Kanász-Nagy Máté (független)

KANÁSZ-NAGY MÁTÉ (független): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök úr! Tisztelt Ház! Az elmúlt hetekben, hónapokban Európa-szerte megélénkült a nagy autógyártó cégek politikai aktivitása, legalábbis nekünk, egyszerű európai állampolgároknak ez így tűnik, ha figyeljük a sajtóhíreket. Beindult egyfajta lobbitevékenység, és nem is rejtik véka alá ezeknek a cégeknek a képviselői, hogy mit szeretnének elérni: ez az európai klímacélok aláásása, illetve meggyengítése.

Hogy mi folyhat a háttérben, arra csak következtetni tudunk a hírek alapján, de a jelek nem biztatóak azzal kapcsolatban, hogy mekkora erővel képes az európai vezetés vagy akár a nagyobb tagállamok kormányzata, vezetése érvényt szerezni egy valóban hatékony klímapolitikának. Sajnos az a helyzet, hogy zöldpolitikusként sem könnyű megtalálni azt a szereplőt, akinek ebben a helyzetben teljes szívvel lehetne drukkolni, akinek valóban olyan felelős a magatartása, ami az európaiak érdekét szolgálja, a zöld klímacélokat szolgálná, mindannyiunk védelmét szolgálná. Ha ezeket a célokat keressük, ezeknek a céloknak az érvényesülését, akkor valóban, az Európai Unió vezetésében sem találjuk meg ezeket az őszinte törekvéseket.

Hogy Brüsszelben mit tekintenek valódi klímavédelemnek és zöldpolitikának, az valóban kérdéses. Nehéz büszke európainak lenni, amikor azt látjuk, hogy a legjobb brüsszeli megoldás a károsanyag-kibocsátás csökkentésére az egyébként más szempontból irgalmatlan környezeti terhelést jelentő elektromobilitás nyakló nélküli ösztönzése.

Meglepő módon egyébként a magyar kormány mintha vakon követte volna az ez irányú brüsszeli direktívákat; egyébként máskor, akár joggal, akár jogtalanul, de nagyon is kritizálják a brüsszeli vezetést. Amikor a klímapolitikának ez a része és az elektromobilitás támogatása kerül napirendre, azt itthon támogatják, és látjuk, hogyan valósították meg: akkumulátorgyarmattá tették, illetve akarják tenni Magyarországot.

Csakhogy az elektromobilitás nem megoldás, nem megoldása a klímaválságnak sem, ahogy egyébként az atomenergia sem biztosít energiaszuverenitást. Amikor nincs szó az energiafelhasználás csökkentéséről vagy az energiamix jelentős megváltoztatásáról, átrendezéséről, vagy nincs szó arról, hogy a közösségi közlekedést kell támogatni akár az autós közlekedés visszaszorítása érdekében is, nos, az nem igazi zöldpolitika, nem igazi zöldirány.

Most azt látjuk, hogy a nagy tagállamok és a jelentős autóipari szereplők nyomására a hírek szerint tehát előrehozzák a kibocsátási célok jövő évre tervezett felülvizsgálatát, és lehet, hogy lesz az a lobbierő, ami eléri, hogy a 2035-re elérni tervezett százszázalékos kibocsátáscsökkentést már idén átgondolja a Bizottság. Lehet, hogy ezeket a célokat feladják, lehet, hogy enyhíteni fogják, és sokkal hamarabb, mint ahogy ezt egyébként sajnos vártuk volna.

Én azt gondolom, hogy felelősen gondolkodó zöldpolitikusként, zöldképviselőként egyáltalán nem lehet örülni ennek a tendenciának, de annak sem lehetne örülni, ha nyakló nélkül tolnák tovább ezt a fajta elektromos átállást, az elektromobilitást, az akkumulátoros autókra való átállást. Mégpedig azért, mert az Európai Unión belül azt látjuk, hogy míg a nyugati országok ebből profitálnak, már ami a városok közlekedését illeti, az ottani középosztályok meg tudják vásárolni a méregdrága elektromos autókat, ezeket az autókat ‑ illetve pláne a bennük dolgozó akkumulátorokat ‑ a keleti részeken, itt, Kelet-Közép-Európában, például Magyarországon vagy arányában itt sokkal nagyobb számban állítják elő. Nem lehet ennek örülni, ez nem valódi zöldpolitika, nem valódi klímapolitika, ha az Európai Unió egészét nézzük.

De én nagyon várnám egyébként a kormánynak a reakcióját azzal kapcsolatban, hogy hogyan ítélik meg a kibocsátási célok felgyengítését, támogatják‑e ezt. Hát, sajnos nagyon úgy néz ki, hogy mivel a magyar kormány a függőségek rendszerét húzta rá Magyarországra, ami az autógyártást, az akkumulátorgyártást illeti, két rossz út közül választhat ebben a függőségi rendszerben, hogy melyik ujját harapja meg. Az egyik az, hogy kedvez az elektromobilitásnak, de ennek óriási környezeti ártalmai vannak, és Magyarország környezeti, természeti kizsákmányolásához vezet, vagy a másik oldalról a hagyományos autógyártásnak kedvez, amivel lehet, hogy munkahelyeket lehet itthon megmenteni, de ennek szintén nagyon súlyos környezeti és gazdasági ártalmai is vannak.

Akárhogy is, valamilyen döntést kell hozni. Most nagyon úgy néz ki (Az elnök csenget.), hogy két rossz közül fog tudni választani a kormány. Köszönöm szépen.