Z. Kárpát Dániel (Jobbik)

Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mindenkinek nagyon fontos a véleménye, de ahogy azt a parlamenti csörtéknél megszokhattuk, kormánypárti képviselőtársaim meglehetősen nagy önbizalommal elmondták saját álláspontjukat, aztán távoztak a teremből. Tehát hiába nyomnék én erre egy reakciógombot, már nem tudok érdemben reagálni arra, amit mondtak, úgy, hogy ők is hallják, de azért megteszem ezt így a szélesebb nyilvánosság felé.

Itt egy komoly számháború indult be, hogy most 2002, 2001 a dolog eleje, vagy 2009 a vége.

(16.50)

Szeretném leegyszerűsíteni ezt a vitát. 2001-ben indult az a folyamatkör, amiről beszélünk, de bárki, aki követi Marczingós László videós bejelentkezéseit, tökéletesen látja, hogy nincs igaza a kormánynak, mert 2000-es és 2002-es ügyekből kifolyólag is fel kellett lépnie most, a nyár végén. És bár még az uniós csatlakozás előtti időszakról beszélünk, Marczingós Lászlónak kellett elérnie a végrehajtás felfüggesztését, a kormánynak ehhez az égvilágon semmi köze nem volt, az általa kialakított klímának volt köze ahhoz, hogy egyáltalán ez a veszélyhelyzet kialakult.

Ráadásul a kormány egekig dicséri az első Orbán-kormány ‑ egyébként az én szimpátiámat kiváltó ‑ támogatott otthonteremtési, forinthitelezési rendszerét. Egy a bökkenő ezzel: ha valaki egy egyszerű guglizással rákeres arra, hogy mi történt akkoriban, bizony láthatjuk, hogy nemcsak a baloldal akarta ezt bűnös módon lebontani, hanem bizony az akkori Fidesz is elkezdte a gondolkodást arról, hogy a saját rendszerét lebontja, lévén, hogy egy idő után szembesült a költségvetési forrásaival. Nyilvánvaló módon nem a rendszer vagy az otthonteremtési támogatás lebontása lett volna a normális válasz, hanem az, hogy racionalizálják mindezt, és semmiképp sem bontják le a forintalapút. De ezt megtették, és sajnos az akkori kormány és ellenzék végigasszisztálta ezt az egész folyamatot.

Kormánypárti képviselőtársaimtól azt is látom, hogy van egy-egy olyan idézetük, ami ‑ nem őket minősítem ezzel, hanem az eredeti megszólalót ‑ már-már az arcátlanság határát súrolja. Tehát, amikor otthonpiaci szakértők vagy az ingatlan.com gurui azt mondják, hogy milyen baromi jó ez az Otthon Start, mert szerintük ‑ tehát nem én gondolom így ‑ a volt devizahiteleseknek majd ez ad lehetőséget, hogy saját otthonra tegyenek szert, akkor inkább nem mondom el, hogy mit gondolok ezekről az emberekről és a viselkedésükről.

Ha egy kifosztott ember, aki önhibáján kívül egy rendszer beteges, mérgező, rosszul működő mivolta miatt elveszítette az otthonát, annak nem az az igazságos megoldás, hogy vegyen fel egy kétes kimenetelű, újabb hitelt, főleg, hogy nem fogják hitelképesnek nyilvánítani. Ez egy beteges ingatlanpiaci gondolkodásmód, hogy valakitől indokolatlanul elvontak valamit, pecsétes papírja van arról, hogy a tőkeösszegen felül legalább a pénz visszajár neki, de azért vegyen fel Otthon Startot, és verje magát még egy hitelbe! Egészen elképesztő, faramuci gondolkodásmód ez.

Ennél már csak a Nemzeti Eszközkezelő alapfilozófiáját tudjuk többször kritizálni. Én ezt miniszterhelyettes úr irányába számtalanszor megtettem, a legvégén a kedvezményes visszavásárlási árfolyam tényleg korrekt volt, de az alapfilozófia, hogy elveszik emberek ingatlantulajdonát, hogy aztán a saját otthonukat visszabéreljék, de már nem tulajdonosként, szintén nagyon-nagyon rossz érzéseket vált ki az érintettekből, és azt látom, hogy ezek a megoldási kísérletek inkább egy politikai látványkonyha részeit képezhették.

