{"cycle": 42, "id": "177-62", "date": "2025-11-19", "ulnap": 177, "seq": 62, "speaker": "Novák Előd (Mi Hazánk)", "p_azon": "n036", "faction": "Mi Hazánk", "kind": "vezérszónoki felszólalás", "role": null, "event": "Általános vita lefolytatása T/13035 A mohácsi csata hőseinek emlékéről", "iromany": "T/13035", "duration_s": 479, "position": null, "chars": 7285, "paragraphs": ["NOVÁK ELŐD, a Mi Hazánk képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Amikor az ember meghallja azt a szót, hogy Mohács, a magyar történelem egyik legnagyobb tragédiája jut eszébe, ezért a mohácsi csata hőseinek emlékéről szóló törvényjavaslatot támogatja a Mi Hazánk Mozgalom, még ha elegánsabb is lett volna ezt összpárti javaslatként jegyezni, és nem pedig kizárólag kormánypárti indítványként tárgyalni most.", "De úgy tűnik, 2026 közeledtével a mohácsi csatából már nemcsak emlékezetpolitikai, hanem költségvetési csata is lett, méghozzá a magyar adófizetők pénzéért: százmilliós fizetéskiegészítés egy szegény országgyűlési bizottsági elnöknek pusztán a mohácsi csata 500. évfordulójáról történő méltó megemlékezéssel összefüggő feladatok ellátásáért ‑ a kormánynak semmi sem szent. A Mohácson elesett hősök valódi emberek voltak, magyar parasztok, nemesek, végvári vitézek, akik a saját életüket tették fel a hazára, nem pedig a hazát a saját megélhetésükre. Ehhez képest a kormány százmilliárdos nagyságrendű beruházásokat sorol a méltó megemlékezés címkéje alá. Hősökre hivatkoznak, de közben milliárdok repülnek például a főtérre, és milliárdok repülnek egy parkolóházra, mert mi mással lehetne jobban megemlékezni az 1526-os tragédiáról, mint egy háromszintes parkolóházzal, 1,7 milliárd forintért. (Nacsa Lőrinc: Ne épüljön meg?)", "Ha a korrupció árnyéka vetül minden ilyen beruházásra, arról nem mi tehetünk, államtitkár úr. Évek óta hiába szorgalmazunk egyébként például a 4-es metró őrmezei végállomására is egy ilyen parkolóházat, de Budapestre a kormány szerint nem kell parkolóhely, csak Mohácsra, a csata 500. évfordulójára. Erről ennyit.", "Hőseink, akik itt estek el a magyar földön, nemcsak magukért harcoltak, hanem értünk; ők nem kértek milliós fizetést, nem követeltek külön juttatásokat, nem írtak alá milliárdos szerződéseket; ők a saját életüket adták oda a hazáért. És mit látunk ma, 500 évvel később? Azt, hogy a hősök emléke mögé bújva a hatalom nem a hazát védi, hanem a saját zsebét tömi.", "És amikor azt mondanák, hogy de hát ezek fejlesztések, beruházások, akkor azért nézzünk csak bele a részletekbe! A Mohács 500 Közhasznú Nonprofit Kft. egyik napról a másikra több mint félmilliárdos árbevételű céggé nőtte ki magát, semmi piaci tevékenység, a struktúrája nem biztosít politikai függetlenséget vagy hosszú távú stabilitást. A cég teljes mértékben a Fidesz irányítása alatt álló államigazgatási és önkormányzati hálózatba van ágyazva intézményi, személyi és pénzügyi szempontból is. Az ügyvezetői és felügyelői pozíciókban lévő kulcsemberek mind a Fidesz vezette Baranya vármegyei önkormányzat vezető tisztségviselői, biztosítva, hogy a projekt megvalósítása a párt céljai szerint történjen. Ez a teljes politikai függőség komoly problémákat és kockázatokat rejt magában, ráadásul egy esetleges kormányváltásra talán nem is gondoltak.", "És ki felel az egész projektért? Hargitai János, a város kormánypárti országgyűlési képviselője, akit már 2021-ben kineveztek a 2026-os, a mohácsi csata 500. évfordulójáról történő méltó megemlékezéssel összefüggő feladatok ellátásáért felelős miniszteri biztossá. A tisztség mellé titkárság és a képviselő úrnak helyettes államtitkári illetmény jár a havi 2,8 milliós országgyűlési bizottsági elnöki tiszteletdíja mellé, tehát öt évig havi plusz 1,3 és 2,1 millió forint közötti, összesen 78 és 126 millió forint közötti összeg. Mi a pontos szám, miniszteri biztos úr? Nem rossz pénz