Barkóczi Balázs (DK)

BARKÓCZI BALÁZS (DK): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Képviselőtársak! A most tárgyalt törvénymódosítás alapvető célja, hogy Magyarország teljesítse az EU 2023/2668 irányelv szerinti jogharmonizációs kötelezettségét, és megerősítse az azbeszttel dolgozó munkavállalók védelmét, ahogyan azt Vejkey képviselőtársam is már elmondta. Ezt a célt nyilvánvalóan az ellenzék is támogatja. Ezt a célt a Demokratikus Koalíció képviselőcsoportja is támogatja, hiszen az azbeszt ‑ mint mindannyian tudjuk ‑ nemcsak munkavédelmi, hanem súlyos közegészségügyi kockázat, olyan anyag, amelynek hatása sokszor csak évtizedekkel később jelentkezik, de akkor már sajnos visszafordíthatatlanul.

Az irányelv egyértelmű előírása, hogy az azbesztbontási és azbesztmentesítési tevékenységek engedélykötelesek legyenek. Magyarország jelenlegi rendszere csupán bejelentést követel meg, ezért valóban indokolt az engedélyezési eljárás bevezetése, a vállalkozások átvilágítása, nemkülönben a hatóság előzetes kontrollja és a helyszíni ellenőrzések rendszeressé tétele. Ebben sincs köztünk vita, hiszen úgy gondoljuk, hogy mindez jelentős előrelépés a munkavállalók védelme szempontjából. A törvényjavaslat ezen részeit tehát ‑ ahogyan azt említettem is ‑ mi is támogatjuk természetesen, hiszen úgy gondoljuk, hogy a jogharmonizáció szükséges, időszerű, és nyilvánvalóan elkerülhetetlen. Az engedélyköteles rendszer pedig tisztítja a piacot, növeli a felelősséget, és csökkenti a súlyos balesetek, illetve az egészségkárosodás kockázatát.

Ugyanakkor, tisztelt képviselőtársaim, kötelességünk felhívni a figyelmet egy rendkívül aggályos fejleményre, ez pedig az összegző módosító javaslat 3. pontja, amely súlyosan gyengíti ezeket a garanciális szabályokat, amelyektől ez a törvényjavaslat támogathatóvá válna. Éppen azokat a garanciákat enyhíti tehát, amelyekért ez a törvény megszületik. A módosító javaslat, ez a 3. pont ugyanis kimondja, hogy bizonyos esetekben egyáltalán nem kell alkalmazni a korábban szigorú és egyértelmű munkavédelmi előírásokat, ha az expozíció ‑ idézem ‑ „alkalomszerű és alacsony intenzitású, és a mért koncentráció nem haladja meg a határértéket”. Vagyis mit jelent ez? Ez azt jelenti, hogy rövid idejű karbantartáskor, jó állapotú azbesztburkolatok eltávolításakor, betokozás vagy beburkolás során, illetve bizonyos mintavételezési tevékenységeknél is mellőzhetővé válik a korábban kötelező védelem.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mi úgy gondoljuk, hogy ez nem technikai finomhangolás, hanem egész egyszerűen visszalépés a törvény eredeti szándékait illetően. Ez a szabályozás, bár talán nem szándékoltan ‑ tehát legyünk jóindulatúak nyilvánvalóan ‑, kaput nyit arra, hogy a munkáltatók kibújjanak a szigorú védelmi előírások alól, mondván, hogy rövid ideig tartott az azbesztmentesítés, nem porzott annyira az azbeszt a munkálatok során, vagy hogy nem haladta meg a határértéket a levegőbe kerülő károsanyag-tartalom. A gyakorlatban pedig mindez ahhoz vezethet ‑ mi úgy gondoljuk ‑, hogy olyan munkáknál sem fognak teljes körű védelmet biztosítani, amelyeknél az azbeszt hosszú távú és súlyos egészségkárosodást okozott.

(Az elnöki széket dr. Oláh Lajos, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Hadd emlékeztessek mindenkit, tisztelt képviselőtársaim, hogy az azbeszt esetében nincsen biztonságos expozíció! Szerintem ezt a megbetegedések magas száma és súlyossága a napnál világosabban is mutatja. A WHO és más nemzetközi szervezetek ugyanis a nulla tolerancia elvét vallják, mert az azbeszt minden belélegzett szála számít. Itt nincs kicsit veszélyes vagy alig káros kategória, egyetlen szál is megalapozhatja a későbbi megbetegedést. Éppen ezért a Demokratikus Koalíció képviselőcsoportja úgy gondolja, hogy elfogadhatatlan, hogy miközben egy irányelv nyomán szigorításra és a védelem megerősítésére lenne szükség, az összegző módosító javaslat éppen ezekből a garanciákból farag le, és nem is keveset. Ráadásul úgy, hogy ez a módosítás jóhiszeműen vagy kevésbé jóhiszeműen könnyen értelmezhető lesz majd úgy, hogy a munkáltató mentesül a védelmi kötelezettségek jelentős része alól, amit szerintem egyikünk sem szeretne.

Így tehát, tisztelt Ház, nem engedhetjük meg, hogy az uniós jogharmonizáció szigorítását egy hazai módosítással gyengítsük. Nem engedhetjük meg azt sem, hogy az egészségügyi és munkavédelmi garanciák pusztán papíron létezzenek, és bármikor áthághatók legyenek. Nem engedhetjük meg azt sem, hogy a törvény mögé bújva akár egyetlen munkavállaló is indokolatlan kockázatnak legyen kitéve a munkáltató által. Ezért a törvényjavaslatot eredeti célja miatt támogatásra javasoljuk természetesen ‑ ahogyan azt a felszólalásom elején is elmondtam ‑, de az összegző módosító javaslat 3. pontját határozottan nem támogatjuk.

Én arra kérem a kormányt és a kormánypárti képviselőket, hogy ne gyengítsék ezt a jogszabályt, ne lazítsanak ott, ahol a nemzetközi ajánlások éppen a szigorítást írják elő és szigorítást követelnek meg, és ne hozzanak létre olyan kiskapukat, amelyek végső soron emberek egészségébe és életébe is kerülhetnek, ugyanis a munkavállalók egészsége nyilvánvalóan nem alkukérdés. Az azbeszt nem bocsát meg, és az azbeszt nem válogat. A mi felelősségünk tehát az, hogy a lehető legszigorúbb védelemben részesítsük azokat a munkavállalókat, akik nap mint nap ezekkel az anyagokkal vagy ezzel az anyaggal dolgoznak. Kérem a kormánypárti képviselőket és a kormány jelen lévő tagjait, hogy gondolják át az általam elmondottakat. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a DK soraiból.)