Kósa Lajos (Fidesz)

KÓSA LAJOS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Nem tartom különösebben szerencsésnek azt a vitamódszert, hogy a magyar parlamentarizmus 32 éves történetéből extrém példákat szedegessünk ki ezt vagy azt bizonyítandó, mert bármit meg az ellenkezőjét be lehet ez alapján bizonyítani.

Csak egy példát mondok. Létezik az a képviselőtársunk, aki kezdeményezte a parlament rendkívüli ülésének összehívását, saját maga terjesztett be előre egy témát, és nem jött el a tárgyalásra. Itt ültünk, és ő meg nem volt itt ‑ Szabó Timea. Most akkor ezt hogyan kell értelmezni?

De arra is volt példa, hogy valaki a parlamenti vitában az érdemi, a tárgyszerű és a vitát előre vivő módszert úgy választotta meg, hogy bekapcsolt egy szirénát a parlamentben. Nyilván rendkívül fontosnak gondolta ezt a gesztust. Most egyebekről nem beszélek.

Tehát azt gondolom, hogy ez egy nem jó vitamódszer. Arra meg, az az igazság, hogy a kormánypártokat vádolni azzal, hogy a parlament működését kiüresítik akkor, amikor az ellenzék hemzseg azoktól az akcióktól ‑ Hadházy Ákos, aki egyébként korábban az ön párttársa volt, ha jól emlékszünk, teljesen vállalhatatlan táblát mutatott fel egy lóval kapcsolatban. (Arató Gergely: Az ön párttársa is volt, csak mondom!) Milyen szerencse, hogy kizártuk a pártból Hadházy képviselő urat!

Tehát az extremitásokat szerintem emlegetni pró-kontra teljesen felesleges, és azt pedig, hogy ez a parlamentarizmus szükséges velejárója, szintén nem érdemes, mert ott van az a lyuk az emelvényen, amikor egy ellenzéki képviselő rálőtt a miniszterelnökre. Oké, már ilyen is volt. (Arató Gergely: A házelnökre! ‑ Nacsa Lőrinc: A komcsik!)

Sőt, hogy az önök egyik mostani szövetségesét emlegessem, volt arra is példa, hogy egy jobbikos képviselő egy sajtótájékoztatón elővett egy hatalmas jatagánt, és azt mutogatta. (Dr. Kovács Zoltán: Szamurájkardot!) Szamurájkardot, bocsánat! (Zaj.)

Tehát én azt gondolnám, hogy térjünk vissza arra a kérdésre, ami itt egyébként az előttünk álló házszabály-módosítás. Én azt gondolnám, hogy a vitában már ‑ figyeltem az irodámban is ‑ minden létező elhangzott, tehát hogyha új érvek vannak, akkor azzal jöjjenek esetleg elő. Megfontolunk mindent, és természetesen ennek megfelelően fogunk szavazni. (Taps a kormánypárti padsorokban.)