Csárdi Antal (független)

CSÁRDI ANTAL (független): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Meghallgathattuk kormánypárti képviselőtársaimtól, hogy ők mindent megtettek. Répássy Róbert expozéja tökéletes összhangban volt a mindannyiunk által ismert és 2015-ben megkötött EBRD-paktummal.

Mit is mond az EBRD-paktum, ennek is az 1. pont e) pontja: a magyar kormány tartózkodik minden olyan törvénytől, intézkedés bevezetésétől, amelyek negatív hatással lehetnek a bankszektor profitabilitására. Ez van az EBRD-paktumban, ezt írta alá a magyar kormány, és azt gondolom, hogy ebben a keretben kell értelmezni mindent, ami ma elhangzott a kormánypárti képviselők részéről.

Azt gondolom, hogy egyértelműen kimondható, hogy a magyar kormány nemhogy nem nyújtott segítő kezet az adósoknak a megfelelő mértékben, hanem igazándiból még lökött is rajtuk egyet, majd valóban, az igazsághoz hozzátartozik, amikor úgy nézett ki, hogy rájuk szakad a háztető, és egy társadalmi összeomlás valós kockázata van, akkor hoztak döntéskéket.

Miért is mondom ezt? Azért, mert mi is lett volna a feladata a magyar kormánynak? Tisztelt képviselőtársaim, a magyar kormánynak az lett volna az egyértelmű és megkérdőjelezhetetlen feladata, hogy segítséget nyújtson az erőfölényben levő bankokkal szemben. Merthogy jelen pillanatban ‑ és ez így volt 20 évvel ezelőtt is, meg 10 évvel ezelőtt is ‑ egy bank mindig erőfölényben van a jogi és anyagi hátrányban szenvedő adóshoz képest. Ehhez képest gyakorlatilag a magyar kormány a bankok mellé állt. És hogy miért van jelentősége az EBRD-paktumnak, azt egy horvát példán keresztül, azt gondolom, hogy viszonylag könnyen be lehet mutatni.

2025 márciusában veszített el egy pert Horvátország, ahol ugye, érvénytelenítették a devizahitel-szerződéseket, és kötelezték a bankokat arra, hogy euróra váltsák át ezeket a szerződéseket. Ítéletében a választott bíróság ‑ ez fontos, hogy nem az Európai Bíróság, és nem a horvát bíróság mondta ki ezt az ítéletet, tehát a választott bíróság ítéletében ‑ kimondta, hogy Horvátország megsértette a Franciaországgal kötött befektetésvédelmi megállapodást.

(18.00)

Azt gondolom, hogy az előbb felolvasott idézet az EBRD-paktumból egyértelművé teszi, hogy vajon miért nem mert a bankokkal szemben hatékonyan fellépni a magyar kormány: mert biztosan lehet mondani, hogy az EBRD-paktum alapján a magyar kormány szintén elvesztette volna ezt a pert. Én azt gondolom, hogy a magyar kormánynak ez az igazi felelőssége a devizahitel-károsultak kálváriájában, mert nem lépett föl. Valóban történtek döntések, ott volt a végtörlesztés 180 forinton, ugyan már akkor sem vizsgálták, hogy jogszerű volt‑e egyébként maga a szerződés egésze, de azt mondta a magyar kormány, hogy a jómódú, jellemzően a felső 10 százalékhoz tartozó honfitársaink 180 forinton lezárhatják ezt a hitelt.

Utána jött a forintosítás, azt gondolom, hogy ennek egy szempontját mindenféleképpen el kell mondani itt a magyar Országgyűlésben. A forintosítás egyetlenegy dolgot csinált: az adósra hárította a teljes szerződés kockázatát, veszteségét. Megint az erőfölény-különbségre szeretnék utalni. Gyakorlatilag egy olyan szerződésről, illetve sok ezer olyan szerződésről beszélünk, amelyet a bank erőfölényből kötött meg, és gyakorlatilag a bank semmilyen kockázatot nem vállalt, a bank semmilyen veszteséget nem szenvedett el, mert minden kockázat, minden veszteség csak az adóst terhelte.

Azt gondolom, érdemes visszaemlékezni Bánki Erik vezérszónoki felszólalására, aki egyértelműen elmondta, hogy abban az időben az állampolgároktól az egy észszerű döntés volt, hogy a kialakult helyzetben a nagyon drága forinthitel helyett az olcsóbbnak tűnő devizahitel felé fordultak, mert, tisztelt képviselőtársaim, azt senki ne felejtse el, hogy az nem egy reális elvárás minden magyar állampolgárral szemben, hogy rendkívül magas szintű közgazdasági tudással rendelkezzen. Jelen pillanatban ezzel élt vissza a magyar bankrendszer, és ezt támogatta meg egyébként a magyar kormány az EBRD-paktumon keresztül.

Valaki mondja meg nekem, mikor volt az, amikor a magyar kormány kötelezte volna a bankokat arra, hogy egységesen mutassák be, bizonyítsák be, hogy tisztességesen tájékoztattak, tisztességesen felsorolták‑e a kockázatokat az adósok számára, hogy végül is milyen kockázatot kell nekik viselniük a szerződés aláírásakor! Ilyen nem történt, mert a magyar kormány nem állt ki az adósok mellett.

Akkor persze még nem beszéltünk arról, hogy a magyar bankok jellemzően minden elemében visszaéltek a saját erőfölényükkel, egyoldalú szerződésmódosítás, a vételi és eladási árfolyamokkal történő játék, sőt tudok olyan devizahitelről, ami egy svájcifrank-alapú hitel volt, de még mögötte egyébként megforgatták ezt japán jenben is, és amikor a veszteséget elkezdték számolni hónapról hónapra, akkor a vételi és eladási árfolyam közötti különbséget, plusz a jenből adódó veszteséget, plusz az ebből fakadó svájcihitel-veszteséget is minden alkalommal az adós terhére írták.

És önök azt mondják, hogy nincs jogalkotási kötelezettsége a magyar Országgyűlésnek? Önök azt mondják, hogy mindenki egyesével perelje be a saját bankját? Önök tényleg azt gondolják, hogy a magyar Országgyűlés nem tud hozni egy olyan törvényt, amellyel tiszta helyzetet lehet teremteni, ahol a bankok arra kényszerülnek, hogy bizonyítsák be, hogy tisztességesen és teljes spektrumban tájékoztatták a magyar adósokat? Mert ha ezt nem tudják bebizonyítani ‑ és én biztosan állítom, hogy nem tudják bebizonyítani ‑, akkor gyakorlatilag az Európai Bíróság döntése értelmében ezek a szerződések érvénytelenek.

Tisztelt Ház! Itt lehet ventilálni 2002-ről meg 2010-ről ‑ engem egy dolog érdekel, hogy a mostani 199 országgyűlési képviselőben van‑e annyi kurázsi, hogy szembeszáll a bankokkal a magyar állampolgárok, a magyar adósok védelmében. Minden más csak mellébeszélés. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Szórványos taps az ellenzéki sorokban.)