Tordai Bence (Párbeszéd)

TORDAI BENCE (Párbeszéd): Tisztelt Országgyűlés! Kedves Polgártársak! Néhány héttel ezelőtt a fideszes belügyminiszter arról tájékoztatta a nyilvánosságot, hogy nem önök szülték és nem önök hagyták ott a kórházban azokat a csecsemőket, akik százszámra maradtak intézményben ahelyett, hogy családban kezdhetnének el nevelkedni. Aztán hozzátette Pintér Sándor ‑ aki egyébként a rendőrség mellett felel az oktatásért, az egészségügyért, a szociális ellátásért és benne a gyermekvédelemért is ‑, hogy önök megoldják ezt a problémát.

Jelzem, hogy a legkevésbé sem megoldották, hanem súlyosbították az ezzel kapcsolatos problémákat az elmúlt 15 évben. Jelenleg négyezerrel több gyermek van a gyermekvédelmi ellátórendszerben, mint 2010-ben; az egyharmaduk ráadásul nem nevelőszülőknél, nem családoknál, hanem nagy létszámú intézményekben, törvényellenesen. Totális kudarc az önök tevékenysége ebben a műfajban. A védelembe vett gyerekek száma több mint másfélszeresére nőtt ‑ tízezrekről van itt szó. A kórházakban hagyott csecsemők száma két év alatt háromszorosára növekedett, és nem függetlenül attól, hogy kétezer fő hiányzik a nevelőszülői hálózatból.

Önök totális kudarcot vallottak ezen a területen, és most, amikor Pintér Sándor megoldást ígér, akkor megint egy törvényellenesen és titokban felállított csecsemőotthonban látják ezt a megoldást (Rétvári Bence: Titokban felállított?), nem a nevelőszülői hálózat megerősítésében, nem a valódi szakmai segítségnyújtásban. Erre jó példa az is, hogy mit csinálnak abból a 17 milliárd forintból, amit nagy nehezen odairányítottak az egyébként más célra eltékozolt ezermilliárdok mellett a gyermekvédelemre; hány szakmai pozíciót hoztak létre, hoznak létre ebből ‑ kevesebb mint 200-at -; de iskolaőrből, rendészből meg 700 fővel bővítik az állományt. Önök a gyerekekre is rendészeti problémaként tekintenek. (Rétvári Bence: A bűnözőkre tekintünk úgy!) Egészen elképesztő a hozzáállásuk.

Lassan felállhatna valamelyikük, és elmondhatná azt a beszédet is, hogy nem önök bántalmazzák az intézményekben a gyermekeket, vagy nem önök erőszakolják meg őket. Lennének persze olyanok, akik ezt kételkedve fogadnák, de, mondjuk, közvetlenül nem önök felelősek ezért, önök csak kinevezik azokat a vezetőket, akikről pontosan lehet tudni, hogy milyen hozzáállásuk és milyen előéletük van. Önök tüntetik ki ezeket a szörnyetegeket; önök mentik fel a jogerős bírósági ítéletek alól, amikor nagy nehezen sikerül rács mögé küldeni őket; önök azok, akik fenntartják ezt a gyermekbántalmazó rendszert; önök azok, akik fenntartják az országot behálózó pedofilmaffiát. Ezért önöket terheli a politikai felelősség, és nem úgy általában. Nézzük meg a konkrét esetet!

A Szőlő utcai rém, Juhász Péter Pál. Itt ül Soltész Miklós: ő lobbizott azért, hogy Juhász Péter Pált minden ismert előélete ellenére kinevezzék oda a vizsgálatot levezénylő valami különleges megbízottnak, hogy aztán néhány nappal később már ő legyen az intézet megbízott, majd végleges vezetője, és kiépítse ott a gyermekeket terrorizáló és abuzáló rémuralmát. Ez Soltész Miklós, Semjén Zsolt jobbkezének a személyes felelőssége is. (Rétvári Bence: Kicsit túlzásokba esel!) Nem esem túlzásokba, miniszterhelyettes úr, ez a valóság, és önökön kívül ezt mindenki pontosan látja.

Amikor önök leszavazzák az ezzel kapcsolatos vizsgálóbizottság kezdeményezését, akkor önök gyakorlatilag beismerik a felelősségüket, beismerik azt, hogy van mit takargatniuk. Ha nincs vaj a fejükön, jöjjenek ki a napra, szavazzák meg most azt a vizsgálóbizottságot, amelyet Jámbor András képviselőtársunkkal kezdeményeztünk! Ha ezt nem teszik meg, akkor szerintem kimondhatjuk, hogy a magyar gyerekek az önök rendszerében, az Orbán-rezsimben már nem számíthatnak védelemre. A magyar gyerekeknek innentől kezdve az az érdeke, hogy önök eltakarodjanak a színről; hogy 2026 tavaszán kormányváltás és rendszerváltás legyen; és egy olyan hatalom jöjjön, amely nemcsak azokról a gyermekekről akar gondoskodni, akik valamely kormánytag családjába születtek. Én értem, hogy mindenkinek a saját gyermekei a legfontosabbak, de önök szolgálni kellene hogy itt legyenek ‑ nemcsak azokat, akiket önök szültek, hanem azokat is, akiket otthagynak a kórházban; akik szegénységben nőnek fel; akik szülők nélkül nőnek fel; akiknek a legnagyobb segítségre, a legnagyobb támogatásra lenne szükségük a nemzeti közösség és ezen belül konkrétan az állam részéről.

Önök láthatólag nem képesek és nem is akarnak felnőni ehhez a felelősséghez, úgyhogy szerintem ebben a témában most már arra fókuszáljanak, hogy ne okozzanak több kárt. Köszönöm szépen.