Z. Kárpát Dániel (Jobbik)

Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nincs itt semmi látnivaló, minden rendben, a parlament teszi a dolgát ‑ ugye, ez a látszat kél erről a vitáról.

Kezdjük a lényeggel: én így, ebben a formájában valószínűleg tudom támogatni ezt a javaslatot, és fogyasztóvédelemmel régóta foglalkozó felelős polgárként szeretném a kormány figyelmét felhívni arra, hogy ezzel a buli nincsen lekeverve, tehát ezzel nincsen elintézve. Tehát gyakorlatilag az előttünk fekvő papír a versenyfelügyeleti eljárás lehetőségeit szélesíti, beavatkozási lehetőséget erősít, és ez szerintem önmagában jó.

Feltennék viszont egy-két kérdést, mert egy fogyasztóvédelmi katasztrófahelyzet közepén csücsülünk, mind a digitalizáció, mind az AI-támogatott eszközök terjedése teljes mértékben felkészületlenül érte nemcsak az európai társadalmakat és a magyar társadalmat, hanem bizony a szabályozást is. És látszik a DSA, a DMA rendelkezéseiből is, hogy kapkodva, néha jobb, néha gyengébb jogszabályokkal igyekszünk ennek utánamenni.

De Magyarország Kormánya esetén ‑ és ezt a kormány képviselőjének üzenem ‑ nem gondolom, hogy meg szabadna elégednünk azzal, hogy a nemzetközi elvárásokat teljesítjük, átültetjük, amit át kell ültetni, és bizony a fogyasztóvédelem frontján abszolút ez az érzésem. Van most már fogyasztóvédelmi szuperhatóságunk, amely ezen a területen tud operálni, van egy GVH-nk, amelyet én jellemzően csak dicsérni tudok, és szoktam. Tehát az, amit például a Facebookkal szemben elindított a GVH, az teljesen dicséretes. Az ingyenesnek hazudott szolgáltatásról, ahol a mindennapjainkkal, a figyelmünkkel, az adatainkkal, a mindennapi nyugalmunkkal és az idegrendszerünkkel fizetünk egy állítólagos szolgáltatásért, erről a GVH kimondatta, hogy ez nem ingyenes szolgáltatás, és persze, láttuk, hogy a nap végén a Kúria ezt valamiért elkaszálta, tehát megsemmisítette az erről szóló döntést teljesen érthetetlen módon.

De aztán csak a világ is elindult arrafelé, a platformszabályozás vezető képviselői, a vezető európai szervek irányítói is, hogy kimondjuk: a figyelemgazdaság szereplői nem ingyenes szolgáltatást biztosítanak, felzabálják a magánéletünk utolsó megmaradt dimenzióit, adatosítanak mindent, a személyes kapcsolatainkat, a családi viszonyainkat, az érdeklődésünket, mindenből adatot, pénzt és profitot csinálnak. És az egész végén folyamatosan azokat az óriási techcégeket találjuk, amelyek, miután felzabáltak bennünket erőforrásként, még zsebre teszik az egész folyamat mellett álló profitot. És a legszánalmasabb az, hogy technooptimista honfitársaink úgy örülnek ennek az egésznek, mintha az emberi civilizáció leghatalmasabb vívmányai lennének, hogy itt a villanypásztor a kezünkben, és két kattintással látszólag ingyen minden elérhető. Nem igaz! Erről az ordas hazugságról végre le kell rántani a leplet.

Ugyanez igaz egyébként az egész mesterségesintelligencia-iparra, ahol azzal kábítanak minket, hogy majd a magyar startupok lesznek a világ vezető multijai, és be lehet ide törni. Nem igaz, nem lehet! Négy-öt óriáscég uralja az egész bulit és az ő csápjaik meg a leányvállalataik, és nem lehet betörni ebbe, mert ha egy magyar fejlesztés elér egy bizonyos minőségi színvonalat, erőszakosan elveszik, felvásárolják, beteszik a csomagba ingyenes szolgáltatásként. Ez rengeteg versenyjogi és rengeteg fogyasztóvédelmi aggályt fog elénk vetíteni.

Ebben az esetben is, ha azt vizsgáljuk, hogy a GVH-t, miután megdicsérjük jó sokszor, egyébként nemcsak a Facebookkal szemben indított eljárásért, de a Viberrel szembeni… ‑ vagy gondoljunk csak a PayPalra. A PayPallal szembeni GVH-eljárás mit mondott ki? Gyakorlatilag azt, amit a devizahitelezésnél nulla nullánál ki kellett volna mondani, hogy ne játsszon egy magánszolgáltató vételi meg eladási árfolyamokkal, tehát ne trükközzön a felhasználók pénzével. De attól, hogy a GVH bizonyos esetekben nagyon-nagyon komoly eljárások végén pozitív előjelű határozatokat hoz, sajnos rendszerszinten nem nagyon változik ez az egész. Folyamatosan itt vannak előttünk a visszaéléseket tanúsító honlapok, kamuwebáruházak, és egész Európa képtelen ezeknek a lelövésére.

