Dr. Fónagy János (Fidesz)

DR. FÓNAGY JÁNOS nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: 18 percem van? (Jelzésre:) Köszönöm, elnök úr.

Tisztelt Képviselőtársaim! Elöljáróban megköszönöm a támogatást, ezt a reményeim szerint szavazásban is megnyilvánuló támogatást. Végső soron a ma délutáni párbeszédet azzal is lezárhatnám, hogy a közös cél a nyugdíjasok megsegítése, és ez a támogató szavazatokban is megnyilvánul.

Ugyanakkor, azt hiszem, a taoizmus mondja, hogy a cél semmi, az odavezető út a minden. Úgy látom, hogy az odavezető útjaink jelentősen eltérnek egymástól. A rendelkezésemre álló idő nem ad lehetőséget arra, hogy több évtizedes vitának az egyenlegét meghúzzam, ezért engedjék meg, hogy elsősorban az első körben hozzászólók által itt is megköszönt szakmai észrevételekre reagáljak, és nem az időkeret által biztosított ‑ hogy mondjam ‑ elég elégikus hangvételű hozzászólásokra próbáljak meg érzelmi válaszokat adni.

Először néhány szolgálati közlemény. A délután folyamán, és ez bizonyára a kormányoldalt is érinti, nem hangzottak el a nemzetközi összehasonlításnak egyéb vonatkozásai sem. Olyan példákat, például Szlovénia esetét, ahol más nyugdíjszabályokat vezettek be, hallottunk, de aki ismeri az európai összképet, az látja, hogy bizony nagy nyugat-európai országokban a nyugdíjkorhatár folyamatos emeléséről van szó, lásd Franciaország. Van olyan velünk szomszédos ország, ahol a közelmúltban a nyugdíjak tételes csökkentésére, nominális csökkentésére került sor. Nálunk ez örvendetes módon nem következett be.

(15.50)

Arról sem esett szó, és tudom, hogy mindnyájan tudunk példákat hozni pró és kontra, mindnyájan tudunk hozni tíz nyilatkozót, aki az egész életét végigdolgozta, tisztességesen befizette a járulékát, és most valóban egy alacsonynak minősíthető nyugdíjból kénytelen megélni, ugyanakkor tudunk hozni arra is nyilatkozókat, akik évtizedeken keresztül minimálbéren voltak bejelentve, zsebre tették a pénzt, és most bizony szembesülnek azzal, hogy a nyugdíjak alacsonyak. (Gy. Németh Erzsébet: Nagy Feró, ugye?) Tehát félreértés ne essék, az ebbe a helyzetbe került emberek sorsához ez most már csak egy utólagos magyarázat, nyilvánvaló, hogy ezeknek az embereknek is meg kell élni.

Talán a számadatokhoz néhány dolog, mert elhangzott, és csak a jegyzőkönyv számára igyekszem korrigálni, hogy ott, ahol, ha jól emlékszem, Kálmán Olga képviselőtársunk 900 ezret említett, az a 2025-ös adatok szerint 620 ezer ‑ félreértés ne essék, az is sok, tehát nem arról van szó, de azért nem 900 ezer ‑, illetve a nagyon alacsony nyugdíjban, és ez sem hangzott el, a nagyon alacsony nyugellátásban részesülők jelentős része külföldről is kap ellátást. Ott, ahol az ellátás 60 ezer forint alatt van ‑ a szakma itt húzta meg valahol a határt ‑, 40 ezer forintnál az érintettek 90 százaléka, a 60 ezer forintos határnál 50 százalékuk úgynevezett pro rata nyugdíjas, tehát nemzetközi egyezményben is érintett, tehát hazánkban csak nyugdíjrészben részesülnek, további nyugdíjrészt más tagállamból folyósítanak számukra. Nyilvánvaló, hogy a magyarországi nyugdíjak összegét ez sem befolyásolja, csak azért mondom, hogy ez a kép színesebb és összetettebb, mint hogy pusztán érzelmi vagy akár politikai hattyúdalok aláfestése érdekében lehet beszélni róla. Ugyanakkor abban tökéletesen egyetértünk a megszólalókkal, legyen az kormánypárti vagy ellenzéki, hogy ez több millió embert érint, a tárgyalása nagyon fontos, és ezért érdemes foglalkozni minden esetben a szakmai részletekkel is.

