Dr. Apáti István (Mi Hazánk)

DR. APÁTI ISTVÁN, a Mi Hazánk képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Mindenekelőtt le kell ütnöm azt a magas labdát, amelyet Vitányi István képviselő úr az előbb feldobott nekem. Azt mondta, tartalmi idézet következik: szinte név szerint tudná köszönteni az ülésteremben helyet foglaló képviselőtársait. Ezzel egy hálószaggató erejű öngólt rúgott, ugyanis a jegyzőkönyv hitelessége kedvéért hadd mondjam el, hogy a 135 kormánypárti képviselőből ketten vannak jelen az ülésteremben. Azért annyira nincs már… (Nacsa Lőrinc: Hárman!) Jó, akkor bruttó 3, nettó 2, lehet ezt így is számolni. (Dr. Latorcai Csaba: Én négyet látok!) Azért ha a 135-ből ketten vagy hárman, azért az elég karcsú! Annyira nincs már korán, hogy ne tudtak volna beérni. Mindegy, ezt Vitányi képviselő úr dobta fel, és akkor erre mégiscsak reagálnom kellett.

Ami pedig a javaslat érdemi részét illeti, én egyáltalán nem értek egyet a kormánypárti győzelmi jelentésekkel. Lassan már kezdi az ember úgy érezni magát ‑ ha nem ismerné a magyar közszolgálatot vagy a közszolgálati szférát ‑, mintha ez lenne a létező világok legjobbika, és szinte már túl vagyunk a csúcson.

Menjünk visszafelé! Közszolgálati Döntőbizottság. Ez megint gyengíti a közszolgálatban dolgozók helyzetét, hiszen ez nem egy bírói testület, hanem egy közigazgatási jellegű panasztestület. És ami a jogorvoslati rendszert illeti, az a másik gyengítő eleme ennek a javaslatnak, mert a jogorvoslati fórumot nem a munkaügyi bíróságok jelentik, hanem a közigazgatási bíróságok, hogy a közigazgatási ügyszakban eljáró bírák fognak eljárni, és alapvetően rendszertanilag sokkal inkább munkaügyi kérdésekben. Ez mindenképpen egy rossz irány, tehát megint a közszolgálatban dolgozók érdekérvényesítő képességét gyengítik igen nagyon jelentős mértékben.

Ami a polgármestereket meg az önkormányzati szférában dolgozókat illeti, nekem határozott emlékképeim vannak, hiszen mielőtt 2010-ben országgyűlési mandátumot szereztem, 2003-2010 között volt szerencsém egy, a szatmári térségben lévő háromezres lélekszámú településen fogalmazóként, aljegyzőként, majd jegyzőként is dolgoznom. Ez gyakorlatilag kisebb részben a Medgyessy-, nagyobb részben a Gyurcsány-Bajnai-korszakot ölelte fel. Már akkor is tapasztaltuk, hogy évről évre csökken az önkormányzatok mozgástere, csökken a finanszírozás, de ez 2010-től kezdve csak még rosszabb lett.

Én nagyon sajnálom azokat a kollégákat, akik 2010 óta egyre rosszabb finanszírozási körülmények között, vásárlóértékén egyre alacsonyabb javadalmazásért kell hogy helytálljanak. A kistelepülések szintjén, higgye el nekem, Nacsa képviselő úr, hogy nagyon rossz a helyzet!

Nagyon kíváncsi lennék a kormánypárti képviselők arcára, ha a hó elején vagy közepén olyan bérjegyzéket raknának eléjük, mint amit az önkormányzatoknál, főleg a kisebb önkormányzatoknál dolgozó közszolgák megkapnak, és ha annyi lenne a havi javadalmazásuk, mint a közszolgálatban dolgozóknak. Amikor én 2010-ben mandátumot szereztem, 38 650 forint volt az az alap, amely a mai napig is ugyanennyi. Hát, hogy lehet itt győzelmi jelentésekről beszélni? És lehet, hogy más területen megemelték… (Nacsa Lőrinc: Ki kap ennyit?) Nacsa képviselő úr, nem kell felháborodni! Azt szeretném megkérdezni ‑ hogy kicsit működjön az empátia ‑, hogy önök ‑ és nem személyeskedek, csak próbálok egy empatikus töltetű vagy irányultságú szempontot a figyelmükbe ajánlani ‑ a reggeli kávét vajon megkavargatnák‑e azokért a fizetésekért, amelyeket főleg a községi önkormányzatoknál dolgozók jelenleg kapnak, amikben részesülnek? Lehet itt persze trükközni, hogy hány százalékkal emelték meg, de a sornak megint a végére hagyták az egészet.

És ha most a kormányablakokra vagy a kormányablakok mögé tekintünk, hogy az önkormányzatoktól egy picit ellépjünk, mondjuk a 300-350 ezer forint nettó fizetés önök szerint ma olyan javadalmazás, amelyért nagy munkakedvvel, nagyon tettre készen fognak bemenni a dolgozók?

