Dr. Hargitai János (KDNP)

DR. HARGITAI JÁNOS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Köszönöm azt a vitát és azt az egyöntetű támogatást, amit a vita során kifejeztek a különböző frakciók. A sorban Novák Előd frakciója sem kivétel, hisz ők is támogatják a törvényt.

Az, amit ott, a pulpituson elmondott, csak egy karakterjegy, képviselő úr. Látszik, hogy ön államigazgatást belülről nem látott. Lehet, hogy még lesz ilyen, hogy látni fog, csodák ugyanis vannak. Ha nem miniszteri biztosként irányítanám az emlékévre való felkészülést, akkor az egésznek a közelébe se tudnék menni. Tehát lehet ilyen ostoba hivatkozásokat tenni, hogy bizottsági elnökként, de miniszteri biztosként kapom meg azt a jogosítványt a kormánytól, hogy a tárcák közötti munkát egyeztessem. Higgye el, egy öldöklő verekedés, hogy jussunk valamire! Ön meg látni fogja a következő évben, mert önt is meghívtam Mohácsra, hogy ennek lesz is eredménye. Az egyetlen olyan emlékév, amelynek úgy futottunk neki időben, hogy az eredményeket is garantál. Ön joggal kifogásolt sok olyan lehetőséget, amit a mindenkori kormányok a késői rajttal, a fél szándékkal esetleg elmulasztottak. Ez nem ilyen lesz.

Ön teljes ostobaságokat idehoz az Országgyűlés plénumára, a legszebb a parkolóház problematikája volt, amiben korrupciót sejt. Ez önt jellemzi. Az ön egykori harcostársa, amikor még közös frakcióban ült vele, kapta föl ilyen ostoba módon ezt a témát, hogy Mohács 500 gyakorlatilag egy parkolóház megépítéséről szól. Ezt a hülyeséget hozta most ön ide az Országgyűlésbe. Igen, parkolóházat is építünk, mert a parkolóház Mohács főterének átalakításával függ össze. Kevés olyan főtér létezik ma már az országban, ami szó szerint egy parkolóként működik. A városnak működnie kell akkor is, amikor ezt a főteret végre olyanná tesszük, ami a történelmi emlékezetünk része lesz. Így is épült, ezért kell megépíteni mellékberuházásként egy parkolóházat, hogy a város főterének parkolóház jellegét megszüntessük, és az egész emlékév egyik ikonikus beruházását ott valósítjuk meg.

A 400. évfordulón, amikor Horthy és Klebelsberg ott van a főtéren, a Fogadalmi templomnak, a főtér főtemplomának alapkövét rakják le. Célul tűzték akkor is, hogy a főtérhez kapcsolódó két oldalszárnyban a vesztes csata és győztes csata hőseinek állítanak emléket. Ez nem tudott megtörténni sem a 400. évfordulón, sem az azt követő időszakban. Most a mi generációnk önnel együtt, aki ezeket az ostobaságokat elmondja, önnel együtt ezt megvalósítja, a főteret olyan állapotba hozza, amit a 400. év generációja is megkívánt, és megcélzott magának. Ehhez kell többek között parkolóházat is építenünk.

A másik konkrétum, amit szóba hozott a tisztségem kapcsán, ezen lovagolt, azt mondta, hogy titkárságot tarthatok fenn. Persze, a jogszabály értelmében ezt megtehetem. Azt is elmondhatta volna, hogy gépkocsihasználatra is jogosítványom van, mert ez lehetőséget biztosított volna arra, hogy elmondjam önnek, hogy sem titkárságot nem veszek igénybe, még ha a jogszabály ezt lehetőségként biztosítja is, sem gépkocsit nem veszek igénybe, hisz van országgyűlési képviselőként gépkocsim, tudok vele mozogni, ezért miniszteri biztosként ilyet nem veszek igénybe.

A másik ostobaság, amit szóba hozott, hogy talált 400 millió forintot arra, hogy Mohácson egy munkacsoportot működtet kvázi a kormány. Ők egy körülbelül 50 milliárdos fejlesztés előkészítésén dolgoznak, erre kell ez a munkacsoport, ebből programokat valósítanak meg, rendezvényeket szerveznek, a megvalósítandó beruházások előkészítését csinálják mint menedzserszervezet. De lépjünk túl önön, és hadd térjek rá az érdemi megszólalókra! (Novák Előd: Volt egy kérdésem!)

Minden megszólalónak köszönettel tartozom, Bánki Erik képviselő úrnak is a Fidesz részéről. Hiller képviselő úrtól azt kaptam, amire számítottam. Tehát az ember biztosra vehette, hogy nemcsak az országgyűlési képviselő, hanem a történész, ráadásul a korral is foglalkozó történész is megszólal ezekben a kérdésekben. Ő is azok közé tartozik, egy olyan megszólalás, amiből tanulok, mint ahogy tanulok minden történészprofesszor megszólalásából. Biztos vagyok benne, biztosak lehetnek benne, hogy az a képviselő vagyok, aki Mohács 500 kapcsán mindent elölről hátra elolvasott, meg elolvas a jövőben is, amit a történészek írtak. Ezért volt egy olyan mondatom, hogy amikor történeti fejtegetésekbe bocsátkozom óvatosan, az nem a politikus rögeszméje, minden mondatom a történészek álláspontjával tudom igazolni.