És ha megnézzük azt, hogy versenyfronton mi újság ‑ kicsit vizsgáljuk meg a híreket -: bírsággal sújtott vállalkozások, MKB Bank, CIB Bank, Erste Bank Hungary Zrt., Kereskedelmi és Hitelbank, Raiffeisen, UniCredit Bank. Tehát a versenykorlátozó megállapodások gyanúja kapcsán egyáltalán nem ritka, hogy a gyanú beigazolódik, és aztán komoly bírságösszegek fognak röpködni.

Amit itt felsoroltam, az a vállalkozások 2011 és ’12 közötti összehangolt stratégiájának gyanúja volt, és annak a gyanúja, hogy üzleti titoknak minősülő információkat osztottak meg egymással. De minden évből tudnék ilyeneket idézni. 2024-25 környékén is rengeteg szakcikk jelent meg arról, hogy emelik a bankok a számlaköltségeiket, és véletlenül tök ugyanakkora mértékben és nagyon-nagyon hasonló szolgáltatások díjait emelik hasonló módon.

Azt látjuk, hogy egy tisztességes versenyben alapvetően kizárható az a folyamat, amelynek szemtanúi vagyunk, hogy brutális banki költségekkel ugyanazok a bankok, amelyek ránk sózták a kamu-devizahiteleket, és átverték, kifosztották a lakosságot, ugyanezek a szereplők Európa legdrágább bankrendszerét üzemeltetve fejenként több mint 40 ezer forintot lehúznak az ügyfelekről évente.

Tehát azt mondom, hogy itt lenne egyébként teendője a kormánynak, lenne teendője a felügyeletnek. Nagyon bátorítom a GVH-t arra, hogy folytassa azt a komoly és szakszerű munkáját, amit elkezdett, és a fogyasztóvédelmi szuperhatóságot is biztatom arra, hogy mind a sötét mintázatokkal szemben, mind a csepegtető árazással szemben sokkal-sokkal keményebben lépjen fel és szankcionáljon.

Mondok egy példát ‑ és meg kell dicsérnem a fogyasztóvédelmi szuperhatóságot is, amikor időpontot kértem, elsőre fogadtak, és egy nagyon átfogó felvilágosítást kaptam arról, hogy milyen területeken, a termékfelelősségtől kezdve a klasszikus fogyasztóvédelmiportfólió-feladatokon át a sötét mintázatokig, hol és hogyan kívánnak beavatkozni -: van most már olyan szankció például, hogy a visszaélő honlapot el lehet sötétíteni. Kérem, hogy valamilyen gesztussal jelezzen felém az a képviselőtárs, aki hallott vagy látott már ilyet, hogy egy visszaéléseket foganatosító honlapot lelőnek, vagy akár csak három napra elsötétítenek.

A helyzet az, hogy én nem láttam ilyen hírt, és szerintem önök sem, pedig elvileg már van ilyen szankció. Élni kellene ezekkel a szankciós lehetőségekkel, mert a piacnak ez a szegmense már csak olyan, hogy ha az első három hasonló döntés megszületik ‑ és higgyék el, hogy bejárja azért az internetes médiát az, ha valamelyik kamukereskedőnek az oldalát lelövik, elsötétítik ‑, az első három ilyen döntés után ez a piac elkezdene tisztulni és akár öntisztulni is.

A bankokkal ugyanez a helyzet. Én régóta próbálom azt a javaslatot keresztülvinni a parlamenten, hogy az online árfigyelőt terjesszük ki: ne csak élelmiszereket, ne csak egyebeket, a pénzügyi szolgáltatók szolgáltatásait nézzük az online árfigyelővel. Pillanatok alatt digitális eszközökkel ‑ nem vagyok a rajongójuk, de erre lehetne használni őket ‑ leleplezhetővé válna, hogy van‑e piaci folyamat az áremelés mögött, vagy nincsen.

