Dócs Dávid (Mi Hazánk)

DÓCS DÁVID, a Mi Hazánk képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Elsőként elmondható, hogy az agrárium soha nem volt egy könnyű kenyérkereset, de mára úgy látszik, hogy számtalan kihívással és problémával kell szembenéznie ennek az ágazatnak, hiszen látjuk, ahogy az állategészségügyi betegségek milyen gyorsan és milyen nagy számban ütötték fel a fejüket országunkban, illetve a környező országokban, látjuk, hogy a szőlőt sem kímélik sajnos ezek a betegségek, látjuk, hogy a vízhiány is egyre nagyobb problémát okoz az országban. És ha ez nem lenne elég, akkor azt is látjuk, hogy nincs humán erőforrás, nincs utánpótlás, elöregedőben van a gazdatársadalom, és a fiatalok nem is igazán látják a jövőképét ennek az ágazatnak, nem igazán szeretnének ezzel foglalkozni.

Azt gondolom, hogy ez nem is csupán egy szakma, ez egy hivatás, ez egy életforma, éppen ezért mi szükségesnek tartjuk azt, hogy már a legkisebbeknek is megmutassuk a természet szépségét és az agrárium szépségét, hogy minél többen tudják a jövőben majd ezt a hivatást választani, hiszen, ahogy Nacsa képviselőtársam elmondta, egy nagy múltú agrárörökségünk van. Valóban, csak sajnos ezzel nem tudunk jövőt építeni, hogy csak a múltunkra hivatkozunk. Elég nagy baj, hogy most nem egy agrárnagyhatalom vagyunk, elég nagy baj, hogy most nem Európa éléskamrája vagyunk. Azt gondolom, hogy ezt az eredeti rendet, ezt az eredeti állapotot kell helyreállítani, és nekünk a jövőben is elsődlegesen az agráriumra kell építeni, nem pedig a külföldi multinacionális cégekre és a környezetkárosító nehéziparra, ha már természetvédelemről van szó.

Elsőként a törvénymódosítás kapcsán elmondható, hogy üdvözöljük azokat az egyszerűsítéseket és a felesleges, bürokrata terhek csökkentését, amiket önök megfogalmaztak. Azt gondolom, hogy valóban nagy szükség van arra, hogy minél kevesebb bürokratikus teher nyomja a gazdálkodók vállát, hiszen, ahogy említettem, van épp elég problémájuk így is.

Viszont azt is említettem, hogy elöregedőben van a hazai gazdatársadalom. Éppen ezért, ha például, mondjuk, a földadásvételeknél megnézzük, hogy az elfogadó nyilatkozatot ezek után már nem a helyi önkormányzat jegyzőjénél tudják megtenni, hanem elektronikus úton, akkor úgy látszik, hogy ezzel pont azt a korosztályt nem nagyon segítettük, akik nem annyira jártasak az elektronikus ügyintézésben. Én inkább azt támogatnám, és a Mi Hazánk Mozgalom is inkább azt támogatná, hogy a kettő párhuzamosan működhessen együtt, ez is már egyfajta könnyebbség lenne, hiszen gyakorlatilag mindenki, aki nem a helyi apparátust, nem a helyi jegyzőt terhelné le, az elektronikus úton be tudja nyújtani, akinek viszont ez lenne a szimpatikusabb, az nyugodtan tudná ezt az ügyintézést továbbra is helyben folytatni.

Fokozott figyelem szentelődik a vadállományra. Azt gondolom, hogy erről már többször beszéltünk. Miniszter úr meghallgatásán elmondtam, hogy óriási probléma van sajnos a vadászati ágazattal, óriási probléma van a vadlétszámmal, hiszen az állomány túlszaporodott. Látjuk, hogy évek óta itt van velünk a sertéspestis, mégis azt láthatjuk, hogy a vaddisznó-populáció köszöni szépen, nagyon jól van bizonyos részén az országnak, és óriási mértékűre duzzadt fel, olyan mértékűre, hogy már nem a külterületi ültetvényeket vagy a külterületi kultúrákat veszélyezteti, hanem bizony most már belterületi vadkárról beszélhetünk, ami teljesen nonszensz, ennek a két fogalomnak nem nagyon szabad szerepelnie egy mondatban.

Az is ezt az állítást bizonyítja, hogy sajnos a vadgázolások száma drasztikusan nőtt az elmúlt időszakban. És ha már a vadgázolásoknál tartunk, akkor le kell szögezni, hogy egészen abszurd a helyzet, hogy a vad az állam tulajdona, a haszon a vadászatra jogosulté, de ha egy vadat elgázol valaki, akkor a kárt bizony saját magának tudhatja be, és saját maga kell hogy majd az autója javítási költségét viselje, úgy, hogy neki semennyi haszna ebből nem származott. Erre volt már korábban egy olyan javaslatunk, hogy felelősségbiztosítást kell kötni a vadásztársaságoknak, tehát valakinek a kárt viselnie kell, mert az nincs rendjén, hogy olyan emberekre van ez áthárítva, akiknek semmi közük nincs a vadhoz vagy a vadgazdálkodáshoz.