egyetlen megemlékezési feladatra a képviselői, sőt bizottsági elnöki tiszteletdíj mellé.", "Képviselő úr, én nem vitatom, hogy önnek szívügye a mohácsi csata emlékezete, ahogy nekem is szívügyem a Rongyos Gárda, a pozsonyi csata vagy a becsület napja, a kitörés hőseinek emlékezete, mégsem jutna eszembe a nem kevés képviselői tiszteletdíjam mellé összesen százmilliós nagyságrendben felvenni közpénzből juttatást azért, mert ilyen missziókat támogatok. Azért, mert megszerveztem Budapest talán egyetlen Rongyos Gárda-emlékművének, Vámosi Tibor műegyetemista hősi halott szobrának a felújítását a Farkasréti temetőben sok-sok éves küzdelemmel; mert évről évre megemlékezéseket is szerveztünk ott, legutóbb a jubileumi, 100. évfordulón; mert a pozsonyi csatáról megemlékezéseket vagy Trianon-megemlékezéseket szerveztünk akkor, amikor önök még tiltották ezt ‑ 1990-ben kivonultak, aztán amikor eltelt tíz év, és eljött az újabb jubileumi évforduló, és itt június 4‑e másnapján egyébként egy nagyszabású államfőválasztó gyűlés is volt az Országgyűlés épületében, már kivonulniuk sem kellett persze, mert az akkori házelnök, Áder György (sic!) még egy egyperces néma megemlékezést sem rendelt el. (Zsigó Róbert: Áder János!) És mi, akik szerveztük már-már föld alatti mozgalomként az ilyen Trianon-megemlékezéseket, Trianon-emlékműveket, mit kaptunk? Mindenféle rasszistának, idegengyűlölőnek lettünk kikiáltva, mert az volt a trendi, hogy a mások érzékenysége miatt inkább vonuljunk ki a Trianon-megemlékezésekről.", "(12.00)", "Végül ünnepnapot csináltak ebből, narancsszínűre festve, mert önök minden problémát megoldottak, még a magyarság legnagyobb tragédiáját, Trianont is; ezért ne gyászoljunk semmit, és azóta is sokszor ünnepnapnak, a nemzeti összetartozás ünnepének nevezik a nemzeti szétszakítottság legnagyobb magyar tragédiájának gyásznapját. Tehát azt gondolom, hogy emlékezetpolitikailag vannak köztünk különbségek, de kétségkívül örülünk, ha végre sikerült állami szintre emelnünk a Trianon-megemlékezéseket. (Nacsa Lőrinc: Nem a Kuruc.infón!)", "De ezért a küzdelemért, ezekért a nemzetpolitikai küzdelemekért felvenni, ha már valakinek egyébként is van egy olyan komoly közmegbízatása mondjuk, hogy országgyűlési képviselő, pláne bizottsági elnök, szerintem nem etikus, képviselő úr; engedje meg, hogy ezt szóvá tegyem. Annál is inkább, mert az elmúlt években, ön is tudja, volt ebből számos élcelődés, közfelháborodás is. Sírjunk vagy nevessünk egy ilyen megbízatáson? Mindenesetre örülnék, ha ezzel is elszámolna, hogy akkor ez pontosan mekkora volt nagyságrendileg, ez a jogszabály szerint 100 millió forint körüli nagyságrendű összeg. (Nacsa Lőrinc: Meg a Kuruc.infón a sok száz millió…)", "Tisztelt Országgyűlés! Immár nem az a kérdés, hogy kell‑e megemlékezni Mohácsról, hanem az, hogy kinek az érdekében zajlik ez a megemlékezés. A Magyar Nemzet méltó emléket érdemelne, de a Fidesz holdudvara úgy döntött, hogy a kegyelet kiváló alkalom arra, hogy közpénzből finanszírozzák saját magukat.", "Árulják el: ezt nevezik méltó megemlékezésnek? Én ezt úgy nevezem, a nemzet kifosztása, vagy ha úgy tetszik, hullarablás! A hősök emlékét nem volna szabad meglopni. Az ő nevük nem fedezet a korrupcióra. A mohácsi mezőt nem lehet parkolóhelyenként kiárusítani.", "(Az elnöki széket Jakab István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)", "Az 1526-os hősök nem voltak gyávák. Most rajtunk a sor, hogy ne legyünk azok. Mert aki tűri, hogy a hősök emléke mögé bújva nyúlják le a közpénzt, az nem méltó a hősök örökségére. De aki kiáll érte, az folytatja azt a harcot, amit a mohácsi mezőn oly sok magyar folytatott, és amelyen oly sok magyar vér folyt a tiszta, szabad, becsületes Magyarországért. (Nacsa Lőrinc közbeszól.) Köszönöm a figyelmet. Hazámat szolgálom. (Zsigó Róbert: Jaj! ‑ Nacsa Lőrinc: Vagy a Kuruc.infón gazdagodsz!)"]}