Dudás Róbert (Jobbik)

DUDÁS RÓBERT (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Szeretném mindjárt az elején leszögezni, hogy frakciónk támogatni fogja a 14. havi nyugdíj bevezetését. Ugyanakkor azt gondolom és azt gondoljuk, hogy a 14. havi nyugdíj ilyenformán történő bevezetésével és egyáltalán annak a bevezetésével azért még ennek a társadalmi csoportnak és az össztársadalomnak a problémája nem nyert megoldást, nem lett megoldva, pusztán a választások előtt egy gondolat a kormány részéről, amit mi, ahogy kezdtem is, támogatni fogunk.

Azt gondolom, hogy lehetett volna sokkal igazságosabban is bevezetni a 14. havi nyugdíjat, mert gondoljunk bele abba, hogy mennyi az átlagnyugdíj ‑ nagyjából 200 ezer forint ‑ és mennyien vannak az átlagnyugdíj alatt. Főleg vidéken rengeteg idős él az átlagnyugdíj alatt, de persze vannak sok százezres, illetve többmilliós nyugdíjak is. A jelen formában történő bevezetéssel mindenki plusz egyhavi nyugdíjat fog kapni, tehát akinek 80 vagy 100 ezer forint, az 80 vagy 100 ezret, akinek meg 1-1,5 millió, az pedig 1-1,5 milliót. Mennyivel nagyobb segítség lett volna, ha például az átlagnyugdíj bevezetésével adná a kormány a 14. havi nyugdíjat, és akinek 100 ezer forint a nyugdíja, az most kapna, mondjuk, 200 ezer forintot, és ez olyan, mintha kéthavi nyugdíjat kapna, akinek pedig 1,5 millió a nyugdíja, az is 200 ezer forintot kapna, de azért annyira nem érezné meg a családi kasszában, hogy neki nem lett plusz egyhavi juttatása, de egyébként ő is kapott. Ez jóval nagyobb segítség lett volna a leszakadó vidéki időstársadalom, nyugdíjas-társadalom számára.

Ki kell jelentsük, hogy az Európai Unióban az egyik legtöbbet dolgozó nemzet vagyunk. A magyar emberek azok, akik szinte a legtöbbet dolgozzák úgy, hogy viszont megbecsülést és bért a legkevesebbet kapják, ráadásul közel 40 százalékuk meg sem éri a nyugdíjkorhatárt. De amikor a 14. havi nyugdíj bevezetéséről beszélünk, akkor beszélnünk kell az aktív korúakról is, hiszen belőlük válik majd nyugdíjas, ha válik. De még egyszer mondom, közel 40 százalékuk sajnos ezt nem éli meg.

Ezért kellene, hogy elgondolkodjon végre a kormány. Számos határozati javaslatot nyújtottunk be, és mindig lesöprik. De nemcsak el kellene gondolkodni, hanem egyenesen és nagyon egyszerűen be kellene vezetni, hogy a férfiak számára is legyen lehetővé téve a 40 év munkaviszony utáni nyugdíjba vonulás lehetősége. Amikor az a válasz érkezik a kormány részéről, hogy ennek nincs gazdasági és költségvetési fedezete, ez egyrészt nem igaz, mert ha például a jelen intézkedésre van, akkor kellene hogy legyen arra is, de ami a legdurvább talán, hogy egy olyan társadalmi réteg irányába jelentik ki azt, hogy nincs gazdasági fedezet, akik az aktív éveiket, több évtizedet azzal töltenek, hogy eltartsák az államot, eltartsák az országot és fizessenek be a költségvetésbe. Ez nem kiváltság lenne számukra, hanem egy alapvető megbecsülés és a nyugdíjaséveik elősegítése, hogy egyáltalán nekik is lehessenek nyugdíjaséveik. Ezt mindenféleképpen be kell hogy vezessék, és erre kell hogy legyen költségvetési forrás.

Akik viszont szeretnének tovább dolgozni, hiszen ez számos munkakörben lehetséges és jól is bírják, illetve fizikálisan nem megterhelő számukra, s még 40 év munkaviszony után is dolgoznának az öregségi nyugdíjkorhatárig ‑ s ha a 40 évet meghatároztuk a nőknél, akkor meg kellene határozni a férfiaknál is ‑, azoknak minimum egy személyijövedelemadó-mentesség kijárna. Jár ez az anyáknak, de járjon a férfiaknak is! Az apákról mindig megfeledkezik a kormány. Erről én már kérdeztem a kormányt. Mi maximálisan egyetértünk a gyermeket nevelő anyák számára nyújtott lehetőségekkel, kedvezményekkel, viszont az esetek döntő többségében vannak apák is ezekben a kapcsolatokban, szerencsés esetben, akik rengeteget dolgoznak, nem egy, hanem sokszor két-három munkahelyet vállalva azért, hogy a családjuknak megteremtsenek mindent.