A vadállomány környezeti hatását is mérlegelni kell a vadászati üzemterv tervezésénél, ez egy üdvözlendő újítás, hiszen, gondolom, most már önök és az önök szakemberei is felfedezték azt, hogy a probléma már annyira nagy, hogy nemcsak a mezőgazdasági termelést veti vissza a vadállomány száma vagy sűrűsége, hanem most már konkrétan ott tartunk, hogy nem egy elcsépelt szakkifejezés az, hogy nem nő ki az erdő a vad szájából, hanem ez a szomorú valóság.

Magam is mint erdőgazdálkodó sajnos ezt tudom alátámasztani, ezt tapasztalom, hogy egész egyszerűen nincs az erdőnek, főleg ilyen vízhiányos időben, olyan növekedési erélye, hogy ki tudna nőni a szarvas szájából, egész egyszerűen évekig visszarágják sajnos például az akácújulatot, ami bár egy invazív faj, de az egyik legfőbb pozitív tulajdonsága, hogy önsarjadó, nem kell telepíteni a tarvágás után. Nem tudnak ezek az erdők megújulni, nem tudnak ezek az erdők felnőni, és ez hosszú távon a hazai erdőállomány rovására fog menni.

Tehát azt gondolom, hogy a természetes egyensúlyt és azt az állatlétszámot, ami kívánatos lenne, igenis el kell érni, hogy ki tudjuk alakítani, mert ez magától nem fog menni, látjuk, tehát itt bele kell nyúlni a dolgokba, úgy látszik. Talán az lenne a legcélszerűbb, ha a gazdálkodókat és a vadásztársadalmat egy kicsit összébb hoznánk, hiszen most azt látjuk, hogy az egyik tevékenység a másik tevékenység kárára történik. Ez nem így kellene hogy történjen. Ez úgy kellene történjen, hogy mindkét társaság nagyjából elégedett szájízzel tudná végezni a munkáját, ne egyik a másikon élősködjön, mert jelen pillanatban sajnos ezt látjuk.

Arról is beszélt miniszter úr, hogy a víz mennyire fontos a jövőnk szempontjából, és az alkotmányunkban, az Alaptörvényünkben is benne van, hogy a vízhez mindenkinek joga van. De hát mára ott tartunk, hogy nem igazán van víz. Tehát a jog megvan, a víz nem annyira. Láthattuk, hogy idén még a 2022-es évszázad aszályánál is rosszabb állapotokat éltünk meg, hiszen most már a csonka hon 90 százalékát érintette hihetetlen mértékben ez az aszály. Tehát ez is azt bizonyítja, hogy sajnos az elmúlt 15 évben nem volt egy átfogó vízgazdálkodási terv, nem volt egy átfogó aszály elleni védekezési terv. Most próbálnak valamit kapdosni az illetékesek, úgy látom, de nem biztos, hogy ez a célhoz visz minket közelebb. Egy arányt szeretnék itt önöknek feltárni. Hozzáteszem, ha mondjuk, a „Vizet a tájba” program elérné a valódi célját, ha szélesebb körben lenne kiterjesztve, ha szakmaibb lenne a hozzáállás, akkor egy valóban támogatható és nagyon hasznos törekvés lenne, de erre önök 4,7 milliárd forintot szántak idén. Hozzáteszem, hogy az arány úgy még durvább lesz, hogy ez az egész országra lett kiterjesztve, tehát nemcsak a homokhátságról, alsó- vagy felső-homokhátságról beszéltünk, hanem az egész országra jutott ennyi forrás, ennyit sikerült allokálni hozzá.

Ugyanakkor a gödi Samsung-gyárnak, ami az önök nehéziparának a zászlóshajója és egyben szerintem a megtorpedózott hajója is, hiszen ez a leginkább példaértékű gyár Magyarországon, ami azt bizonyítja, hogy nem jó az a gazdasági irány, amit önök erőltetnek, nem jönnek azok a számok, amiket önök vártak tőle, és sajnos a környezeti terhelés pedig olyannyira nagy, amit még önök sem reméltek vagy önök sem képzeltek el, olyannyira, hogy ennek a gyárnak jelen pillanatban sincs környezethasználati engedélye. Ennek a gyárnak önök már több száz milliárd forint támogatást adtak. De a vízhez visszatérve a legmegdöbbentőbb, hogy a gödi Samsung-gyár víziközmű-fejlesztésére önök 34,5 milliárd forint támogatást adnak ennek a cégnek, ami azt jelenti, hogy a „Vizet a tájba” programnak több mint a hétszeresét fordítják csak erre a célra. Tehát az arány, a kontraszt igen nagy, én azt gondolom.

Abba már nem megyek bele, hogy ki lesz a kivitelező, ezt elmondtam már egy másik felszólalásban, nem ide tartozik, az viszont igen, hogy napi szinten annyi vizet használ el ez a gyár, ami öt gödnyi lakosságszámra is bőven sok lenne, hiszen több mint százezer embernek való vízmennyiséget emészt fel ez a gyár egy nap.

