Dr. Hargitai János (KDNP)

DR. HARGITAI JÁNOS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Akkor beszéljünk erről a Mohács emlékezetéhez kicsit áttételesen tartozó kérdésről! Igen, ostobaságnak említettem, képviselő úr, az általános vita végén azt, amit akkor mondott; ezt a jelzőt most nem ismétlem meg, de tartalmilag továbbra is ezt gondolom. Mondtam önnek, ha önnek fogalma lenne az államigazgatás működéséről ‑ fiatal képviselő, lehet, hogy majd még egyszer kormánypárti képviselő is lesz, és igazán megtapasztalja, mi a kormányzati működés lényege, azt is mondtam, hogy vannak még csodák, tehát ez is bekövetkezhet ‑, akkor tudná, hogy milyen feladatok ellátására hoz létre miniszteri biztosi vagy ne adj’ isten kormánybiztosi tisztséget a kormány, nyilvánvalóan a jogszabályok alapján.

A miniszteri biztos az adott miniszter jogkörében jár el abban a kérdésben, amelyre felhatalmazást kapott. A mohácsi emlékezeti év, amely előttünk van, és az ahhoz kapcsolódó fejlesztések előkészítése hat évvel ezelőtt indult, mint ahogy erre utaltam az általános vitában. Nyilvánvalóan meg kellett konstruálni azokat a nagyívű fejlesztéseket, amelyek a térségemben ma már mind zajlanak. Ez előkészítő munkát igényelt. Ez nem történik meg magától. Ez állandó tárcák közötti egyeztetést ‑ az általános vitában úgy fogalmaztam: sokszor verekedést ‑ kíván a miniszteri biztos részéről, hogy haladjanak ezek az ügyek. Aki már látott kormányzati struktúrát, érti az én mondataimnak a valós tartalmi lényegét.

Ami egy miniszteri biztos javadalmazását jelenti, az az országgyűlési törvényben szabályozottak szerint történik. Ön azt helyesen idézte, hogy egy miniszteri biztosnak ezért a feladatért helyettes államtitkári javadalmazása van ‑ ez jogszabályból következik ‑, ha úgy rendelkeznek, akkor titkárságot tarthat fenn, és egyébként gépkocsihasználatra is jogosult. Ha megnézi azokat az okmányokat, amelyek rám vonatkoznak, mert ezek nyilvánvalóan elérhetőek, akkor látja azt, hogy jogosult lennék titkárság működtetésére, és jogosult lennék gépkocsivezetővel személygépkocsi használatára.

Utaltam az általános vitában arra, hogy soha nem vettem igénybe, azért, mert azt a munkacsoportot ‑ amelyet ön itt szintén ostoroz ‑, amely a városban jött létre, és a benne lévő dolgozók munkáját is az állam finanszírozza, hisz ez egy nemzeti emlékév, egy nemzeti projekt előkészítésére gondolunk, ezen a munkacsoporton keresztül látom el azokat az adminisztratív feladataimat, amikor a minisztériumokkal, a kormánnyal a kormánydöntések előkészítése és végrehajtása kapcsán érintkezem. Tehát magam úgy döntöttem, hogy nincs szükségem külön titkárságra, hisz ez a munkacsoport azért jött létre, hogy ezeket a feladatokat előkészítse, és ezt a munkacsoportot én irányítani tudom. Utaltam arra is, hogy személygépkocsit sem veszek igénybe, hisz minden országgyűlési képviselőnek megvan a lehetősége a költségvetésben fizetett módon arra, hogy közlekedni tudjon; eddig is tudtam, nincsen szükségem ilyen típusú gépkocsira.

Amit viszont ön nem lát, pedig ennek is jogszabályi alapja van, ön hivatkozik arra, hogy én bizottsági elnök vagyok ‑ ez igaz, néha találkozunk is bizottsági üléseken ‑, csak ha ön ismerné a jogszabályokat, akkor azt is tudná, ha valaki parlamenti képviselő és bizottsági elnök is, emellett van egy kormányzati tisztsége ‑ ez a miniszteri biztosi tisztség ‑, akkor nem kapja meg a bizottsági elnöki javadalmazást, hanem csak bizottsági tagi javadalmazást kap, mivel két feladatot lát el.

Tehát ezért hamisak azok a számok, amelyeket ön itt a nyilvánosságban hemperget, mert éppen ezért ennél jóval kevesebb a juttatásom, mert ‑ mondom ‑ nem bizottsági tisztviselőként kapom a javadalmazást, hanem csak bizottsági tagként, és emellé jön a miniszteri tisztségi sarzsi, ha szabad így fogalmaznom. Nyilván a kettő így valamivel több, mint a bizottsági elnöki tiszteletdíj, de nem annyira, mint amit ön mond. Amit én most itt elmondtam önnek, ne haragudjon, ez jogszabály, ezeknek utána lehetett volna nézni, és akkor nem kellett volna ezeket a nagyszerű vádakat itt megfogalmaznia, amiket megfogalmazott.

A mohácsi munkacsoportról azt mondja, hogy ott fideszes emberek ülnek. A városon keresztül valósítjuk meg az emlékezetpolitikai fejlesztések egy részét. Akik ebbe a munkacsoportba tartoznak, azok nem fideszesek, hanem normál, jó eszű munkavállalók. Van körülöttem olyan hölgy, vagy van olyan hölgy ebben a munkacsoportban ‑ még valamikor, amikor megyei elnökként a pécsi kulturális főváros bizonyos fejlesztéseinek a megvalósításán dolgoztam ‑, aki már akkor is a nagy projektek megvalósítása kapcsán mellettem volt. Ott tisztességes, normális munkavállalók vannak, akik készülnek az emlékévre. Nagyszerű fejlesztéseket valósítunk meg.

Kósa képviselő úr egy mondatára: persze, lehet ilyeneket mondani, hogy az eddigi ott lévő produktum, ami ott volt az emlékévben, azt ő valamilyen módon minősítette. Nyilvánvalóan arról szó nincs, csak nem volt színvonalában elégséges, azt most nagyívűen átalakítjuk, és nem fogja felismerni ‑ ha már valaha járt arra ‑ az emlékévben. Nézzen rá a Facebook-oldalamra, rendszeresen tudósítok arról, hogy milyen lendületes munka folyik a mohácsi emlékhelyen és egyébként a város több pontján.

Már most mondom önnek, soha semmilyen előttünk lévő emlékévre nem készültünk rá úgy, mint ahogy a mohácsira tettük, nem összemérhető azzal, amivel ön bizonyos események kapcsán próbálkozott valamifajta sikerrel. Én egyébként nagyra becsülöm azt, amit csinált azoknak az ügyeknek a kapcsán, de ez egy grandiózus emlékév lesz, és ebben ‑ szerényen hadd jegyezzem meg ‑ jócskán benne van a munkám. Majd ön megítélheti az emlékévben, amikor találkozni fogunk a mohácsi síkon. Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiból.)