Dr. Mészáros Lajos (Fidesz)

DR. MÉSZÁROS LAJOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ma, amikor a 14. havi nyugdíj bevezetéséről beszélünk, valójában egy olyan döntést készülünk meghozni, amely Magyarország lelkiismeretét teszi mérlegre. Ez a vita nem csak szakpolitikai kérdés, nem csupán költségvetési számítás, ez a vita arról szól, hogy milyen nemzet vagyunk, és hogyan bánunk azokkal, akik életük hosszú évtizedeit áldozták a hazájuk építésére. A mai napon tehát nem csupán a nyugdíjakról, hanem a tiszteletről, a megbecsülésről és az igazságosságról beszélünk. Ma arról döntünk, milyen országot építünk. Olyat, ahol tiszteljük az időseinket, vagy olyat, amely hátat fordít nekik. Olyat, ahol a több évtizedes munka megbecsülést ér, vagy olyat, ahol a legidősebbek a nehéz idők legnagyobb vesztesei. A Fidesz-KDNP értékrendje szerint a magyar nyugdíjasok megérdemlik a tiszteletet, megérdemlik a biztonságot és megérdemlik a megbecsülést. Ha valaki egész életén át tisztességgel dolgozott Magyarországon, annak idős korában is tisztesség jár. Erről szól a most tárgyalt törvényjavaslat is, minden más megközelítés csak mellébeszélés és politikai hergelés.

Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy ne csak képviselőként, hanem egyszerű magyar emberként is szóljak itt egy ilyen fontos mérföldkőhöz érve. Mindannyiunknak van története a nagyszüleinkről, arról a nagypapáról, aki kétkezi munkával teremtette meg, amije volt, arról a nagymamáról, aki évtizedeken keresztül keményen dolgozott, s mellette otthon még a családot is összetartotta, tisztességre és becsületre nevelte gyermekeit, unokáit. Ők azok, akik átélték a világháború rettenetes időszakát, átélték a kommunizmus igazságtalan és szűk évtizedeit, és átélték a rendszerváltás bizonytalanságát is. Ők azok, akik gondoskodtak a most dolgozó aktív generáció jelenéről, vagyis ők tették lehetővé, hogy ma itt állhassunk. Rajtunk hát a sor, hogy a hálánkat kifejezve viszonozzuk feléjük mindazt, amit az őket követő generációkért, vagyis értünk tettek.

(13.50)

A benyújtott törvényjavaslat a fokozatos és felelős bevezetés logikáján nyugszik, ami így biztonságos a költségvetési tervezetnek, egyben kiszámítható a nyugdíjas honfitársaknak. A 14. havi nyugdíj bevezetése fokozatosan történik. Kezdésként 2026-ban az egyhavi nyugellátás 25 százalékát kapják meg az idős honfitársak, míg az egyhavi nyugellátás 100 százalékát 2030-ig vállaljuk; ezt követően minden évben az egyhavi nyugdíj összegét kapják a jogosultak, természetesen a már visszaépített 13. havi nyugdíj mellé. Ez nem üres ígéret, hanem a becsület és hála ügye.

Tisztelt Ház! Mindannyian emlékszünk, hogy milyen mondatokat hallottunk, amikor a baloldali kormányok idején elvették a 13. havi nyugdíjat. Álláspontunk szerint a felelős és az idősek ügye iránt elhivatott politikusi magatartás nem abban áll, hogy kijelentjük: nincs pénz az idősekre, a felelősség abban áll, hogy megteremtjük azt a pénzt; nem abban áll, hogy elvesszük, ami jár, hanem abban, hogy visszaadjuk, amit elvettek, sőt egy teljesen új, minden korábbit felülmúló juttatást vezetünk be; nem abban áll, hogy a legkiszolgáltatottabbakról lemondunk, hanem abban, hogy épp őket nem hagyjuk cserben. Ez a felelős gazdaságpolitika, ez a tisztelet politikája.

Tisztelt Baloldali Képviselőtársak! Az önök bűnös politikai múltja minden magyar ember számára világos: önök elvették a 13. havi nyugdíjat (Kálmán Olga közbeszól.), önök engedték elszállni a földgáz és a villamos energia árát, ezzel lehetetlen helyzetbe hozva az időseket; önök a legkiszolgáltatottabbakon spóroltak; önök gazdasági válságra hivatkoztak, miközben a terhet részben a magyar nyugdíjasokra helyezték. És most, amikor mi az évekkel ezelőtt visszaépített 13. havi nyugdíj mellett (Gréczy Zsolt: Egyszer nézz már fel a papírból!) egy újabb havi nyugdíjösszeg biztosításáról beszélünk, akkor önök újra azzal jönnek, hogy nincs pénz, fenntarthatatlan, felelőtlen. (Gréczy Zsolt: Ki mondott ilyet?! ‑ Gy. Németh Erzsébet: Ki mondott ilyet?! Az ellenkezőjét mondtuk! ‑ Gréczy Zsolt: Tegnap rossz papírt kaptál!)

Kérdezem én: a 13. havi nyugdíj elvétele felelős döntés volt, vagy csak a könnyebb út? (Közbeszólás a DK soraiból: Másik telefont kellene elővenni! ‑ Az elnök csenget.) Most, amikor a Fidesz-KDNP van kormányon, hosszú évek óta van pénz a 13. havi nyugdíj teljes visszaadására (Gréczy Zsolt: Küldd vissza a papírt Tóninak!); van pénz, politikai akarat a 14. havi nyugdíj bevezetésére; van pénz a nyugdíjasoknak biztosított 30 ezer forintos élelmiszer-utalványra; több mint tíz éve van pénz és politikai erő a rezsicsökkentés fenntartására háborús időkben is. Ez a különbség a baloldali politika és a mi nemzeti konzervatív értékek mellett elkötelezett politikánk között.

