Kanász-Nagy Máté (független)

KANÁSZ-NAGY MÁTÉ (független): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Ön azzal zárta a felvezető expozéját, hogy szakmai javaslatainkkal támogassuk az előttünk lévő javaslatot.

Nekem lenne egy szakmai javaslatom. Ez a szakmai javaslat úgy szól, hogy 2037 után, ameddig a határideje Paks I.-nek tart ‑ és reméljük, hogy nem hosszabbítják még tovább, mert ki tudja, milyen következményekkel járhat ‑, tehát, hogy 2037 után szabaduljunk meg az atomenergiától mint olyantól, és állítsuk át Magyarországot egy új energiapolitikai és nyilván gazdasági modellre, ami nem igényel ennyi és ilyen mértékű energiát.

Nyilván ezt a felkészülést hosszú évekkel ezelőtt meg kellett volna kezdeni, önöknek lehetőségük volt arra, hogy 2010-től kormányozzanak, tehát már az elmúlt 16 évben nagyon komoly lépéseket lehetett volna tenni abba az irányba, hogy hogyan lehet Magyarország valóban biztonságos, független, szuverén, az önrendelkezésével hogyan rendelkezhet maximálisan. Ez nyilván egy atomenergia-mentes világban képzelhető csak el, de még most sem késő, most is több mint egy évtized van hátra, még mindig van idő, hogy ezt a célkitűzést teljesítsük. Tehát ha nekem van szakmai javaslatom, akkor ez lenne a legfontosabb szakmai javaslatom.

Egyébként megvizsgálva az előttünk fekvő törvényjavaslatokat, határozati javaslatot, egyébként az látszik, hogy ha valaki atompárti, és azért itt a parlamenti patkóban, az előttem szóló Tordai Bencén kívül vagy a hamarosan felszólaló Keresztes László Lóránt kollégámon kívül inkább atompárti vagy atomelfogadó képviselők ülnek, tehát azt gondolom, hogy ennek lenne relevanciája.

Miért mondom ezt, hogy meg kell szabadulni az atomtól? Felszólalásomban elsősorban klasszikus zöldpolitikai érveket szeretnék hozni, semmi meglepőt nem fogok elmondani, ezeket az érveket korábban is ismertettem, de azt gondolom, hogy ezeknek az érveknek, amelyek zöldpolitika szempontjából nagyon egyszerű és logikus érvek, mindenképpen helyük van egy ilyen vitában; és nyilván az SMR-ekkel kapcsolatos kérdésekre is szeretnék majd kitérni a felszólalásom végén.

Ha megnézzük a gazdasági érveket, itt valóban elhangzott, és Paks II. kapcsán mi is sokat hangoztattuk, hogy ez egy olyan projekt, olyan beruházás, ami soha nem fog megtérülni. Ez gyakorlatilag az évszázad legrosszabb beruházása, hiszen unokáink vagy dédunokáink is fogják fizetni ennek a költségeit; és hát, jó lenne egyébként egy aktuális és pontos tájékoztatást hallani, mondjuk, államtitkár úr részéről, hogy hogyan becsülik jelenleg ezeket a költségeket.

Amikor évekkel ezelőtt beszélgettünk erről a projektről, akkor még csupán 4000-5000-6000 milliárd forintos költségekről hallhattunk, az elmúlt években 10 000 milliárdos költségek merültek fel, ha megnézzük az építőiparral kapcsolatos költségek elszabadulását; de például nyáron talán a Forbes magazinban olvastam vagy láttam a hivatkozást, már 20 000 milliárd forintos költségről is beszéltek a különböző hitelkonstrukciók, kamatok növekedése miatt, a hitelek drágulása miatt. Hol tart ez a projekt, a költségbecslés most? Mert azért nagyon nem mindegy, hogy 5000, 10 000 vagy 20 000 milliárd forinttal kalkulálunk, illetve ezt majd Magyarországnak, az adófizetőknek valamilyen formában vissza kell fizetniük.

Ha megnézzük egyébként az atomerőművek teljes életciklusát, itt a beruházásra, a működésre gondolunk, és a hulladéktárolás kérdésére, biztonsági kérdésekre gondolunk, azért ez rendkívül drága, és ha a teljes életciklusa vetítjük, akkor, azt gondolom, nem igaz az az állítás, hogy az atomenergia előállítása olcsó lenne. A teljes életciklusra vetítve ez igenis nagyon-nagyon drága, és feleslegesen drága formája az áram, az energia előállításának.