A Pálfi György vagy Géza problematika. Nyilvánvalóan nem tudom, hogy most Györgyöt vagy Gézát mondtam, de egyébként mind a kettőt akartam mondani, mert utaltam az előadásom során a történész Pálffy Gézára és egy kicsit később Pálfi György antropológusra is, aki a szegedi egyetem antropológusaként a tömegsírfeltárásnak egyik legfőbb arca. Ha összecsúszott a két név, elnézést kérek, de mondom, szándékaim szerint mind a kettőt meg akartam említeni. Élvezet volt hallgatni ezt a négylépcsős elfoglalását egy országnak, amit történészként képviselő úr kifejtett, és ez kétségtelen, hogy így történt a magyar történelemben is.

(12.40)

Ander Balázs hozta szóba azt, hogy talán szerencsés lett volna, ha ez többpárti javaslatként kerül be a Házba. Bevallom őszintén, ez megfordult a fejemben, de mivel későn, az utolsó pillanatban toltam be az előterjesztést, ezért azok kerültek rá, akik rákerültek ‑ ezt az összhangzatot látva ez így is, úgy is megvalósult. Azért a magyar Országgyűlés technikai feltételei, a mai világ nem úgy működik, hogy csak azt örökíti meg a papír vagy az utókor, amit beterjesztünk, hanem azt is, amit önök itt tesznek. Ez a történelem részévé válik a jegyzőkönyvek által, az is, amit Novák Előd produkált, és az is, amit önök érdemi megszólalókként megtettek.

Ritter Imre képviselő úr gondolatait is köszönöm. Örülök annak, hogy ez egy nemzetiségi napirendi ponttá vált, nyilvánvalóan a bizottság és a képviselő úr kezdeményezésére. Nincs itt időm hosszas fejtegetésekbe belemenni, de tudtam, hogy azzal, hogy elviszem a történetet a második mohácsi csatáig, az ottani hősiesség kérdésének kibontásával a nemzetiségi képviselő megkapja azt a lehetőséget, hogy egy kicsit a hazai németek szemszögéből is értékelje az akkori történeti eseményeket.

Ez egy külön izgalmas beszélgetés lehetne, hogy a második mohácsi csata utáni kor, az 1700-as évek, ami nem egy frekventáltan értékelt világ a magyar történelemben, sőt, azt mondom, hogy alulértékelt, az haladó kor az ország újjáépítésében. Ha Fodor Pálra hivatkozom, ő azt mondja, hogy ez egy második honfoglalás, óriási teljesítmény az egykori hódoltsági terület visszaintegrálása a Magyar Királyság vérkeringésébe, és benne a németek is, de nem csak a németek szerepe, a németek betelepítésének ügye. A 300. évfordulóját üljük, sokan vagyunk ennek részesei: képviselő úr velem szemben a Jobbik részéről, Brenner Koloman, nyilvánvalóan Ritter képviselő úr is. Hallatlanul fontosnak gondolom, hogy Mohács emlékezete kapcsán ezeket a kérdéseket is valamilyen módon helyre tegyük.

Nem tudok hosszan beszélni arról, hogy a második mohácsi csata síkján, tehát Nagyharsány térségében az ott készülő emlékfal gyakorlatilag nemcsak a második mohácsi csata helyét fogja megörökíteni, hisz az eddig is meg volt örökítve, hanem éppen azt a lehetőséget, amit a magyar történelem számára a csata utáni világ hozott. Megint Fodor Pálra visszahivatkozva mondom azt, hogy Szulejmán 1526-ban eltérítette az országot, a második mohácsi csata gyakorlatilag a mai közigazgatási területünkön visszabillenti az országot abba az irányba, ahonnan Szulejmán eltérített minket. Ezért ezen az emlékfalon ezt a történelmi tényt, ha úgy tetszik, ezt a honfoglalást, az ország újraépítését is meg fogjuk örökíteni.

Nagyon izgalmas kérdések, amiket Kósa Lajos képviselő úr vetett fel, és Hiller István történészként is reagált az egészre. Ez a dolog lényege, a valóságnak a bemutatása. Lehet, hogy nem volt még itt képviselő úr az elején, amikor én beszéltem, mert akkor ezekre a kérdésekre szőrmentén kitértem. Tehát bemutatni azt, hogy mi történt akkor, „was is geschehen” ‑ Hóvárira utalva ‑, és beszélni arról az emlékezetfolyamról, amit a különböző korok tettek Moháccsal, a reformkor óta is kerültek különböző héjazatok erre a történetre, és már nem látszott a valóság. Most az 500. év generációja, a történészek a valóságot igyekeznek bemutatni.