Mondta itt miniszter úr, hogy javító szándékú javaslatainkat tegyük meg, azokat önök megfontolják és elfogadják. Én a szomorú példámat tudom idehozni a Ház elé. Beterjesztettem egy határozati javaslatot, amit már tárgysorozatba sem vettek, már a bizottsági szinten sem ment át. Ennek a javaslatnak az volt a lényege, hogy megint csak könnyítsünk leginkább a kisgazdálkodók, a kistermelők bürokratikus terhein. Látjuk, hogy az állattenyésztés válságban van, hiszen, ahogy ön elmondta, valóban az állatlétszám növekszik, még azt is megértem, hogy ez nem egy magyar dolog, hanem globálisan így van, az állattartók száma viszont csökken. Viszont akkor a csökkenő számot mutató állattartókat próbáljuk valahogy egy kicsit helyzetbe hozni, próbáljunk egy kicsit könnyíteni a problémáikon.

(10.20)

Éppen ezért a határozati javaslatom egy kaliforniai mintára készült el, és arról szólt, hogy az állattartóknak ne kelljen feltétlen elvinniük megsemmisíteni az állati tetemeiket, hanem egyébként hadd illesszék vissza a természet körforgásába ezeket a tetemeket és egy bizonyos létszámig hadd áshassák el akár a saját területeiken, természetesen odafigyelve a járványhelyzetre, a járványveszélyre, a vízkészlet károsításának az elkerülésére és még ezer más dologra. Ez egy támogatható cél lett volna, önök mégis lesöpörték ezt az asztalról.

Aztán ha már a föld védelme szóba került, akkor szükséges elmondani, hogy azt nemcsak bürokratikus módon lehet védeni, hanem bizony arról is szót kell ejteni, hogy hogyan leszünk mi itt újra Európa éléskamrája, hogyan leszünk mi itt a jövőben újra agrárnagyhatalom akkor, ha a Dunántúlon már most is megyényi területek vannak külföldi kézen. Csak megjegyzem, hogy 800 éve az Aranybulla már azt rögzítette, hogy magyar föld nem lehet idegen kézen, fekvő jószág vagy fekvő birtok nem lehet idegen kézen. Ha ez mégis előfordul, akkor a haza fiai azt mindig váltsák meg, és ne hagyják idegen kézen. Hát, nem tudom, hogy önök mit tettek annak érdekében, hogy ezek a külföldi birtokok csökkenjenek, ne pedig növekedjenek.

A tendencia viszont sajnos az, hogy ezek növekszenek, nem is kicsit, hiszen külön arra van apparátusa, mondjuk, egy-egy osztrák nagygazdának, hogy felhajtsa a környéken lévő eladó földeket, vagy rájelentkezzen a környéken kifüggesztett termőföldekre, ezzel is növelje a birtokát, és ezzel is csökkentse a magyar kézben lévő földek mennyiségét, ezzel is csökkentse a magyar gazdálkodók lehetőségét. Tehát azt gondolom, hogy erre a jövőben sokkal inkább oda kell figyelni. És valóban, a szuverenitásunk egyik legfontosabb alapja, hogy kié a föld, kié az ország alapja; ha nem a miénk, akkor nem vagyunk szuverén állam, akkor ez nem jelenthető ki.

És ha már termőföldvédelemről beszélünk, elmondtam, hogy a tavalyi évhez viszonyítva a termőföldek mennyiségéből 1,2 százaléknyit veszítettünk. Ha ez ilyen iramban fog folytatódni, akkor igazság szerint 100 év múlva már nem lesz min gazdálkodni, hiszen ha minden évben 1 százalékot elveszítünk, akkor nagyon gyorsan kijön az eredmény, hogy egy ipari lerakat leszünk, mondjuk, 100 év múlva. Hozzáteszem, hogy ez az állításom is azt bizonyítja, hogy a rendszerváltásnak hazudott módszerváltás óta ‑ a miniszter úr idézetét nagyon szeretem használni ‑ egymillió hektár termőföldet veszítettünk el az infrastrukturális beruházásoknak vagy az ipari beruházásoknak köszönhetően, amikről nem azt állítjuk természetesen, hogy nem szükségesek, hanem azt állítjuk, hogy sokkal átgondoltabban kellene ezeket a fejlesztéseket kieszközölni, sokkal átgondoltabban kellene a termőföldet védeni. És nagyon nem értjük, hogy ezek a nagyipari beruházások például miért zöldmezős beruházásként valósulnak meg, miért nem lehet csak és szigorúan a barnamezős beruházásokra koncentrálni, miért nem lehet a rozsdaövezeteknek így egy újabb esélyt adni? Miért a magyar termőföldből kell újra és újra egy nagyobb szeletet kihasítani? Mi azt szeretnénk, ha ezek a dolgok a helyükre kerülnének a jövőben.

Továbbra sem adjuk fel természetesen, a jobbító javaslatainkat megtesszük, és reméljük, hogy önök nem fogják azokat minden esetben lesöpörni. Köszönöm szépen a szót. (Taps a Mi Hazánk padsoraiból.)