Nyilván ott van az a kérdés, és ez a második pontom, hogy rendkívül veszélyes egy atomerőmű működése. Nemhiába van előttünk most is olyan javaslat, ami a biztonsági feltételeknek a további szigorítását szolgálná. Hogy ez a valóságban vagy a gyakorlatban hogyan valósul meg, az persze egy másik kérdés. Itt mindig emlékeztetni kell Csernobil példájára, mindig emlékeztetni kell a fukusimai atomerőművet ért szerencsétlenségre, és sajnos emlékeztetni kell a szomszédunkban dúló háborúra: ott a zaporizzsjai erőmű egy háborús zónába került, illetve odahúzódott sajnos a háborús zóna. Ez iszonyatos kockázatokat jelent, és nyilván ezeket a kockázatokat, de beszéljünk bármilyen kockázatról, százszázalékosan soha nem lehet kizárni.

Márpedig, ha akár csak enyhe fokú kockázat sajnos bekövetkezik, annak nagyon pusztító hatása lehet egy atomerőmű esetében. Ez nyilván egy olyan etikai kérdés, amit egyébként is mérlegelni kell. És ha már az etikánál vagy az erkölcsnél vagyunk ‑ és ez is egy zöldpolitikai érv ‑, felmerül a hulladékkezelés kérdése. Tegyük fel azt a kérdést, hogy nekünk, most élő generációknak milyen jogunk van arra, hogy a jövő még meg nem született generációira, nemzedékeire olyan hatalmas kockázatokat rakjunk, olyan bizonytalanságokat rakjunk, ami az atomhulladék elhelyezésének kérdését jelenti. Tehát hol lesznek ezek a hulladéktározók? Most vitatkozunk azon, hogy rövid távon hol legyenek, de hol lesznek hosszú távon ezek a geológiai tárolók? Hát, jelenleg sem szeretne senki olyan helyen élni, ami alatt ilyen tárolók vannak, vagy aminek a közelében ilyen tárolók vannak, és a jövő generációit erről a kérdésről meg sem kérdezték. És itt nagyon-nagyon sok jövő generációiról van szó, hiszen ezek a hulladékok, az atomhulladék sok száz évig, sok ezer évig jelent jelentős radioaktív sugárzást. De itt körülbelül a következő százezer évre kellene felkészülni, de nyilván lehetetlen ilyen távon előre gondolkodni, tehát itt van ez az etikai dimenzió.

Zöldpolitikai kérdés a hűtővíz kérdése. Ez már jelenleg is okoz problémákat Paks I. működése esetében is. Gondoljunk arra, hogy a klímaváltozás miatt is, a vízválság miatt is a Duna vízszintje nyáron hol áll. Ez már okozott olyan problémákat az elmúlt években, hogy adott esetben vissza kellett szabályozni az atomerőműnek a működését, mert nincs elegendő hűtőkapacitása a Dunának, hogy biztosítsa az atomerőmű, a blokkok lehűtését.

Ha ezeket a kapacitásokat növelni akarják, Paks II. esetében ez szintén előjöhet. De egyébként megjegyzem, ha megnézzük a magyarországi víztérképet és a vízválság állapotában vagyunk, akkor hogyan fogják hűteni a kisebb erőműveket? Nyilván azok is hűtési szükséglettel rendelkeznek, tehát a vízkérdés itt is kardinális kérdés, ebben az esetben, és jó lenne erre is választ kapni.

Ha atomerőművekről beszélünk, akkor Paks I. vagy Paks II. esetében a túlzott centralizáció kérdése jön elő, hogy egy helyen, egy földrajzi pontban biztosítjuk Magyarország energia-, illetve áramellátásának 50 százalékát. Hát, nemhiába rakták ezt az atomerőművet, mondjuk, közel Magyarország mértani középpontjához, távol a határoktól; ez szintén egy biztonsági kérdés, hogy hova helyezzük el.

(16.20)

És bár olyan szempontból lehet érvelni, hogy ha jönnek a kiserőművek, akkor decentralizálunk, de én inkább úgy tekintek erre a kérdésre, hogy pluszkockázatokat hozunk a rendszerbe. Sok kis atomerőmű lesz, ki tudja egyébként, hol kívánják majd telepíteni ezeket az SMR-eket, kisebb moduláris atomerőműveket. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a Paks mellé további újabb kockázatokat helyezünk el az ország számos pontjára. Ez volt az ötödik érvem.