A baloldal elvett, mi visszaadunk, és még tovább is fejlesztünk. A baloldal megszorított, mi megbecsülünk. A baloldal terhet tett az idősekre, mi levesszük a terhet a vállukról. Most azonban a baloldali képviselőknek is van egy újabb esélyük, egyetlen esélyük arra, hogy legalább kis részben jóvátegyék, amit korábban csúfosan elrontottak; egyetlen esélyük arra, hogy a magyar nyugdíjasok szemébe nézzenek, és azt mondják: természetesen, igen, mi is támogatjuk azt, ami az önök életét könnyebbé teszi. (Derültség a DK soraiban.) De vajon megteszik, vagy ismételten hátat fordítanak azoknak, akik egész életükben dolgoztak? Mi reménykedünk, hogy most kivételesen sikerült a jó ügy mellett dönteniük. (Gréczy Zsolt: Nem voltál itt az előbb?! ‑ Gy. Németh Erzsébet: Nem.)

(Gelencsér Attilát a jegyzői székben dr. Tiba István váltja fel.)

Tisztelt Ház! A 14. havi nyugdíj bevezetése a Fidesz-KDNP értékrendjében nem csupán a múltról szól, hanem Magyarország jövőjéről is: a fiatalok látják, hogy ha tisztességgel dolgoznak, akkor időskorukban számíthatnak a hazájukra; a családok látják, hogy a nagyszülők biztonságban vannak; a társadalom azt látja, hogy aki dolgozik, annak megbecsülés jár. Ezért is fontos a most tárgyalt törvényjavaslat, nemcsak a nyugdíjasoknak, hanem mindannyiunknak.

Tisztelt Ház! Bár egyelőre nincs parlamenti képviseletük az ötletgazdáknak, mégis fontos a 14. havi nyugdíj bevezetéséről szóló vitában is megemlíteni, hogy a közelmúltban a nyugdíjak megadóztatása is terítékre került a nyilvánosságban. Egy, a TISZA Párthoz köthető közgazdász szakértő arról beszélt, hogy álláspontja szerint csökkenteni kellene az induló nyugdíjakat, és a legmagasabb ellátásokat akár 30-40 százalékos pluszadóval, szakmai kifejezéssel élve: degresszióval sújtaná. Ízlelgessük egy picit ezeket a szavakat: degresszív és progresszív! Degresszív, azaz fokozatosan csökkentő számítási módot kellene alkalmazni egy esetleges TISZA-kormány idején, ha valamit adni kell az embereknek, például a nyugdíjak megállapításánál, tehát kevesebb pénz jusson az embereknek! Progresszív, azaz fokozatosan, sávok szerint emelkedő számítási mód volna alkalmazandó a TISZA-kormány alatt, amikor munkabérek adóztatásáról van szó, tehát kevesebb pénz maradjon a magyar munkavállalók zsebében!

Magyarán: ha adni kell, akkor minél kevesebbet, ha el kell venni, akkor a lehetőségek szerint minél többet. A mélyen tisztelt TISZA-s nyugdíjszakértő úr nem tartotta féken a fantáziáját, hiszen azt is felvetette, hogy emelni kellene a nyugdíjkorhatárt, sőt megszüntetni a „Nők 40” programot, amely sok gyermekes család számára jelent méltányos segítséget. Ezt nem reformnak nevezik, hanem kőkemény megszorításnak, amely a dolgozó, életüket kemény munkával végigküzdő embereket büntetné.

Az imént visszaemlékeztünk arra, hogy volt már korábban Magyarországon olyan baloldali kormány, amelyik a saját rossz kormányzásának következtében nehéz helyzetbe került, és azonnal a legkiszolgáltatottabbakon, azaz az időseken akart spórolni, így elvette tőlük a 13. havi nyugdíjat. Ne legyen senkinek kétsége, hisz kibújt a szög a zsákból: a baloldal ismételt, újracsomagolt formában való hatalomra kerülése visszahozná a nyugdíjasok szenvedésének korát. Elképzelhető, hogy ezek azok a tervek, amelyekről ‑ Tarr Zoltán TISZA-s lángelme, vagy ahogy vezetője zárt körben emlegetni szokta: agyhalott Soros-ügynök etyeki fórumán elhangzott szavaival élve ‑ a választások előtt nem szabad beszélniük, mert különben megbuknak; ezek azok, amelyek miatt Magyar Péter riadtan takarja el a mikrofonját, amikor egy állampolgár élő adásban kérdést intéz hozzá egy nyilvános fórumon.

A TISZA Párt tehát egyre nyíltabban készül a sarcolás politikájára. Miközben Brüsszel elvárásaira hivatkoznak, leépítenék a magyar családtámogatási rendszert, progresszív jövedelemadót vezetnének be, megszüntetnék a rezsicsökkentést, és most már az idősek pénzét is elvennék. Az volna a TISZA-s szeretetország központi motívuma, hogy megnehezítenék minden magyar ember életét? Szégyen!

Tisztelt Képviselőtársaim! A nyugdíjrendszer az alkotmányos rend egyik alappillére. A nyugdíj nem kegy, hanem jog, az állam kötelessége, hogy azt védje, ne pedig sarcolja. A 14. havi nyugdíj bevezetése nem csupán egy törvénymódosítás, ez a magyar nemzet hálája, a megbecsülés törvénybe öntött formája, annak az üzenete, hogy Magyarország soha nem felejti el az időseit. Ezért kérem önöket, szavazzuk meg együtt ezt a törvényt, szavazzunk együtt a tiszteletre, szavazzunk együtt a megbecsülésre, szavazzunk együtt Magyarország időseire. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)