(8.30)

Szerintem egyébként a polgármesterek döntő többsége is alulfizetett az emelés után is, és azzal sem lehet egyetérteni, az is egy túlzott leegyszerűsítés, hogy csak és kizárólag település-lélekszámhoz kötik a javadalmazásukat, mert minél kisebb egy település, annál kisebb az apparátus, és a polgármestereknek gyakorlatilag egyfajta mindenes szerepben kell feltűnni: konfliktuskezelők, mediátorok, pszichológusok, pedagógusok, életviteli tanácsadók, a napi életvitel szervezői, egészségügyi tanácsadók. Egy csomó olyan képességgel kell rendelkezniük, amit soha, sehol, semmilyen középiskolában, de még főiskolán, egyetemen sem tanítanak, és nagyon komoly felelősséget vállalnak reálértéken egyre alacsonyabb javadalmazásért. Jóval több fizetést érdemelnének.

Azzal sem lehet egyetérteni, hogy most teljesen összekuszálják a polgármester és jegyző viszonyát. 2010 előtt szerintem sokkal szerencsésebb, sokkal jobb szabály volt az, hogy a képviselő-testület nevezte ki a jegyzőt, és a képviselő-testület hívhatta vissza tisztségéből és szüntethette meg a jegyzői kinevezést. Ez sokkal jobb volt. Most a polgármester fogott embere sokszor a jegyző, mert a polgármestertől függ a létezése, de most meg a jegyző fogja majd meghatározni a polgármester fizetését. (Nacsa Lőrinc: A törvény!) Hát, valami egészen elképesztő! De a törvényt önök írják, mert önöknek van hozzá kétharmados felhatalmazásuk. Arra kérem Nacsa képviselő urat, hogy ne az ellenzék ellenzéke szerepébe képzelje magát. Azt a törvényt, amit most is benyújtottak, megírhatták volna azzal a szöveggel is, hogy akár a nemzetgazdasági bruttó átlagkeresethez kötve, vagy más rendezőelv szerint is meghatározhatták volna, például „a törvény erejénél fogva” című szemlélettel is a polgármesterek javadalmazását. Akkor nem a testülettől függ, nem a jegyzőtől függ, hanem a törvény egyszer s mindenkorra rendezi, mint ahogy rendezi minden év március 1-jén az országgyűlési képviselők és az Országgyűlés Hivatala dolgozóinak javadalmazását. Nem kell állandóan szavazni róla, nem kell külön döntéseket hozni. Persze lehet azon vitatkozni, hogy a nemzetgazdasági bruttó átlagkeresethez való kapcsolás megfelelő‑e ‑ egy ötletnek nem rossz ‑, de miért nem lehet akkor a polgármesterek javadalmazását is ehhez kapcsolni?

Ha már a politikai szempontokat nézzük, jól tudjuk, hogy önök azért vették elő tavaly, mert lőtávolon belül voltak már akkor is a 2026-os választások, és a kistelepüléseken az önök pozíciói, sokszor egyéni mandátumai attól függenek, hogy a polgármesterek milyen irányba befolyásolják a lakosságot, mit mondanak az embereknek. Minél kisebb a település, annál inkább igaz, amit mondok, és egy szerény fizetéssel rendelkező polgármester nem biztos, hogy motivált lesz, sőt biztos, hogy nem lesz motivált annak érdekében, hogy az önök egyéni képviselőjelöltjeit majd támogassa, tehát nyilvánvalóan meg kellett emelni a fizetést. De ha ilyen logikából indulunk ki, akkor legközelebb majd valamikor 2028 vagy 2029 tájékán nyúl hozzá a következő kormányzat, legyen az bármilyen összetételű is, a polgármesterek fizetéséhez. Sokkal szerencsésebb lenne tehát az országgyűlési képviselők javadalmazásának szabályait legalább részben alkalmazni, és ezzel egy csomó feszültséget sikerülne kigyomlálni a rendszerből, de lehet, hogy önök ezt így tartották egyszerűbbnek, vagy így akarják a feszültség magvait elhinteni a kistelepüléseken.

Az, hogy a jegyző határozza meg, mindenképpen rossz irány, és az is, hogy évről évre dönteni kelljen, vagy bizonyos visszatérő rendszerességgel, ez is nagyon rossz gondolat. Megmondom őszintén önöknek, hogy én nem is engedném, ha nekem ebben döntő szavam lenne, mint ahogy jelenleg nincs. Óriási hibának tartom, hogy ezeket a szabályokat olyanok alkotják meg, akik legalábbis kistelepülési önkormányzatoknál egy percet nem dolgoztak. Nem engednék ilyen jogszabályalkotás közelébe olyan kollégákat, akik legalább három évet, legalább három évet nem húztak le kistelepülési önkormányzatoknál beosztottként, mert akkor teljesen más lenne a szabályalkotás, ebben biztos vagyok.