Sokkal nagyobb tudásuk van a mai történészeknek, mint bármelyik történésznek korábban, mert kutatni tudtak Isztambulban, a pápai levéltárban és egyéb helyeken. Ezt a magyar kormány 300 millióval támogatta, csak történészkutatásokra ennyi forrás jutott, régészeti feltárásokra 250 millió forint, különböző intézményeink is pénzhez jutottak, hogy a maguk kutatási tevékenységét elvégezhessék.

De az, amit Kósa képviselő úr látni szeretne, azt biztosan garantálom, hogy látni is fogja a legfontosabb helyen, a Mohácsi Nemzeti Emlékhelyen. A Mohácsi Nemzeti Emlékhelyen két dolog történik: megmarad az egésznek a sírkert jellege, de a tömegsírból kiemelt hősök, ezek a csontok, ezek az emberi maradványok egy emlékkápolnában megkapják a végső nyughelyüket, vizsgálatoknak alávetve, régészek és antropológusok dolgoznak ezen, de a csata évfordulójára a hamvak újraszentelésével megkapják a végső nyughelyüket. Ez az egésznek a kegyeleti mozzanata.

De az a legfontosabb, hogy bemutassuk, hogy mi történt tényszerűen az adott korban, úgy, ahogy ezt ön kívánja. Ezért ott, a Nemzeti Emlékhelyen, a föld alatt, mert a sírkert jellegét nem akarjuk megbontani, már épül egy 1500 négyzetméter nagyságú hatalmas kiállítótér, ami nem egy múzeum lesz, mert az akkori korról nem tudnánk klasszikus múzeumot csinálni, mert nincsenek tárgyi emlékeink. De a mai kor minden vívmányát felhasználva be fogjuk mutatni az adott kort, magát a csatát hűen, élményszerűen, és a csatának a következményeit. Ezek a kérdések, amiket itt bogozgat, a lényegi kérdések.

A felszólalásom során utaltam arra, hogy a történészi teljesítmények előtt én nagyon adózom, de ez az egyik legfontosabb, amit ön szóba hozott, hogy a történészek ma ki tudják mutatni azt, hogy milyen erőforrásokkal rendelkezett az oszmán világ, mivel rendelkezett a Magyar Királyság és egyébként több európai állam. Az oszmánok a többi európai állam összességéhez képest is többletforrásokkal rendelkeztek.

Tehát azt a narratívát, hogy széthúzott az ország, meg ezeket a Szapolyai-problémákat, amelyek évtizedekkel ezelőtt rárakódtak a Mohács-képre, lehántjuk, mert ezek messze vannak a valóságtól. Szapolyairól a magyar történészek abban a szellemben írnak, ahogy ön ezt a kérdést itt felidézte. A valóság az, hogy egy világhatalom előtt térdelt le akkor Közép-Európa, egy korszerű, jól szervezett közép-európai sereg, csak a világhatalom akkor erősebbnek bizonyult. Ezt mondják a mai történészek, és ezt ebben a szellemben fogjuk bemutatni.

Nyilvánvalóan az emlékhelynek, tehát ennek a kiállítótérnek minden egyes mondatát történészek írják. A piramis tetején ott van a Magyar Történelmi Társulat vezetőjeként Fodor professzor úr. A 400. évfordulón azt, amit akkor csináltak, csinálni tudtak szellemileg is, a Magyar Történelmi Társulat vezényelte. Klebelsberg Kunó volt akkor a Történelmi Társulat vezetője, tehát nemcsak miniszterként szónokolt a főtéren, hanem a Történelmi Társulat vezetőjeként egyfajta szellemi vezére volt az emlékévnek. Ezt a feladatot ma is a Magyar Történelmi Társulattól és ‑ mondom ‑ ezektől a nagyon jól felkészült történészektől várjuk.

A politikának nincsen megrendelése a történészek irányába. Minden történész jószándékúan írja meg a köteteit, és én azt látom, hogy a fő kérdések tekintetében a magyar történésztársadalom egyszólamú, egy irányba beszél, nincs szétbeszélés, ugyanazt gondolja minden történész. Erről tehát biztosan tudom mondani, képviselő úr, hogy azt, amit látni szeretne, a fiatalok is így fogják megélni, élményszerűen, akik erre az emlékhelyre majd bejönnek. A kiállítótérben osztálynyi gyereket le tudunk ültetni, történelemórákat tudunk majd tartani. Tehát minden lehetőséget megragadunk ahhoz, hogy az utánunk jövő, következő generációknak, elsősorban iskolai generációknak át tudjuk adni Mohács valódi üzenetét, az 500. évforduló üzenetét.

Még egyszer azzal köszönöm meg mindannyiuk támogatását, hogy az emlékév minden eseményére ‑ nem csak a fő eseményére ‑ a magyar Országgyűlés képviselői minden módon szeretettel látott vendégeink lesznek, és köszönöm a támogatásukat. (Taps a kormánypártok és az MSZP soraiból.)