A hatodik érvem szintén kapcsolódik kicsit költségvetési, gazdasági szempontokhoz: a korrupciós kockázat mint olyan. Ezt nemzetközi szinten is vizsgálják. Az ilyen nagyberuházások esetében azt lehet mondani, hogy bárhol a világban van egy átlagos, 5-6-7 százalékos korrupciós kockázat, most nyilván nem konkrét eseteket kiemelve, hanem nagy átlagban és a nemzetközi szervek megállapításait hozva. A korrupciós jutaléknak a mértéke nálunk,most nem szeretnék tippelgetni vagy adatokat, forrásokat hozni, de azért ennél magasabb, és a különböző megállapítások alapján ilyen nagyberuházások esetében akár duplája vagy háromszorosa is lehet. Tehát ez azt jelenti, hogy amivel csak most számolnak, annak az összegnek azért egy jelentős része, akár 600-700-800 milliárd forint eltűnhet vagy elszivároghat, ki tudja, milyen szürke vagy fekete mezőbe kerülhet. Tehát nem szerencsés már önmagában ezért sem nagyberuházásokban gondolkodni, mert ezek ‑ még egyszer ‑ nagyberuházások esetén felmerülő és akár Európában, akár a világ más terén felmerülő korrupciós kockázatok lehetnek.

A függés kérdése: mindig úgy fogalmaz a kormány, amikor diverzifikációt hoz, hogy a függést csökkenti. Én sokkal inkább úgy tekintek erre a kérdésre, hogy a függést diverzifikálják, illetve Magyarország függését erősítik azzal, hogy további országokhoz kapcsolnak minket, további gazdasági, társadalmi rendszerekhez kapcsolnak minket, de ez a függés állapota lesz. Tehát ezek nem egyenlő viszonyok, ezek nem baráti viszonyok, ahogy Bánki Erik képviselőtársunk fogalmazott, hanem ezek olyan kőkemény gazdasági érdekek, amik szerintem sokkal inkább megérik azoknak a feleknek, akik biztosítják számunkra akár a beruházást, akár az ehhez kapcsolódó költségvetési támogatásokat hitelkeretek, -konstrukciók formájában, akár magát a fűtőanyagot, mert mi erre rá vagyunk szorulva, nekünk ez kell, mi kiszolgáltatott helyzetben vagyunk, a kockázatok, környezeti ártalmak nálunk érvényesülnek ebben a tekintetben, náluk pedig majd valahol, valakiknél nyilván a bankszámlán meg fog jelenni az a hatalmas összeg, amit ezekért egyébként fizetünk.

Tehát szerintem a diverzifikált üzemanyag-beszerzés ‑ ez is elhangzott ‑ sokkal inkább egy diverzifikált függést jelent. És nyilván ‑ önök is sokat hivatkoznak rá ‑ a kormány politikájának középpontjában áll a függetlenség, a szuverenitás, az önállóság, a biztonság. Hát, ezek a kérdések az ökopolitika leglényegét érintik, de igazából akkor lehet szuverén, független, önálló egy ország, akkor érezheti magát a szabadság és a biztonság állapotában, ha egyébként azt, amit elfogyaszt, és ez elsősorban energia és élelmiszer, saját maga állítja elő, saját maga termeli meg, de nyilván ez minden termékre és szolgáltatásra igaz. Márpedig a kormány energiapolitikája ‑ de természetesen ez Magyarország földrajzi adottságaiból is következik ‑ arra alapoz, hogy valahogy kívülről, külső forrásból szerezzük meg az egyre nagyobb igényt támasztó gazdaságpolitika forrásait, és elégítsük ki a szükségleteket. Itt egyébként nyilván kitágítaná a vitánk kereteit, de erre utalni kell: nem csupán az energiapolitikával van baj, hanem azzal van a baj, hogy ez az energiapolitika ezen folyamatosan bővülő igények ‑ melyeket szerintem egy elhibázott gazdaságpolitika támaszt ‑ után lohol, ezeket próbálja kielégíteni. Ezt legtisztább formájában ott láttuk vagy ott érhető tetten, hogy az akkumulátorgyártás energiaigényét hogyan próbálják kielégíteni. Ezzel kapcsolatban is egyébként jó lenne hallani valamilyen tájékoztatást.

