Kanász-Nagy Máté (független)

KANÁSZ-NAGY MÁTÉ (független): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszterhelyettes Úr! Magyarországon a közszférában dolgozók bérezése elégtelen, holott a közszféra alapvető jelentőségű szolgáltatásokat nyújt a mindennapi élet működéséhez. Egy minőségi szolgáltatásokat nyújtó állami szektor meghatározza egy ország élhetőségét. Az egyének és családok jóllétének feltétele, hogy megbecsült kollégák elkötelezetten végezzék a hivatásukat az államigazgatástól az önkormányzati szférán keresztül a különböző társadalompolitikai területekig.

Ezen belül kiemelt fontosságú az egészségügy, az oktatás és a szociális szektor is. Ha megnézzük ezeket a területeket, azt látjuk, hogy míg az egészségügyben az orvosok részére volt érdemi béremelés, az oktatásban a pedagógusok már nem kapták meg azt, amit eredetileg ígértek nekik, a szociális dolgozók pedig pusztán ígéreteket kaptak.

De van egy szakma, ahol még ennyi sem történt. Ők a nevelést-oktatást közvetlenül segítő munkatársak, akik nélkül nem működne a magyar oktatási rendszer. Több mint 40 ezer kolléga segíti naponta a pedagógusok munkáját: pedagógiai és gyógypedagógiai asszisztensek, dajkák, iskolatitkárok, laboránsok, könyvtárosok, rendszergazdák és sokan mások is. Ők csupán a garantált bérminimum összegét kapják, amihez csak egy 7 plusz 3 százalékos pótlék járhat, amit az állam biztosít. Ez pont arra elég, hogy a kollégák a nemzetgazdasági átlagkeresetnek ‑ ez bruttó 700 ezer forint körül alakul ‑ alig a felét keresik csupán meg. A leginkább alulfizetett munkakörökről van tehát szó.

Miért van ez? Hogy lehet az, hogy vannak, akik kaptak béremelést, vannak, akik csak ígéreteket kaptak a kormánytól, de a NOKS-os kollégák még ezt sem kaptak, ígéreteket sem kaptak? Ők elégedjenek meg a bérminimum évenkénti emelkedésével?

Tisztelt Miniszterhelyettes Úr! Mikor kapnak a nevelést-oktatást közvetlenül segítő kollégák érdemi béremelést? Várom válaszát. Köszönöm szépen.