Nacsa Lőrinc (KDNP)

NACSA LŐRINC (KDNP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Egy igen tanulságos vitán vagyunk túl. Arató Gergely azt mondta, hogy ő bármit mondhat, és mi nem szabhatjuk meg neki, hogy mit mondhat. Ebben teljes mértékben igaza van. Önök voltak az a kormány, amely idejében, amikor mást gondoltak az emberek, kardlapoztatás lett a vége, és szemkilövetés. Hogy ki mit gondol demokráciáról, azt azért teljesen világosan lássuk!

Szerintem izgalmas vitán vagyunk túl. A határozati javaslat lehetővé tette azt, hogy az Európai Unió jövőjéről tágan is vitatkozzunk. Fontosak ezek a viták, és lehetne folytatni számos olyan kérdésben, amit például Ungár Péter is fölvetett. Külön konferenciát érdemelne, mondjuk, a Felsőházi teremben a német-francia tandem kialakulása, vagy külön konferenciát érdemelne az Európai Unió stratégiai autonómiájának a megszerzése.

Ungár képviselő úr azt mondta a vitában, az egy halálon túlmutató pszichózis, hogy az Európai Unió alapítására és alapítóira hivatkozunk rendszeresen, s hogy szerinte nem lehet tudni azt, hogy mi is az Európai Unió alapításának a története, és hogy mi volt akkor az eszmény. Hát, tegyük tisztába ezt egyszer s mindenkorra: az Európai Unió egy kereszténydemokrata innováció, egy politikai innováció, amit kereszténydemokraták találtak föl. Mi volt a fő célja a második világháború utáni helyzetben? A béke és a stabilitás fenntartása az európai kontinensen. Hallottuk Deutsch Tamás képviselő úrtól, hogy a békét mennyire sikerült és mennyire nem sikerült az elmúlt évtizedekben az Európai Uniónak elérnie; a stabilitásról már ne is beszéljünk.

Olyan világban alapították az Európai Uniót, amikor az Egyesült Államok és a Szovjetunió növekvő nemzetközi befolyása ellen azt gondolta az európai közösség és azt gondolták az európai nagy tagállamok vezetői és külügyminiszterei, hogy a béke, a stabilitás és a versenyképesség érdekében gazdaságilag érdemes összefogni az európai országokat abból a célból, hogy a Szovjetunióval és az Egyesült Államokkal fölvehesse a versenyt, és Európa a versenyképességével az egész világon ismét nemzetközi tényezővé válhasson.

(19.30)

Azért hoznám ide a versenyképesség kérdését, mert azt látjuk, hogy az Európai Unió az elmúlt években számos olyan döntést hozott, tudatosan, aminek a saját versenyképességének gyengítése lett az eredménye. Olyan döntéseket hozott, amivel az Európai Unió a versenyképességét gyengítette, és szerintünk ez egy rossz irány. Az Európai Uniónak ismét globális versenyzővé kell válnia, az Európai Uniónak ismét el kell érnie a versenyképességnek azt a szintjét, amikor fel tudja venni a gazdasági versenyt a nagyhatalmakkal ebben a mostani megváltozott világgazdasági helyzetben.

Van egy példa az elmúlt időszakból: a Covid-időszak alatt online meeting formájában egy brüsszeli munkacsoportban tárgyaltunk kereskedelmi papírokról, kereskedelmi policykről, és mi sem jellemzi jobban az Európai Unió működését, hogy az ötoldalas kereskedelmi papírból négy oldal a világ különböző tájainak a kioktatásáról szólt. Szerintem a kereskedelemnek kereskedelemről kell szólnia, és mégis, az Európai Unió állásfoglalása 80 százalékban más országok, más régiók, más népek és más hatalmak kioktatásáról szólt, nem pedig arról, hogy hogyan kéne kereskedni ezekkel a régiókkal, ezekkel az országokkal a mostani megváltozott világgazdasági helyzetben.

Azt azért nem gondoltam volna a mai vita előtt, illetve nem biztos, hogy egy lyukas garast is raktam volna rá, hogy nem Toroczkai László lesz az, aki a leginkább Magyarország kilépése mellett érvel az Európai Unióból, hanem Ungár Péter. Számomra ez egy új eleme volt a vitának, én nem gondoltam volna a vita előtt, hogy ez így lesz. A pénzemet Toroczkai Lászlóra tettem volna; szoros volt a verseny, de azért Ungár Péter nyert ebben, azt gondolom.

Ha megnézzük a stratégiai autonómiát, amit az Európai Uniónak ki kellene harcolnia mind az Egyesült Államokkal szemben is akár, mind a környező országokkal szemben, hogy az Európai Unió képes legyen a saját sorsát a kezébe venni, hogy az Európai Unió képes legyen dönteni a saját sorsáról, képes legyen felvenni a versenyt a globális nagyhatalmakkal, és képes legyen olyan intézkedéseket, döntéseket hozni, ami a saját polgárainak a hasznára válik, nem az európai polgárok ellen, nem az európai életmód ellen, hanem pont az európai családokért, az európai vállalkozásokért kellene döntéseket hozni az Európai Unió központjában.

Nem véletlenül mondjuk azt sokszor ‑ nyilván kellő iróniával a hangunkban ‑, hogy létezik a brüsszeli buborék. A brüsszeli buborékban lévő emberek, bürokraták azt gondolják, hogy ők a bölcsek köve birtokában vannak, ők teljes mértékben uralják ideológiailag is és a technokrata lét minden valójában a brüsszeli intézményeket. Azt gondolják, hogy nekik egy ideológiai kalapáccsal csapkodniuk kell jobbra-balra, és szépen meg kell fegyelmezni azokat a politikai közösségeket, az EP-képviselőket, nemzeti parlamenteket vagy tagállamokat, akik nem állnak be az ideológiai sorba, és mondjuk, nemet mondanak a migrációra, nemet mondanak a genderre, nemet mondanak számos döntésre, kezdeményezésre, nemet mondanak például az Európai Unió központjában egyre inkább tapasztalható vallásellenességre vagy antiszemitizmusra. Azt gondolom, nem helyes az, hogy a brüsszeli buborék jelenleg így épül fel.

