Rétvári Bence (KDNP)

RÉTVÁRI BENCE belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Ilyenkor ön harcosan felszólal, néha a dolgozó munkásemberek érdekében, néha a szegények érdekében. De aztán láttunk önből egy igencsak meghunyászkodó variánst is ott Edelényben, ahol ön lakik: amikor odament Magyar Péter, egy másodperc alatt a teljes MSZP-t tálcán kínálta Magyar Péternek (Vajda Zoltán Komjáthi Imrére mutatva: Miniszter úr!), annak, aki tudjuk, hogy szeretett urizálni, meg a VIP-szolgáltatások nagy igénybe vevője volt.

Ott valahogy nem jött ki önből ez a dolgozó emberekért, a szegényemberekért küzdő harcos, hanem egy ilyen zsúrfiúnak, egy politikai kalandornak (Vajda Zoltán közbeszól.) a 70 éves vagy 90 éves múltra visszatekintő pártját ‑ attól függ, hogy most az első világháború utáni kommunista pártokig vagy csak a Rákosi-féle időszakig vezetjük vissza az ön pártjának az előéletét ‑, nos hát, ezt az évszázados pártját így kínálta föl ezüsttálcán Magyar Péternek. (Vajda Zoltán: Nana!) Ott ez a harcosság eltűnt önből, hátha majd, gondolja, valami kis tanácsadói helyet kap egyszer (Vajda Zoltán: Lassan a kérdésre kellene válaszolni!), de az soha nem fog eljönni, tisztelt képviselő úr. (Az elnök csenget.)

Mit tettek önök? (Vajda Zoltán: Na!) Mit tettek önök a szociális területen, tisztelt képviselő úr? Megdöbbentő volt minden magyar ember számára, amikor a kormányzásuk idején, 2008-2009-ben a legrászorultabbaktól vettek el, amikor a szociális támogatásokat csökkentették, amikor a szociális kasszát csökkentették, amikor a szociális intézmények normatíváját csökkentették, amikor a szociális területen dolgozók bérét csökkentették. Ilyet önökön kívül senki nem tett a rendszerváltás óta, hogy azoktól az intézményektől vett el, amelyek a nincstelen embereken próbáltak segíteni ‑ ez az önök teljesítménye. Ez az önök teljesítménye!

Ezzel szemben, míg önök a szociális és jóléti intézményi szolgáltatásokra 325 milliárd forintot fordítottak ‑ 325! ‑, mi 1621 milliárd forintot fordítunk erre. Önök 325 milliárdot fordítottak erre, és ön azt mondta, hogy 80 százalékos infláció volt azóta, tehát ha felszorzom 1,8-cal, akkor valahol 600 milliárd környékén van ez az összeg, ha az ön számait veszem alapul. Mi nem 600 milliárdot költünk rá ‑ 1600 milliárdot költünk rá, tisztelt képviselő úr, messze-messze afölött a szint fölött, amit önök mondanak, annak a háromszorosát körülbelül, amiről ön beszélt.

És valóban, nekünk fontos alapelvünk a „segély helyett munka”, ezért úgy alakítottuk ki a segélyezés rendszerét ‑ és ez egy sikeres rendszer, hiszen egymillióval többen dolgoznak ma, mint az önök kormányzásának idején, 15 évvel ezelőtt ‑, hogy van a segélyek szintje, ahol kétfajta segélyezés is van, erre ön direkt nem tért rá. Nyilván van, amelyik a jövedelmet pótolja, és van, amelyik a kiadásokban segít, tehát többféle irányban van támogatás, nem csak egyféle, amiről ön beszél. Tehát mind a kettőt kompenzáló, a jövedelmet és a kiadást kompenzáló támogatások is vannak; vannak államiak, vannak önkormányzatiak, az önkormányzatok is kapnak többletet, normatívát arra, hogy ezt a segítséget helyben nyújtsák.

Tehát itt egy széles körű, kormányhivatalokra, önkormányzatokra kiépülő rendszer van, de ezek fölött van az, ahol közmunkabér van, és afölött van a minimálbér, amit mi radikálisan emeltünk. Önök ezt 25 ezer forinttal emelték a kormányzásuk idején, mert a legkevesebbet keresők ennyit számítottak önöknek, hogy 25 ezer forintot tettek hozzá az 50 ezerhez, hogy 75 ezer forint környékére vigyék a minimálbért. Mi pedig 75 ezerről 322 ezer forintra emeltük a minimálbér összegét ‑ csak hogy ki mit tesz a rászorulókért ‑, ez biztosítja azt, hogy minél többeknek legyen munkája.

Nagyon sok dolgot mi valóban nem pénzben adunk, tisztelt képviselő úr, de ez nem véletlen. Nem pénzben adjuk azt, amit a gyerekek étkeztetésére fordítunk, hanem odaadjuk az önkormányzatnak, hogy adja oda természetben a gyereknek, hogy az a napi háromszori étkezés biztosan a gyerekhez jusson el. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Ingyen adjuk a tankönyvet, ingyen adjuk a laptopot is, ingyen adunk nagyon sok mindent, természetben, hogy biztosan a gyerekekhez és a rászorulókhoz jusson.

Ez a mi segélyezésünk (Az elnök ismét csenget.), ez a mi társadalomképünk, mi így segítünk a rászorulóknak. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypártok soraiból.)