Varga Zoltán (DK)

VARGA ZOLTÁN (DK): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Végtelenül szomorú vagyok, hogy az ön minisztere, Pintér Sándor ismét elmenekült a szembenézés elől, mint egy éve már számtalanszor.

Tudja, én a Népjóléti Bizottság elnökeként ‑ de ott volt ön is ‑ végtelenül szégyelltem magam önök helyett, hogy a Magyar Köztisztviselők, Közalkalmazottak és Közszolgálati Dolgozók Szakszervezetének vezetőit a miniszteri meghallgatáson megalázó módon nemcsak a bizottság kormánypárti tagjai, de ön, az ön minisztere és az önök munkatársai is levegőnek nézték. Gőgösen átnéztek rajtuk, miközben persze fennhéjázva, lenézően megtiltották számukra, hogy beszéljenek az életükről, a munkatársaikról, a hivatásukról és arról a nyomorról, amit bizony önök okoztak, okoznak számukra. Ön nem nézett hátra, de, tudja, ők voltak azok a szociális dolgozók és szakemberek, akik önök mögött álltak szótlanul és elkeseredetten, akiket annyira nem tartottak önök érdemesnek, hogy ott, a bizottság előtt elmondhassák, havi 297 ezer forint legfeljebb az éhenhaláshoz elég, megélni belőle nem lehet, gyereket nevelni, számlákat befizetni és egyáltalán élni viszont teljes képtelenség.

Tudja, államtitkár úr, ott a bizottsági ülésen azzal, hogy átnéztek rajtuk, nemcsak a két jelen lévő hölgyet alázták meg, hanem a teljes szociális ágazatot is. Emlékszik? Orbán Viktor az év elején még átütő erejű bérfejlesztést ígért ezeknek a dolgozóknak, ami majd pótolni fogja a négyéves bérleszakadást, mára azonban az ágazatban dolgozóknak azzal kellett szembesülniük, hogy mindez csupán csak a szokott fideszes lózung, hiszen a 15 százalékos emelés legfeljebb könyöradománynak tekinthető, de valós, érdemi, sőt érezhető emelésnek ‑ ezt ön is tudja ‑ semmiképpen sem. Csak álltak ott, önök mögött szótlanul és leforrázva a megalázástól, holott csak azt szerették volna önöknek elmondani, hogy a kormány végre vegye figyelembe a döntéseinél az ő kérésüket is: vezesse be végre a progresszív életpályatáblát a diplomások bérével, a hosszabb szolgálati idő, a nagy tapasztalat elismerésével és honorálásával. Önök nem hagyták, gyáván elmenekültek, nemhogy a párbeszéd, de egyáltalán a szembenézés elől is.

Államtitkár úr, tudja, akkora a baj most a szociális ágazatban, hogy a megalázó helyzetért felelős politikusoknak is, már ha lenne önökben egy cseppnyi tisztesség és becsület, be kellene állni pelenkázni egy-egy idősotthonban. A kérdésem nagyon egyszerű: mikor indul el, államtitkár úr, ön és minisztere mikor fog besegíteni a szociális ágazat dolgozóinak? Várom válaszát. (Taps a DK képviselői részéről.)