Tehát lehetett róluk terebélyes tájékoztatókat tartani, itt az érintettek számát mindig erősen feltupírozta, felnagyította a kormány a magáncsőd megoldási kísérleténél is. Én itt voltam a teremben, és itt 25 és 40 ezer közötti volt azoknak a lehetséges érintetteknek a száma, akikről a kormány beszélt. Ebből lett először 500-, aztán 900-valamennyi. Tehát nyilvánvaló, hogy az adósrabszolgaságba kevesen hajtják a fejüket, amikor még ahhoz is egy csődgondnok engedélye kell, hogy az idős családtagot egy magánorvosi vizsgálatra elvihessék ‑ nyilvánvaló módon embertelen beleszólni ilyen döntésekbe ‑, vagy éppen ahhoz, hogy a gyerek járhat‑e különórára. Ebbe nem szabad ilyen barbár módon beleerőszakoskodni, a magáncsőd kudarca idedatálható.

Aztán kormánypárti képviselőtársaim rendre kapaszkodnak a családtámogatások rendszerébe. Nálam nagyobb rajongója a családtámogatási rendszer kiterjesztésének kevés lehet ebben a teremben. A probléma az, hogy erre úgy hivatkoznak kormánypárti képviselőtársaim, mintha elhozták volna a demográfiai fordulatot, de szeretném jelezni, hogy egy nemzeti sorstragédia közepén vagyunk, az írott magyar történelemben sajnos ennyire kevés gyermek soha nem született. Ezen trendek negatív irányú folytatódása várható, és az az indok, amelyet a kormány felhoz, hogy ha nem ők lettek volna, akkor még kevesebb gyermek lett volna, ez egy megfoghatatlan, összehasonlítási alapot nélkülöző állítás. Nyilván egy akkori, nagyon rossz termékenységi arányszámot számoltak tovább, ami aztán visszapótlódott, mint a régió összes országában, és most megint bezuhant.

Nem véletlen, hogy ma a 2023-as, kedvezőbb adatot merte csak hangoztatni az ezt indokló államtitkár. Ismertesse, kérem, a 2025-ös adatot! Bezuhantunk 1,3 környékére, és az írott magyar történelem legrosszabb helyzetét látjuk. Annak ellenére, hogy a családtámogatások köre kétségkívül egy retorikailag erőltetett ‑ és helyes, hogy erőltetik ‑ és anyagi forrásokkal megtámogatott dolog.

Valami baj van itt. Lehet, hogy az össznemzeti depresszió mellett az a kilátástalanság is probléma, hogy az emberek látják, hogy itt egy teljes vagy egy fél generációt megnyomorítottak, mondjuk, éppen a devizahitelezéssel, és nem számíthattak védelemre. Akik pedig azt állítják, hogy megvédték őket, azok összejátszanak a kifosztókkal. Összejátszanak azokkal, akik Budapest XVI. kerületében úgy vették el a családi házát egy Down-szindrómás gyermekkel együtt élő családnak, hogy ott még a kilakoltatás időpontjával is trükköztek, és nem engedtek menekülési utat.

Ugyanez a kifosztó mechanizmus most, télen szólítja fel az embereket arra, hogy hagyják el az otthonukat, mert a befektetőcégnek kell a ház. Szentendrén is ezekkel találkoztunk, ahol kiderült, hogy a befektetőbandának már ott, Szentendre legszebb részén voltak más megszerzett ingatlanai, de nekik kellett még egy, és az a család, akit kizavartak a saját otthonából, nem tudta, hogy hol tölti az éjszakát.

Az önök rendszerében ez hogy fordulhat elő? Tehát hogyan alakítottak ki ‑ és a kormánypártiakhoz fordulok ‑ egy olyan klímát, ahol befektető bandák és sunyi módon más nyomorán nyerészkedő cégek megjelenhetnek és felvásárolhatják a devizások otthonait? Hogy jönnek önök ehhez? Hogy számolnak el ezzel?! Értem én, hogy baloldal, meg 2010 előtt ‑ én aztán tényleg nem vagyok a nagy rajongójuk, meg valószínűleg ők sem az én rajongóim, nincs ezzel semmi baj ‑, de ez az önök klímája, az önök végrehajtási szisztémája, ahol ezek a hiénák kiszívhatták az érintettek vérét, elvonhatták fillérekért, töredékáron a vagyonukat. Ezt a környezetet önök alakították ki. Én ezzel nem tudok, nem akarok, és nem is fogok elszámolni, ez 2010 óta zajlik tömegesen, 38 ezer kilakoltatásról tudunk, ezzel a kormánynak kell elszámolnia.

Értem én a reflexszerű másra mutogatást, mert ezt megszoktuk, nemcsak a magyar parlamentben, szerintem a világ minden parlamentjében, de azt visszataszítónak tartom, hogy megtűrik ezt a klímát továbbra is, és úgy tesznek, mintha ez rendben lenne. Nem, ez nincs rendben! Nincs rendben, hogy töredékáron megszerzik magyar emberek ingatlantulajdonát.

Éppen ezért arra kérem a következő felszólalókat, hogy ezzel is kezdjünk valamit, és támogassák a devizások 12 pontját. Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzék soraiból.)