezés azt jelenti, hogy maga a javaslat eleve számol azzal, hogy a tulajdonba adott közvagyont nem szűken vett sportcélokra fogják csak használni, hanem ‑ a szöveg szerint ‑ más, nem veszélyeztető módon is. Csakhogy éppen itt lenne a legnagyobb szükség részletes, erős és kikényszeríthető garanciákra, jelesül arra, hogy hogyan ellenőrizhető ez, milyen feltételekkel, milyen nyilvánossággal, milyen következményekkel, hogyha a közfeladata sérül vagy háttérbe szorul. A javaslat idézett része ezzel szemben azt rögzíti, hogy a vagyon automatikusan és ingyenesen átszáll.

A törvényjavaslat azt is kimondja, hogy a szervezet az ingatlant, illetve ingatlanhányadot a fennálló terhekkel és kötelezettségekkel együtt szerzi meg. Ugye, ez első hallásra felelős átvételnek tűnhet, de közben egy másik következménye is van, tisztelt képviselőtársaim, az állam tulajdonosi mozgástere ugyanis megszűnik, és a közösségi tulajdonból, tehát mindannyiunk tulajdonából kikerül az adott ingatlan, és onnantól a közérdek érvényesítése alapvetően lesz nehezebb, mint állami tulajdonban vagy vagyonkezelésben.

A törvényjavaslat szövege egyébként sok helyen beszél átláthatóságról, rendszerszintű működtetésről, beszél digitalizációról, adatkezelési garanciákról is, többek között ellenőrizhetőségről is, például az állami sportcélú támogatások elektronikus ügyintézéséről, a Nemzeti Sportinformációs Rendszer működtetéséről s a többi. Ehhez képest az ingatlanátadásnál a legnagyobb horderejű mondat mégiscsak úgy hangzik, hogy ingyenes tulajdonba adás történik törvényi erővel a mellékletben felsorolt körben.

Még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy itt van a kutya elásva: újabb ingatlanok átadása történik, ezúttal sportkluboknak, ingyenesen, és nem feltétlenül sportcélokra ‑ a módosító indítványban ez a napnál világosabban szerepel ‑, vagyis olyan közvagyon-átszervezés történik, ami nem visszafordítható. És ez nem csak egy kísérleti intézkedés, mert egy ilyen tulajdonátruházás bizony évtizedekre lezárhat alternatív közösségi hasznosítási lehetőségeket is. Ezért, én úgy gondolom, hogy különösen fontos lenne, hogy a közérdek védelme ne csak papíron létezzen, az ne csak valami szépen megfogalmazott célmegjelölés legyen, hanem részletesen körülírt és számonkérhető feltételrendszer, ami viszont ebből a módosító indítványból hiányzik.

Ezért azt szeretném kérni a kormánypárt képviselőitől, hogy ha erről a javaslatról döntünk majd a holnapi napon, akkor ne kezeljük mellékesen az ingatlanátadás kérdését, hiszen közvagyonról beszélünk. Én tudom, hogy a közvagyonhoz önöknek teljesen más a viszonyulása, mint az demokratikus társadalmakban szokás, de hát mégiscsak közvagyonról beszélünk ‑ önök azzal nagyon sokszor saját vagyonként gazdálkodnak, ezt az előző vitában is hallhattuk ‑ és újabb ingatlanok átadásáról beszélünk.

Én azt szeretném kérni, hogy mindezt ne támogassuk; támogassuk helyette azt a módosító indítványt, amit személy szerint én nyújtottam be ehhez a sporttörvényhez, amely a magyar labdarúgás kulturális, történelmi és közösségi értékeinek a védelméről szól, és többek között a klubszimbólumok megváltoztatásának, módosításának és lecserélésének a tilalmát tartalmazza, hogy ne történhessen meg az, ami nagy múltra visszatekintő budapesti és vidéki kluboknál is megtörtént, többek között a Ferencvárosnál vagy az én szeretett klubomnál, az Újpestnél, ahol a címert cserélték le. Úgyhogy a közvagyon elherdálása helyett inkább ezt a módosítót támogassák. Hajrá, Lilák! És csak az Újpest! Köszönöm szépen a figyelmüket.