(15.30)

Ezért is van az, hogy közel 40 százalékuk a nyugdíjat, a nyugdíjkorhatárt sem tudja megérni.

Önök voltak azok, az önök kormánya, ha már a nyugdíjnál tartunk, akik a korengedményes nyugdíjakat újrareformálták. És én nem mondom azt, hogy az addigi rendszerbe ne kellett volna belenyúlni, és ne kellett volna azt megreformálni annak érdekében, hogy ténylegesen az arra rászorultak jussanak akár korengedményes nyugdíjhoz, viszont itt nem ez történt. Ez nem megreformálás volt, hanem tollal húztak egy vonalat, és egyébként elvették mindenkitől, akinek addig járt.

Hogy gondolja azt bárki is ‑ nyilván ezekből a padsorokból azért könnyen lehet, de nem volna szabad ‑, hogy gondolja azt egy döntéshozó, hogy mondjuk, egy tűzoltó, egy mentős, egy rendőr, egy egészségügyben dolgozó, egyébként bármely más vagy akármely munkakörben dolgozó, mondjuk, 40 év ledolgozott munkaviszony után még ugyanúgy aktív tud maradni, és el tudja látni azokat a feladatokat? Hogy fog egy mentős felmenni, mondjuk, a negyedik emeletre, ahol egyébként nincsen lift, és segíteni a betegen hatvan-egynéhány évesen? Sehogy. Hogy fogja a rendőr üldözni a bűnt 63-64 évesen? Sehogy nem fogja, mert nem tudja, mert fizikálisan már sajnos képtelen és alkalmatlan lesz rá az esetek nagy többségében. Vissza kellene hozni a lehetőségét, hogy ezeknek az embereknek 40 év munkaviszony után ‑ a bányászokról is beszélhetnénk, és számos más munkakörről; ha láttak volna sokan itt a képviselők közül egyébként olyan civil foglalkozásokat, vagy dolgoztak volna benne, akkor, azt gondolom, kicsit empatikusabbak lennének, és a törvényhozást abba az irányba terelnék, hogy ezeknek az embereknek ‑ tényleg legyenek, lehessenek boldog nyugdíjas éveik.

És még egy olyan példát szeretnék idehozni a 14. havi nyugdíj bevezetése kapcsán, amely mégsem a nyugdíjról, hanem a 14. havi bérről szól akár. Mert egy jól működő gazdaság tudja megteremteni egy államháztartásnak a pozitív szerkezetét és stabilitását, egy jól működő gazdaságot pedig egy megbecsült, terhelhető, de egyébként elismert munkavállalói gárda tud fenntartani. Csak egy osztrák példa ‑ hozhatnám a szlovén példát, mert Szlovéniában be fogják vezetni a férfiaknak a 40 év után járó nyugdíj lehetőségét, de egy osztrák példa kapcsán ‑, ott van 14. havi juttatás. És persze lehet itt sok mindenre fogni, hogy az államháztartás hogyan áll, az államháztartásnak és a nemzeti gazdaságnak alapvető érdeke, hogy jól működő cégek legyenek, a jól működő cégeknek pedig alapvető és elemi érdeke, hogy elégedett és kipihent dolgozói legyenek. Ezért az osztrákok adnak nyáron egy pluszhavi juttatást, illetve adnak télen egy pluszhavi juttatást. A dolgozó számára ez egy plusz pihenési lehetőséget, anyagi biztonságot és pihenési lehetőséget ad nyáron is, télen is, a munkáltató pedig egy pihent és elégedett dolgozót fog visszakapni. Ez egy win-win helyzet, mindenki számára előnyös, és egyébként az állam számára is előnyös.

Zárva gondolataimat: a 14. havi nyugdíj bevezetését frakciónk természetesen igen szavazattal támogatni fogja. Ugyanakkor viszont számos teendő van még annak érdekében, hogy tényleg egy elégedett társadalommal találkozzunk, ha Magyarország utcáin járunk, és ha a 14. havi nyugdíjról beszélünk, azon is dolgozni kellene, hogy minél többen megélhessék a nyugdíjkorhatárt, és igénybe vehessék a 13. és a 14. havi nyugdíjat. Köszönöm szépen.