Orbán Viktor (Fidesz)

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselő Asszony! Azt javaslom, hogy azt ne csináljuk, hogy ön felhoz egy témát, elmondja a véleményét, majd engem letilt róla; mondván, hogy ne erre válaszoljak. (Szabó Timea: Nem ez a kérdés.) Ez így nem jó, akkor ne hozza szóba, mert ha szóba hozza, látja, akkor kénytelen vagyok válaszolni, mint ahogy most is ez történik.

Azt kell mondanom, hogy ha a kormány nem vezette volna be azokat a családpolitikai intézkedéseket, magát azt a rendszert, amit működtetünk, akkor 2010-hez képest nem következtek volna be pozitív változások, és ha maradt volna a változatlan családtámogatási rendszer, akkor 200 ezerrel kevesebb gyerek született volna. (Kálmán Olga: Ezt hogy számoltad ki?)

Én elfogadom, hogy önök bírálják a kormány intézkedéseit, mert végül is valakinek azt is csinálnia kell, én ezt értem. De azt az alapvető tényt, azt talán elfogadhatnák, és abban egyetérthetnénk, hogy ha van egy családtámogatási rendszer, amely egy rossz tendenciát képes legalább enyhíteni vagy megtörni, és ennek következtében több gyermek születik, ennyivel több boldog család van, akkor mondhatnák esetleg azt, még ha ellenzékiek is, hogy ez jó. Szerintem ez jó. Köszönöm. (Szabó Timea: Ez a sejtdonáció?) Köszönöm, hogy visszavonta. Nagyon sokra tartom. (Szabó Timea: Nem, nem vontam vissza.)

Meddőség. Ezt is szóba hozta. Államosítottuk. Valóban óriási viták voltak. (Szabó Timea: Sikerült?) Azt biztosan tudom állítani önnek, hogy ebben a meddőségi ellátórendszerben jóval több pénz és több kapacitás van, mint korábban volt. (Dr. Gurmai Zita: Csak nincs eredménye!) Igen, itt van ez a vita, hogy van‑e eredmény vagy nincs. Ön ezt jól mondja; nekünk van egy véleményünk arról, hogy amit ön eredménytelenségnek nevez, az miből fakad.

Miután ingyenessé tettük ezt az ellátást, ezért sokkal több idősebb hölgy is jelentkezik, olyanok is jelentkeznek, akik korábban nem jelentkeztek, mert az esélyük csekély lett volna, de miután most ingyenes, ezért ‑ nagyon helyesen ‑ megpróbálják ezt a módszert használni, és ezzel élnek. Tehát nem biztos, hogy amit ön romlásnak lát, az romlás; könnyen lehet, hogy az inkább javulás, de azt javaslom, hogy ezt az erre vonatkozó szakbizottságban vitassák meg.

Ami pedig a parlamenti vitáról levett javaslatot illeti, ott azt tudom mondani önnek, hogy óriási viták vannak ebben az ügyben miközöttünk is ‑ nem tudom, önök hogyan állnak ezzel ‑, ezek a viták nem jutottak nyugvópontra, és miután a viták tekintélyes része morális természetű kérdés, ezért azt gondolom, hogy több időt kell adni magunknak, hogy ezeket a vitákat lefolytassuk. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)