Dr. Hargitai János (KDNP)

DR. HARGITAI JÁNOS (KDNP): Köszönöm a lehetőséget, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Soltész Miklós megszólalása után könnyebb helyzetben vagyok, mert igazán csak össze akartam foglalni, és ezt most meg is teszem, annak a fejlesztési lépéssornak a teljességét, amit Mohács 500 kapcsán megvalósítani akartunk és megvalósítani fogunk.

Azt remélem, hogy a holnapi napon jogi értelemben az egész Mohács 500 egy keretet kap azzal, hogy felfogásom szerint vagy reményeim szerint egyhangúlag fogjuk elfogadni a mohácsi hősök emlékéről szóló emléktörvényt, és a jövő évet a mohácsi csata hőseinek emlékévévé nyilvánítjuk ebben a törvényben.

Amikor Mohács 500-ról elkezdtünk gondolkodni, és ami most is zajlik, az két dolgot jelent. Mohács 500 egyrészt egy területfejlesztési koncepció. Ezt nyilvánvalóan azért tudjuk megvalósítani, mert az előttünk lévő emlékév és az arra irányuló országos és nemzetközi figyelem lehetőséget teremtett nekünk arra ‑ nekem, az egyéni képviselőnek abban a térségben és mindazoknak, akik velem együtt dolgoznak ‑, hogy Mohácsot és térségét végre beleillesszük az ország közlekedési vérkeringésébe. Nem kell elmondani önöknek, hogy Trianon óta mi mindennek a zsákutcája vagyunk, dél felé nem lehetett közlekedni, kelet-nyugati irányban a Duna, ami egyébként áldás, akadályozta meg a közlekedést. Ezt a helyzetet kellett feloldani, és erre ez a koncepció teremtett lehetőséget.

Azóta tényként rögzíthetem, hogy Eszék felé már közlekedni tudunk, mert megépült az autópálya. Hat évvel ezelőtt, amikor a dologról indultunk, akkor erre még reményünk sem volt. Azóta épül a Duna-híd és a hozzákapcsolódó úthálózat, ami Pécs és Szeged összeköttetését hivatott biztosítani egy nagy mohácsi Duna-hídon keresztül. Erre az autópályára rá fogjuk kötni Villányt, a borvidéket, turisztikai szempontból az indokoltságát említenem sem kell, ennek az előkészületei zajlanak.

Van egy megrekedt mohácsi kikötőépítésünk. Itt is tényként rögzíthetem, hogy a kikötő építése folytatódni fog, nemsokára a közvélemény is látja, hogy milyen ütemben és már meglévő forrásokból folytatódni fog a gazdasági kikötő építése.

Az utolsó közlekedési elem, amit én nagyon fontosnak gondolok, a választókörzetem északi részét érinti, Mágocs és Szászvár térségét.

(10.50)

E települések közúti kapcsolatainak javítását fogalmazza meg a kormány által elfogadott koncepció. Ezt még 2023-ban fogadta el a kormány. Ez valójában Szekszárd és Kaposvár közlekedési kapcsolatának megteremtését jelenti. Ez gyakorlatilag az egykori M9-es gondolatának a felemlegetése. Ha ránéznek a térképre: hiába építünk délen autópályát ‑ mint ahogyan építünk ‑ Pécs-Mohács-Szeged között, a Balaton és a Mecsek közötti térben, a napnál világosabb, hogy kell egy kelet-nyugati közlekedési tengely. Nem rugaszkodunk el a valóságtól, ott településeket elkerülő kétszer egysávos útban gondolkodunk. Ennek az előkészületei során tanulmányterv szintjén vizsgálják előnyeit, hátrányait is, feltárják minden gazdasági előnyét és következményeit ennek az útnak. Ez a közúti koncepció.

Ennél nyilvánvalóan ‑ emlékezetpolitikai szempontból ‑ az emlékezetpolitikai pontok fejlesztései fontosak. Amit tenni fogunk: amit elődeink megteremtettek, azokhoz a pontokhoz fogunk hozzányúlni, azokat fogjuk korszerűsíteni, azokat fogjuk fejleszteni. Emlékezetpolitikai pontokat a múltban elsősorban a mindenkori pécsi püspök hozott létre a városban vagy a térségében. Ezeknek a felújítása elindult. Most csak jelzem: Mohácson a főtér átalakítása ‑ nagyon fontos emlékezetpolitikai helyszín. És csak érintőlegesen kapcsolódik ehhez nyilvánvalóan a városháza felújítása vagy az ön által ‑ Novák képviselő, erről beszélek ‑ megint szóba hozott parkolóház építése. Az egy járulékos beruházási elem a főtér átalakításához. II. Lajos-obeliszk a Csele-patak partján ‑ annak a felújítása is elindult. A Duna-part újrafogalmazása csak a híd megépülése után fog majd elindulni. Az emlékezetpolitikai kérdések leglényegesebb pontja Mohácstól délre a nemzeti emlékhely nagyszerű átalakítása. Ez az emlékhely a 450. évfordulón épült meg, ennek átépítése zajlik. A vitában Kósa Lajos képviselő úr hozta be ezt a gondolatot. Én azt mondhatom önöknek, hogy ami ott megvalósul, az látványos lesz, megkapó lesz, nemcsak egy napra, az emlékév egy napjára szóló fejlesztések, hanem ezek hosszú távon meghatározzák a térségünk turisztikai életét, értékét.

