Varga Zoltán (DK)

VARGA ZOLTÁN (DK): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Hát, hogy a viharba ne lenne igaza Bodó Sándor kormánypárti képviselő úrnak?! Hogyne várnák a nyugdíjasok ezt az emelést! Hihetetlen módon várják, és nyilván ismeri mindenki azt a mondást is ‑ talán Hemingway könyvében volt ez olvasható ‑, hogy nincs az a rakott szekér, amire nem férne fel még egy villával. És hát, a nyugdíjasok szekere, ha maradunk ennél a példánál, az elmúlt években a legkevésbé sem volt rakott.

És most engedjék meg, hogy egy szó szerinti idézetet olvassak önöknek fel. Azt is elárulom, hogy 2025. X. hó 28-án, tehát egypár napja, még egy hónapja sincs, hogy elhangzott a Népjóléti Bizottság ülésén, és még egyszer mondom, szó szerinti lesz az idézet: „A nyugellátások összegét tartalmazó statisztika önmagában nem ad képet arról, hogy a nyugdíjasok milyen körülmények között élnek, és arról sem mindig, hogy az alacsony nyugdíjösszegnek mi az oka. Elnézést, hogy a magam példáját hozom: én 2002-ben miniszterként 180 ezer forinttal mentem el nyugdíjba. Azóta eltelt 23 év, és most is valahol 200 ezer forint fölött vagyok valamivel, ha majd esetleg kapok nyugdíjat” ‑ és innen fog kiderülni, hogy ezt ki is mondta ‑, „mert a kormánytagok nyugdíját szüneteltetik. Tessék összehasonlítani ezt a mai nyugdíjakkal, aki manapság megy el nyugdíjba! Hát, számottevő a különbség!”

Kérem szépen, ezt Fónagy János államtitkár úr mondta a bizottság ülésén, és én akkor mondtam is neki, hogy nincs is ennél jobb bizonyítéka annak, hogy hol is tart most a nyugdíjaknak az értéke. Igen, minden nyugdíjastól az elmúlt 15 évben az önök kormánya több mint ötmillió forintot vett el. Több mint ötmillió forintot, Fónagy Jánostól is!

Ha most vegyes indexálás lenne, Fónagy János szájából valószínűleg ez a mondat vagy mondathalmaz nem hangzott volna el. Minden tiszteletem államtitkár úré, hogy elmondta ezt így, őszintén, és ez bizony valóban azt mutatja, hogy a nyugdíjasok szekere nagyon üres. Minden fillér számít, hát, hogy ne várnák ezt a nyugdíjemelést! Hozzá kell hogy tegyem, hogy ez valójában, definitíve nem is nyugdíjemelés, hiszen ez nem épül be a nyugdíjba.

Tudjuk nagyon jól, ez a választási kampányuk része. Az én édesanyám mondta az elmúlt napokban: kisfiam, milyen kár, hogy nincs mindig választási kampány, mert akkor valószínűleg mi is jobban élnénk, mi, nyugdíjasok ‑ mondta az én anyukám. És igazat mondott ő is.

Én nagyon szeretném, ha felcserélődnének ezek az időszakok, ha négy évig lenne választási kampány, és nagyjából egypár hónapig csak a kormányzási időszak, mert akkor valószínűleg önök is figyelnének arra, hogy az ország lakossága hogy érzi magát, hogy hogy élnek a nyugdíjasok. Mert szemmel látható, hogy ilyenkor fontos az önök számára, a kormány számára az, hogy a nyugdíjasok a jólétet meg tudják élni.

És szintén Fónagy Jánosnak a mostani expozéjából írtam fel két mondatot: a nyugdíjasok jóléte nem csak a múlt elismerése, de az is. De az a baj, hogy önök ezt nem ismerik el, mint ahogy a nyugdíjasok jólétét sem ismerik el. Nem elégedhetünk meg a nyugdíjak emelésével, mondta szintén államtitkár úr, és nem fogok többet idézni, államtitkár úr, esküszöm.

De mégiscsak ott tartunk, hogy minden ízünkkel és minden erőnkkel támogatunk minden fillért, amit ez a jelenlegi kormány vagy bármely kormány odaad a nyugdíjasoknak. De hozzá kell hogy tegyem, hogy amit önök csinálnak, megalázó dolog. Tudniillik választási eszköznek tekintik ezt az egészet, ahelyett, hogy valójában tényleg az lenne az önök számára a fontos, hogy elismerjék, hogy a nyugdíjasok jóléte a múlt elismerése, és hogy segíteni akarnak azokon, akik ezt az országot örökül hagyták önöknek és nekünk. De nem ez történik most.

Én arra biztatnám önöket és a mindenkori, ezek után következő kormányt, hogy ne csak választási szlogenek szintjén foglalkozzon a nyugdíjasokkal, hogy ne csak akkor legyen fontos önöknek vagy az adott kormánynak a nyugdíjasok jóléte, élete, múltja, megbecsülése, amikor úgy érzik, hogy ki fogják a lábuk alól húzni, bárki is ki fogja húzni a kormányzás lehetőségét, hogy elveszik tőlük a hatalmat.

(15.00)

Mert az, amit önök csinálnak, amúgy egy visszatetsző dolog, hiszen visszaköszön az, hogy önök ezt az osztogatást most azért teszik és azért végzik, hogy meg tudják tartani a hatalmukat. Holott ennek az osztogatásnak őszintének kellene lenni, valós nyugdíjemelésnek kellene lenni, és egy olyan megbecsülésnek kellene lenni, amit most a jelenlegi nyugdíjasok nem éreznek. Én szeretném, ha ezt éreznék, és minden erőnkkel azon leszünk, hogy ez valóban be is következzen.

Azért is van az, hogy mi javasoltuk azt, hogy a vegyes indexálás kerüljön be a nyugdíjprogramba, hiszen ez az, ami biztosítaná azt, hogy a nyugdíjasok valóban érezzék a megbecsülést és azt, hogy fontos az, ők hogyan érzik magukat ebben az országban. És nem az a fontos, hogy a hatalom megmarad‑e vagy nem, hanem az, hogy az ország lakosai jól érezzék magukat. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a DK soraiból.)