(13.30)

Nem értem, hogy miért nem akarják használni ezt az eszközt, mert rendelkezésre áll, más területeken használják, csak valamiért mindenki annyira fél a banki érdekek sértésétől, hogy egész egyszerűen nem meri bevetni ezeket az eszközöket ‑ tisztelet a kivételnek. De azért mondjuk el, hogy az előttem fekvő kimutatások alapján még a 2023-at vizsgáló különböző tanulmányok is megállapítják, hogy a lakosság pénzforgalmi költségei és azok a költségek, amelyeket úgynevezett bankolási folyamatokra költöttünk, már akkor 265 milliárd forintot tettek ki, és most vélhetően a 300 milliárdot jóval meghaladják. Úgy szoktak érvelni a készpénz ellen, amikor erőszakosan edukálják a lakosságot, hogy a készpénzrendszer nagyon drága, az majdnem 300 milliárd forint évente, menjen mindenki az online szolgáltatások felé és digitalizálódjon. Itt kiderül, hogy a banki költségek ‑ az online teret is beleértve ‑ jóval 300 milliárd fölött vannak. Tehát ha egyszerű fogyasztói választásról van szó, nem támasztható alá, hogy az online eszközök olcsóbbak lennének és folyamatosan azok lennének.

Éppen ezért erőltetem az átlagbérig ingyenes bankolás koncepcióját, mert azt látom, hogy olyanokra számítanak fel különböző sarcokat ezek a bankok, amikre nem szabadna, és egyébként a törvény is kizárná, hogy ezt tegyék. Magyarázzák meg nekem: ez verseny, hogy egy bank 50, illetve 67 forintos sms-eket számít fel? 67 forintos sms. Miről beszélünk? Megveszi a távközlési szolgáltató, mondjuk, 5-6 forintért, piacosítja, és eladja a tízszereséért. Tudják, hogy kiknek? Azoknak a jellemzően idősebb honfitársainknak, akik nem a digitális térben töltik a mindennapjaikat. Márpedig mi arra is esküdtünk, hogy őket megvédjük. És hagyják a parlament képviselői is, hogy ezek az üzleti vállalkozások, amelyeknek nem szabadna edukálni a lakosságot, ez egy profitorientált vállalkozásnak nem lehet feladata, egyrészt okítják az embereket, hogy milyen eszközöket használjanak, és utána irgalmatlan módon lehúzzák őket, amikor használják ezeket az eszközöket, 50 meg 67 forintos sms-sel. Gondolkodom azon, hogy benyújtok egy határozati javaslatot, ami csak az anti-sms-jogszabály vagy lex anti-sms lesz, és kizárólag arról szól, hogy ezt az undorító, gyomorforgató, semmilyen fogyasztóvédelmi próbát ki nem álló lehúzást megszüntessük Magyarországon. Mert ezt úgy lehet eliminálni, hogy bemegy az ügyfél, tud róla, hogy lehúzzák ennyi pénzzel, kikapcsolja az sms-szolgáltatást, és, mondjuk, okostelefonon kapja az értesítéseket, jó esetben nulla forintért. Tehát egy simán kiküszöbölhető dologról van szó, de nem lehet felelőssé tenni azokat a honfitársainkat ennek a meg nem tételéért, akik leéltek 40-50-60 vagy 70 évet úgy, hogy nem voltak rákényszerítve ezeknek az eszközöknek a használatára. Ez csak egy példa volt. És hogy mennyire nincs verseny ezen a piacon Magyarországon, én leszondáztam ezeket a bankokat, és még mindig négyet találtam, ahol 50 forint vagy afölötti az sms-díj. Gusztustalan! Tehát ez a nettó lehúzás egy fogyasztóvédelmi rémálom.

A helyzet az, hogy számtalan ilyet tudnék sorolni, de nyilván itt egy időkeretes vitában azért meg van kötve az ember keze, és nem is fogyasztóvédelmi különfoglalkozás a javaslat tárgya, hanem alapvetően egy, a versenyfelügyeleti eljárásnál az indítót megerősítő javaslat, ami szerintem teljesen jó, rendben van, de az általam felsorolt aggályok mentén azt látom, hogy nem lehet ezzel elintézni ezt a problémakört, rengeteg beavatkozási lehetőségünk van. Nagyon bízom benne, hogy a következő parlament létrehoz akár egy önálló fogyasztóvédelmi és digitalizációs minisztériumot, amely a mesterséges intelligencia által keltett veszélyekkel, fenyegetésekkel ugyanolyan mély szinten vagy magas szinten foglalkozik, mint ahogy ezek megérdemlik. Azt is nagyon remélem, hogy végre felébredünk, felismerjük ezt a fenyegetést, és nem fogjuk hurráoptimizmussal üdvözölni az összes technológiai fejlesztést csak azért, mert új, és csak azért, mert nagyon tőkeerős multicégek nagyon jó kampányt csinálnak ezeknek. Láttunk már ilyet az emberiség történelmében, fogunk is látni még, de az én feladatom az, hogy mindig az egyes embert védjem a nagy hálózatoktól, és ebben az esetben is az a feladatom, akkor is, ha ezt a javaslatot tárgyalhatónak tartom, és akár még támogathatónak is. Köszönöm a figyelmet.