Hogy a bővítésről is szót ejtsek, hiszen ez is fölmerült, és a határozati javaslatnak is témája, nézzük meg azt, hogy az Európai Unió bővítése milyen aggasztó mértékben lassult le az elmúlt időszakban. Pont ugyanabban az időben lassult le aggasztóan az Európai Unió bővítési folyamata, amikor az európai uniós központi integráció, a „more Europe”, a „minél több Európa” eszménye viszont felgyorsult, és a lopakodó jogalkotásból, a hatáskörelvonásokból és az ideológiai büntetgetésekből lett egyre több.

Ugyanezen időszakban ‑ az elmúlt tizenöt évre tenném ezt az időszakot, tizenkettőre ‑ a bővítésről szinte szó sem esett, sőt a bővítés egyre hátrébb sorolódott a témák között. Vannak olyan országok, amelyek hosszú évek, sőt évtizedek óta tagjelölt országok, ilyen Észak-Macedónia, Montenegró, Szerbia vagy éppen Albánia, amelyek nem most, a legutóbbi döntéssel, amikor Ukrajna és Moldova vált tagjelölt országgá, hanem már jóval régebben, 5-7-8-10-12 évvel ezelőtt váltak tagjelölt országgá, és velük semmilyen módon nem történt érdemi előrelépés. Számos fejezetet meg sem nyitottak a csatlakozási tárgyalásokban, el sem indultak érdemi csatlakozási tárgyalások, mert szintén a brüsszeli buborékban a brüsszeli bürokraták nem értik meg azt, hogy az Európai Uniónak van egy lehetősége a Nyugat-Balkán felé való nyitásban. Ha ezt a lehetőséget elszalasztja, és a nyugat-balkáni országok előtt csak húzza, húzza, húzza az úgynevezett mézesmadzagot, akkor egy idő után ezek az országok rá fognak unni erre, látják, hogy csak ígéreteket kapnak, de teljesítést soha, és azt fogják mondani, hogy nem kívánnak majd csatlakozni az Európai Unióhoz.

És, tisztelt képviselőtársaim, mi lesz akkor? A Nyugat-Balkán a korábbi években egy nagyon instabil régió volt, valamilyen nagyhatalom be fogja tölteni az ott keletkező űrt. Szerintünk sokkal fontosabb lenne minden más olyan kérdésnél, amivel az Európai Unió órákat, heteket, éveket szüttyög az Európai Parlamentben vagy a Bizottság különböző szintjein, sokkal fontosabb lenne, hogy minden erejével a bővítésen dolgozzon, hogy ezek az országok is minél hamarabb tagországok lehessenek, és az Európai Unió erősebb legyen, mert az Európai Unió ezekkel a tagállamokkal, új országokkal erősebb lesz, nem pedig gyengébb.

A határozati javaslat, tisztelt képviselőtársaim, egyértelmű. Sajnos, önök keveset beszéltek erről, inkább a saját európai víziójukról, legfőképpen a baloldali képviselők az európai egyesült államok lázálmos víziójáról beszélgettek. Úgy látszik, a DK képviselői vagy éppen a Momentum képviselői is azt szeretnék, ha nekik itt, a magyar Országgyűlésben már nem lenne joguk erről, erről, erről meg erről dönteni, inkább döntsenek arról helyettünk Brüsszelben. Azt mondták önök, hogy sokkal erősebb brüsszeli központi hatalmat akarnak, sokkal több hatáskört szeretnének átadni Brüsszel számára, hogy a magyarok életéről ne itt, ebben a gyönyörű teremben születhessen döntés, hanem inkább Brüsszelben és Strasbourgban szülessen döntés arról, hogy a magyar családok hogy éljenek, hogy a magyar vállalkozások hogy adózzanak, hogy a magyar minimálbért mennyivel emeljük, és így tovább. Pedig szerintünk ezek a kérdések idetartoznak, ez a szuverenitásunknak a része, hogy mi tudunk arról dönteni, hogy hogyan éljünk, és hogyan szervezzük meg a saját közösségünk életét itt, Magyarországon.

Mi azt látjuk, hogy az Európai Unió jelenlegi szerződéses keretrendszere nem alkalmas arra, hogy a mostani, válságokkal és veszélyekkel terhelt időszakban az együttműködés alapjául szolgáljon. Ennek megfelelően terjesztettük be ezt a határozati javaslatot és az abban megfogalmazott elképzeléseinket annak érde-kében, hogy az Európai Unió szerződéseit egy olyan irányba módosítsuk, ahol a jelenlegi veszélyekre, a migrációra, a járványokra, a háborúra, a gazdasági kihívásokra, a háborús inflációra olyan válaszokat tudjunk adni, amelyek az európai polgárok érdekében állnak, és nem a brüsszeli bürokraták ideológiáktól szaftos lázálmait segítik.

Én arra kérem önöket, hogy gondolják át még egyszer a támogatásukat; én arra kérem önöket, hogy az Európai Unió jövőjével kapcsolatos határozati javaslatot támogassák. Köszönöm szépen kormánypárti képviselőtársaimnak a megelőlegezett bizalmat és a támogatást. Azt gondolom, hogy ez a dokumentum, hogyha a magyar Országgyűlés elfogadja, egy fontos támpontul szolgálhat az Európai Unió jövőjéről folytatott vitában és a következő időszak harcaiban. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)