És ott vannak azok az érvek ‑ ez a technológiából fakad ‑, hogy gátolja vagy akadályozza, nehezíti a megújuló energiák rendszerbe táplálását. Ha van iksz kapacitásunk atomenergia tekintetében az energiarendszerünkben, mivel zsinóráramot állít elő, a technológia miatt tulajdonképpen az egy tetőt, egy korlátot jelent a megújulók esetében, ahol valóban kiegyenlítő technológiára, erőművekre van szükség, és más technológiai megoldásokra. Tehát összességében azért azt lehet elmondani, hogy minél több atomenergia, valahogy annál kevesebb megújuló energia, illetve arányosan kevesebb, mert nyilván a volumeneket lehet növelni.

És ott vannak a klímavédelmi szempontok. Mindig hangoztatják a kormánypárti képviselők, hogy CO2-kibocsátás-mentes az atomenergia. Hát persze, a működése során igen, ahogy bomlik az atom, az nem bocsát ki CO2-t vagy káros anyagot, de a beruházás, ha egy teljes életciklusra vetítjük, akkor azt látjuk, hogy egy kilowattóra árammennyiség előállításához, ha ezt az árammennyiséget megújuló energiákkal, elsősorban szélenergiával, szolárenergiával, napenergiával állítjuk elő, akkor kilowattóra árammennyiségre vetítve 10-20-30 gramm szén-dioxid-, illetve ezzel ekvivalens károsanyag-kibocsátást tapasztalunk. Ez sem jó, és ez is sok, mert nyilván a nulla kibocsátás lenne a megfelelő, de mi az, ami nullát bocsát ki? Az, amit nem termelünk meg. Márpedig azért energiára nyilván szükségünk van. De ha megnézzük az atomenergiát, ez a számérték 60-70, tehát a megújulókhoz képest ‑ és még egyszer: teljes életciklusra vetítettem ‑ kétszerese-háromszorosa. Természetesen jóval alacsonyabb, mint a fosszilis, mert az 400-500, akár 1000, ha szénről beszélünk, de a földgáz esetében is 400-500. Tehát természetesen az atomenergia sokkal jobb, mint a fosszilis energia, de rosszabb ‑ és nagyságrendileg rosszabb tud lenni ‑, mint a megújuló energia. Tehát van CO2-kibocsátás, mert a teljes beruházást és tárolást is figyelni kell, azaz klímavédelmi szempontból azért nem a legjobb megoldás. És azért sem a legjobb megoldás, mert egy olyan gazdaságpolitikát táplál az atomenergia itt Magyarországon és máshol is, ami egy olyan folyamatosan bővülő és rohanó világot próbál kielégíteni, aminek viszont iszonyatos környezeti lábnyoma van, iszonyatos kibocsátása van. Tehát itt nemcsak az energia megtermelését kell nézni, hanem azt a gazdaságot is, amit működtet.

És akkor az SMR-ek: itt a vitában Barkóczi Balázs képviselőtársunk hozott szerintem nagyon sok szempontot azzal kapcsolatban, hogy mi a probléma, milyen kételyek merülnek fel az SMR-ekkel kapcsolatban; Tordai Bence is utalt rá. Én ezeket szeretném szintén megismételni, és arra kérni államtitkár urat, hogy ezekre adjon választ, akár arra, hogy mennyibe kerülnek, hol tervezik őket, mit akarnak velük pontosan kielégíteni, a lakosságot hogyan, milyen formában fogják bevonni, mert nagyon nem mindegy, hogy hol épülnek meg, mi lesz a hűtési kérdésekkel, és hogyan szemlélik a technológiai versenyt ‑ mert nyilván az SMR a korábbi hagyományos atomerőművekhez képest modern technológia, tehát azért a megújulók is rohamléptekben fejlődnek ‑, hogyan versenyeztetik ezeket a technológiákat, és miért gondolják, hogy az SMR versenyképesebb, mint akár a szél, a nap vagy más megújuló geotermikus energiaforrás, mondjuk, 5-10-30 éves távlatban. Erre kérem a válaszát. Illetve nyilván a Paks II. sokszor elhangzott a vitában, egy ezzel kapcsolatos friss és aktuális tájékoztatás, nem csak a költségigényekkel kapcsolatban ‑ ez hogy áll?

Én a magam részéről biztosan nem fogom tudni támogatni ezeket a javaslatokat. Zöldpolitikai szempontból el kell utasítani az SMR-t és az atomenergiát is mint olyan; egy zöld, biztonságos, szuverén jövő atomenergia-mentes. Köszönöm szépen.