Van két csatasík a választókörzetemben. Az egyikről beszélek: a vesztes mohácsi csata síkja. Húsz kilométerrel odébb van a második mohácsi csata síkja; ez Villány és Nagyharsány térsége. A regionális emlékezet, amit mindig a pécsi püspök tartott életben, nem az országos narratíváról szólt, mert az országos narratíva az, hogy Mohács egy korszakváltás, nemzeti nagylétünk nagy temetője ‑ Kisfaludyt idézve ‑, valami végzetes, nemzeti nagylétünk végét jelenti, és utána következett valami más az ország életében. Ezt mi nem akarjuk cáfolni, de mi a regionális hagyományra építve a hősiesség gondolatát is fel akarjuk mutatni. Ez a pécsi püspök gondolataiban mindig ott van. A hősiesség felmutatásához nyilvánvalóan használta és kellett a második mohácsi csata sikere.

Mi ezt a két csatasíkot egy kerékpárúttal kötjük össze. Ennek elemei megvannak, más elemei épülnek. Ez egy óriási turisztikai attrakció, mert valójában ennél többet csinálunk, ez azt is jelenti, hogy Mohács térségét, a Duna térségét összekötjük a Dráva térségével, egy Mohács térségében létező kerékpárutat összekötünk a Dráva térségében szintén egy létező kerékpárútrendszerrel, vagyis az EuroVelo 6-ot összekötjük az EuroVelo 13-mal. Ez már egy olyan turisztikai attrakció, ami hosszú távon turistákat, kerékpározni akarókat, a történelem után érdeklődőket hozni fog erre a csatasíkra.

Mohács 500 kapcsán történészek kaptak kutatási lehetőséget, régészek kaptak állami forrásból kutatási lehetőséget, antropológusok kaptak vizsgálati lehetőséget. A tömegsírból kiemelt hősöket végső nyughelyükre fogjuk elhelyezni ezen az emlékhelyen; végre igazi kegyeletet kapnak ezek a hősök. Azt mondhatom önnek, hogy amit csinálunk, abban a történészek között egyetértés van. A korábbi évszázadok gondolkodóit, a mohácsi narratívát árnyalni fogjuk, árnyalni akarjuk, mert a történészek ezt a mondanivalót adják nekünk, politikusoknak. Politikai megrendelésre semmi nem történik. És a történészek lelkesen képviselik azokat a fejlesztéseket, amelyek Mohács térségében az ő kutatási eredményeikre alapozottan meg fognak valósulni.

Igen, úgy szoktam fogalmazni, hogy Mohács 500 nekünk ‑ a „nekünk” alatt az 500. év generációját értem; ezek egyébként mindannyian vagyunk, akik itt a parlamentben vagyunk, vagy akik minket hallgatnak; de különösen a „nekünk” alatt persze ott a térségben élőket értem ‑ egy óriási lehetőség, mert az 500 évvel ezelőtti vesztes csata, a magyar történelmet és az egész identitásunkat alapvetően meghatározó akkori események után 500 évvel mi vagyunk az a generáció, amely ott, a térségben az 500 évvel ezelőtti eseményekre emlékezve egy hihetetlen lehetőséget is kapunk a térségfejlesztésre. Tehát Mohács 500 ‑ és ezzel zárom a gondolataimat ‑ egy nemzetpolitikai gondolatra építő nagyszerű tett, és persze területfejlesztési kérdés is. És mindezeknek az előkészítése, működtetése zajlik hosszú idő óta, és egyébként működni fog a mohácsi emlékév után is, mert mondtam önnek, hogy vannak bizonyos fejlesztések, amelyeknek megvalósítására a kormány csak a híd megépítése után és a nemzeti emlékév után juttat forrásokat, ami számomra érthető, hát minden forrás nem mehet Mohácsra. Mégis köszönöm Magyarország Kormányának azt a nagyszerű támogatást, amivel ennek a térségnek a fejlesztését segítette, és még inkább köszönöm azt, hogy elszántuk magunkat arra, hogy közösen egy nagyszerű emlékévet éljünk meg Mohácson és az ország több pontján.

Zárógondolatom az, hogy a magyar Országgyűlés minden képviselőjét szeretettel látjuk az emlékév minden eseményén Mohácson és térségében is. Köszönöm, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiból.)