Amit itt majdnem minden hozzászóló képviselőtársam említett, az az indexálás kérdése volt, tehát ez a svájci index, nem svájci index, ki használja, ki nem. Ennek megvan a maga története, egyébként önök által is jól ismert története a magyar nyugdíjbiztosításban. Ennek a lényege az, hogy a nyugdíjakat az emelés évére tervezett fogyasztóiár-növekedés és a tervezett országos nettó átlagkereset 50-50 százalékos súlyozott átlagának megfelelő mértékben kell emelni. Ez a szabály 2009-ig volt hatályban. A Bajnai-kormány szüntette meg, és 2010. január 1-jétől bevezetett egy bonyolult szabályozást, amelynek a lényege, hogy a korábbi vegyes indexálást kizárólag abban az esetben kell alkalmazni, ha a GDP-növekedés meghaladja az 5 százalékot. A rendelkezést 2009-ben hozta, akkor, amikor a magyar GDP nemhogy 5 százalék felett nem növekedett, hanem 6,7 százalékkal csökkent. A baloldali kormányok gazdaságpolitikájának köszönhetően nemcsak a GDP csökkent, hanem az átlagkereset és az infláció is úgy alakult, hogy 2005-2010 között a nyugdíjak mintegy 10 százalékot veszítettek reálértékükből.

Ezen változtattunk, amikor 2010-ben azt mondtuk, hogy bármilyen gazdasági körülmények között ‑ és ezt hangsúlyozni szeretném: bármilyen gazdasági körülmények között ‑ biztosítjuk a nyugdíjak értékállóságát, és ezáltal csökkentjük az idősek létfenntartásával kapcsolatos bizonytalanságot. Ez az inflációkövető nyugdíjemelés biztosítja a vásárlóérték megőrzését, mert a nyugdíjat az áruk és szolgáltatások árának megfelelően emelik. Ez az emelési módszer a nyugdíjasok számára nem jelentett színvonalcsökkentést, a vásárlóerő megőrzését természetesen jelenti. Ennek alapján az elmúlt 15 évben megőriztük a nyugdíjak vásárlóértékét. Az inflációnál magasabb emelések és a 13. havi nyugdíj mind-mind a nyugdíjak reálértékét növelték, a mai napig összesen mintegy 25 százalékkal ‑ ezt emlékezetem szerint az expozémban is elmondtam ‑, ezt emeli tovább a most bevezetésre kerülő 14. havi nyugdíj is.

Egyébként a svájci indexálással kapcsolatos évenkénti számításokról talán a Törvényalkotási Bizottságban is volt alkalmunk eszmét cserélni. Ott arra jutottunk, hogy vannak olyan évek, amikor a svájci indexálás hoz egy jobb számot, és van, amikor annak a mellőzése, az általunk követett gyakorlat hoz egy jobb számot. Nekünk meggyőződésünk, hogy hosszabb távon az általunk alkalmazott módszer az, amelyik hosszú távon biztosítja a nyugdíjak vásárlóértékének megtartását, reálértékének növekedését és nem utolsósorban a társadalom, a gazdaság és a költségvetés teherbíró képessége közötti egyensúly fenntartását.

Elhangzott itt többek által… ‑ Bocsánat! Először, amire rövidebben tudok válaszolni. Talán Gy. Németh Erzsébet képviselőtársam is mondta, mások is mondták a szemünkre hányva az egyéni nyugdíjkasszát és az egyéni számlákat. Tisztelt képviselőtársaim, egyéni tb-számla van 2013-tól, ezek tartalmazzák az adatokat, ezek az interneten bárki számára elérhetőek.

Egyébként, aki 2011 előtt ment magánnyugdíjpénztári tagként nyugdíjba, annak az általános szabályok szerint kiszámított összeg 75 százalékát állapították meg öregségi nyugdíjként, arra tekintettel, hogy a Nyugdíjbiztosítási Alapba jóval kevesebb járulékot fizetett be ‑ például 2010-ben 10 helyett csak 1,5 százalékot ‑, ugyanakkor a magánnyugdíjpénztári tagok dönthettek és döntöttek is úgy, hogy nem lépnek vissza az állami nyugdíjrendszerbe. Ők 2011 után sem veszítették el a társadalombiztosítási nyugdíjat, a csökkentés már nem a teljes életpályára szólt, hanem a 2010. szeptember 30-áig szerzett szolgálati idő arányában, mivel ezt követően a magánnyugdíjpénztári tagok is teljes összegű nyugdíjjárulékot fizettek. Tehát a magánnyugdíjpénztári tagság kérdése, meggyőződésem szerint, rendezve van.