A polgármester szavazati joga. Én kérdezném államtitkár úrtól, hogy az a szabály, hogy szavazategyenlőség esetén a polgármester szavazata dönt, továbbra is megmarad, vagy sem. Hogy kell értelmezni? Azért kérdezek óvatosan, nehogy aknára fussak, mert ha ez megmarad, szavazategyenlőség esetén mégiscsak az van, hogy kettőt ér a polgármester szavazata, függetlenül attól, hogy egyébként egyéni képviselői mandátummal is rendelkezik, avagy nem. Személy szerint nekem nagyon régóta csípi a szememet ez a szabály, hogy ha szavazategyenlőség alakul ki, akkor a polgármester szavazata dönt. Akkor ez mégsem igazságos. Sokkal igazságosabb lenne újra szavazásra feltenni az adott kérdést. Akkor még erősebb a kompromisszumkényszer. Nem árt az egyébként a helyi viszonyoknak sem. Önöknek sem ártott volna az elmúlt 15 évben, ha sokkal erősebben lettek volna rákényszerítve különböző kompromisszumokra. Az mindenképp pallérozza az ember elméjét, meg a politikusi képességeit is csiszolja. Ha ez megmarad, akkor igazából megint félmunkát végeztek.

Ami pedig a központosított közbeszerzés szabályait illeti, vagy a Nemzeti Közszolgálati Egyetem központosított közbeszerzési rendszere pozíciójának tovább erősítését: véletlenül sem szeretnék senkit alaptalanul bűncselekmények elkövetésével vádolni, de ez több évtizedes magyarországi tapasztalatok szerint a korrupció melegágyát jelenti. Itt is elő kell hívnom egy 19 évvel ezelőtti emlékemet. Emlékszem, amikor a kocsordi önkormányzatnál, ahol volt szerencsém dolgozni, egy általánosiskola-építési beruházáshoz kapcsolódó informatikai fejlesztés is szükséges volt, így egy árubeszerzéssel kapcsolatos közbeszerzési eljárást le kellett bonyolítani. Arra is emlékszem, hogy 26 millió forint értékben kellett beszereznünk informatikai eszközöket. A pályázat beadása és a pályázat kedvező elbírálása között két év telt el. Menet közben azért csökkentek ezeknek az informatikai eszközöknek az árai, míg az építési beruházásnál pont ellenkezőleg, elszaladtak az árak. Egy tízmillió forintos lyuk keletkezett, tehát tízmillió forintot kellett valahogy a kocsordi önkormányzatnak előbányászni annak érdekében, hogy az építési beruházás többletköltségeit tudja fedezni.

Soha nem felejtem el azt a beszélgetést, amit akkor a Miniszterelnökség központosított közbeszerzési igazgatóságának egy nagyon jószívű, nagyon jólelkű dolgozójával vagy alkalmazottjával folytattam. Elmondta, hogy ha meg tudjuk csinálni helyi munkaerővel, ha meg tudjuk oldani, akkor az önkormányzat bonyolítsa le a közbeszerzést, mert ha 26 millió forintnyi informatikai eszközt kell beszerezni, most mondja előre, annak 35-40 millió forint lesz a vége, ha a központosított közbeszerzési rendszerre bízzuk. Nem akarom a részletekkel untatni önöket. Természetesen ezen mondat után elvetettük azt, hogy a központosított közbeszerzési rendszeren keresztül szerezzük be ezeket az eszközöket. Beszereztük mi magunk. Az önkormányzat saját felelősségére, saját munkaerővel, saját kútfőből bonyolította le a közbeszerzési eljárást, és 16 millió forint lett a végösszeg. Láss csodát, világ: megmaradt az a tízmillió forintos, úgymond, tartalék vagy megtakarítás, amivel pont be tudtuk foltozni az építési beruházáson ütött nagy lyukat!

Biztos vagyok benne, hogy a központosított közbeszerzési rendszer, legyen az a Miniszterelnökséghez, vagy bármilyen szervezeti egységhez kapcsolódó, például a Nemzeti Közszolgálati Egyetemhez kapcsolódó, körülbelül hasonló logikával működik a mai napig, még akkor is, ha mondjuk, oktatási-képzési szolgáltatások megrendelésére terjed ki elsősorban. Véletlenül sem szeretnék senkit meggyanúsítani, aki ott dolgozik. Nyilván, ha van valami okoskodás, akkor az nem is az ő érdekükben való, és nem tud az ember másra gondolni, csak arra, hogy itt megint a közbeszerzési rendszernek egy újabb szeletét akarják kihasítani, hogy ez se történhessen meg teljesen korrekt versenyfeltételek között.

Az a lényeg, hogy önöknek, tisztelt kormánypárti képviselők ‑ akinek nem inge, persze, ne vegye magára ‑ mindenre rá kell tenyerelni, minden csak önöktől függhet, és minden csak egy nagyon szűk kör, egy egyre szűkebb kör zsebét dagaszthatja, vagy érdekeit szolgálhatja. Úgyhogy ilyenformán egészen biztos, hogy a Mi Hazánk számára ez a javaslat így, ebben a formában nem elfogadható. Köszönöm szépen.