Barkóczi Balázs (DK)

BARKÓCZI BALÁZS (DK): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Néhány hete már beszéltem itt a Házban a nevelési-oktatási munkát közvetlenül segítő munkatársak áldatlan helyzetéről egy észak-pesti óvodai dolgozó hozzám intézett levele kapcsán. A felszólalásom után aztán számolatlanul jöttek az ország különböző részeiből az ilyen és ehhez hasonló levelek.

Ugyanis amikor köznevelésről beszélünk, akkor hajlamosak vagyunk kizárólag a pedagógusokra gondolni, mi itt a Házban is egyébként, pedig az igazság az, hogy az iskolák és az óvodák mindennapi működését nemcsak egyetlen munkakör tartja össze, hanem egy teljes közösség, a pedagógusok mellett a nevelés-oktatást közvetlenül segítő dolgozók ‑ és igen, a technikai munkatársak is, ők azok, akik nélkül szó szerint megállna az élet ezekben az intézményekben.

A mai felszólalásom aktualitását pedig az adja, hogy a Pedagógusok Szakszervezetének legutóbbi kongresszusa elfogadta a 2026-ra vonatkozó követeléscsomagot, amely ismét világossá tette, hogy bérrendezés nélkül nincsen és nem is létezhet stabil köznevelés. A PSZ a zárónyilatkozatában a 2026-ban alakuló kormánytól is egyértelmű cselekvési terveket vár el mind a technikai dolgozók, mind a NOKS-osok bérrendezésére és megbecsülésére.

Beszéljünk most azokról az emberekről, akik konkrétan a magyar közoktatás láthatatlan hősei! Az óvodákban is ott vannak a dajkák, az iskolákban az iskolatitkárok, a pedagógiai asszisztensek, a rendszergazdák, az irodai dolgozók, akik segítenek a gyerekek körül a szervezésben, segítenek nagyon sokszor az adminisztrációban, vagyis a mindennapi rend fenntartásában a közoktatási intézményekben. És igen, ott vannak a technikai munkatársak és a konyhai dolgozók, a takarítók, többek között a karbantartók és a kertészek. Ők azok, akik arról gondoskodnak, hogy legyen étel, tiszta legyen a mosdó, működjön a fűtés, biztonságos legyen az udvar, vagyis egyszóval: az intézmény működőképes maradjon.

És itt jön a probléma, tisztelt képviselőtársaim: miközben mindenki tudja, hogy nélkülük összeomlana ez a rendszer, amely már egyébként is az összeomlás szélén tántorog, mégis ők maradnak le folyamatosan a megbecsülésről. Maruzsa Zoltán államtitkár legutóbb azt mondta, hogy 2026-ban legfeljebb a garantált bérminimum emelkedése fogja felhúzni ezeket a béreket. Ő ezt 13 százalékra prognosztizálta, vagyis így 328 600 forintra emelkedik majd a garantált bérminimum, és a törvény erejénél fogva az ennek megfelelő arányú emelésre számíthatnak csupán a nevelési-oktatási munkát közvetlenül segítő dolgozók.

Én úgy gondolom, tisztelt Ház, hogy ez a közvetlen beismerése annak, hogy a Fidesz-kormány és az állam nem akar érdemi bérfelzárkóztatást. Márpedig a köznevelésben dolgozók bérhelyzete nem egy kellemetlen részletkérdés, hanem igenis a rendszer túlélésének a kulcsa. Ma Magyarországon ‑ és erről sem szabad elfeledkezni ‑ óriási a bérfeszültség a pedagógusok, a technikai dolgozók és a NOKS-osok között. Ezt a tényt már a szakszervezetek is évek óta hangsúlyozzák, amikor a bérrendezés szükségességéről beszélnek, és többek között aláírással próbálnak nyomást gyakorolni a döntéshozókra.

Van egy másik nagyon fontos igazságtalanság is: a dolgozók közé éket verő megoldások veszélye. Mert ha a bérrendezés, tisztelt képviselőtársaim, úgy történik, hogy egyes csoportok jelentősebb felzárkóztatást kapnak, mások pedig, például a technikai dolgozók lényegében semmit, az nem csupán igazságtalan, hanem meg is osztja az intézményeket, pedig pontosan az együttműködésre, a közös felelősségre kellene építeni.

Tisztelt Ház! Én úgy gondolom ‑ és az elmúlt évek is ezt bizonyítják ‑, hogy bizony a köznevelés nem működik méltatlan bérekre építve. Nem lehet úgy munkaerőt megtartani, hogy közben azt üzenjük: örülj, hogy a garantált bérminimum emelkedése majd átszivárog a te béredbe is. Ugyanis ez nem megbecsülés, ez sodródás. Tehát világos és kiszámítható, törvényben rögzített bérrendezésre van szükség.

Éppen ezért, tisztelt Ház, szeretném bejelenteni, hogy a Demokratikus Koalíció be fogja nyújtani azt a törvényjavaslatot, amely a Pedagógusok Szakszervezetének ajánlása alapján a nevelési-oktatási munkát közvetlenül segítő dolgozók bérét a garantált bérminimum 150 százalékára emeli.

Egyéb részletei is vannak ennek a törvényjavaslatnak, ezt majd részletesen el fogom mondani, mert mi, baloldaliak úgy gondoljuk, hogy aki nap mint nap a gyermekekért (Az elnök megkocogtatja a csengőt.) és az intézmények működéséért dolgozik, az nem járulékos szereplő, hanem a köznevelés tartóoszlopa, és igenis neki is jár a megbecsülés. Köszönöm a figyelmet, és köszönöm a türelmet, elnök úr. (Taps a DK soraiból.)