Ha megengedik, néhány szó az egységes összegű nyugdíjemelésről, mert több képviselőtársam ezt is említette. Meggyőződésünk, és ezt hosszú évek óta időről időre elmondjuk, hogy az eltérő összegű nyugdíjakat nem lehet azonos összegben emelni, mert ez egy olyan jövedelemátcsoportosítást eredményezne, ami ellentétes a Magyarország gazdasági stabilitásáról szóló törvénybe foglalt követelménnyel, miszerint a nyugdíjak reálértékét az előbbiekben mondottak szerint biztosítani kell. A rendszer akkor igazságos, ha a megállapított ellátások értékmegőrzése során a megállapításkori nyugdíjarányok megmaradnak, nem történik jövedelemátcsoportosítás a kockázatközösségen belül.

Itt szeretném ehhez a szakmai érveléshez még hozzátenni az itt több hozzászólásból kihallható vagy kiérezhető vélekedéssel szemben, hogy a nyugdíj nem egy kegydíj, a nyugdíj egy megszolgált jövedelembiztosítás, annak van egy meghatározott járadékösszege, és az alapján a nyugdíjas jogosult az annak megfelelő nyugdíj összegére. Tehát ez egy megszolgált járandóság, és ilyen alapon nem utólagos megítélés kérdése, hogy jár vagy nem jár.

(16.00)

Az átlagnyugdíj összegű 13. és 14. havi nyugdíjakkal kapcsolatban is hangzott el észrevétel vagy hozzászólás. Itt is azzal szeretném kezdeni, amit az előbb mondtam, hogy a nyugdíjrendszer alapvetően biztosítási elvre épül, amelynek érvényesülése során a nyugdíjak értékének megőrzését biztosítani kell. Ezt valamennyi nyugdíjra azonos módon kell alkalmazni ‑ megint csak visszahivatkozom az előbbi mondatomra ‑, függetlenül annak összegétől. Az egyenlő összegű 13. és 14. havi nyugdíjjal nemcsak a megállapításkor alkalmazott biztosítási elv sérülne, hanem olyan mértékben differenciált nyugdíj-kiegészítést is eredményezne, ami ugyan az alacsony nyugdíjakra kedvezően hatna, de méltánytalan lenne azokkal szemben, akik az aktív éveik alatt magasabb közterheket viseltek. Egy ilyen típusú intézkedés egyébként megítélésem szerint alkotmányossági próbát sem állna ki. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy engedjük el az alacsony nyugdíjból élők kezét. A nyugdíjrendszer méltányossági elemei: a méltányossági nyugdíjemelés, az egyszeri segély, valamint a szociális ellátórendszer célkitűzése szerint a rászorulók megsegítése.

Összegezve szeretném egyébként több képviselőtársamnak mondani, hogy hozzászólásuk interpellációkban nem annyira, de írásbeli kérdésekben megjelentek, és ahol az itt is felvetett kérdéseik részletesebb kifejtést érdemelnek, azokra írásban adunk választ. Ez elsősorban a Novák képviselő úr által felvetett pontokra és a szolgálati szabályból eredő kérdésekre vonatkozik.

A „férfiak 40” programmal kapcsolatban: emlékezetem szerint már itt, a Parlament falai között is korábban elhangzott, hogy a férfiakra való kiterjesztéssel részben elveszítené ez az intézkedés a nők számára e területen biztosított és joggal biztosított privilegizált helyzetet, és egyáltalán egy olyan helyzetet idézne elő, amely részben a munkaerővel kapcsolatos helyzetet, részben a nyugdíjazással kapcsolatos elveket fölborítja.

(Az elnöki széket Jakab István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Úgyhogy a kormány sem korábban, sem most a „férfiak 40”-et nem támogatja, hiszen ezzel a nőknél a kettős, a családi és munkahelyi szerepvállalás elismerését nulláznánk le, kiüresedne a családpolitikai kedvezmény jellege.

Tisztelt Képviselőtársaim! Megköszönöm mindenkinek, elsősorban azoknak, akik ennek a nagyon fontos kérdésnek a kibontását és akár a jövőbeni további megvitatását hozzászólásaikkal gyarapították. Köszönöm a támogató nyilatkozatokat, és kérem, hogy ez a szavazás során is jusson érvényre. Elnök úr, köszönöm a lehetőséget. (Szórványos taps a kormánypárti sorokban.)