Dr. Keresztes László Lóránt (független)

DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT (független): Köszönöm szépen, elnök úr. Akkor folytatnám a kérdéseimet a témához kapcsolódóan. Most áttérek a törvényjavaslat lényegesen kisebb részét kitevő víziközműves részekhez. Itt csak nagyon röviden arra reagálnék, ami elhangzott a vita során, főleg államtitkár úrtól. Én azt gondolom, abban nincs vita, hogy a víz maga az élet, és az ivóvízellátás, az egészséges ivóvízellátás biztosítása, illetve a felszín alatti vízkincsünk védelme messze a legfontosabb közszolgáltatás.

Nos, az úgymond pozitív kormányzati megnyilatkozásokkal szemben én ezt is egy súlyos válságterületnek tartom, és ezt alapozom arra is egyébként, amit már 2017-ben a Megyei Jogú Városok Szövetsége megfogalmazott. Akkor egy szakértői anyagot rendeltek, amely már akkor válságosnak nevezte a víziközműszektor helyzetét. Pontosan tudjuk, hogy a forráselvonások miatt milyen mértékű a romlás ezen a téren. Tudjuk azt, hogy 25 százalék körül van a felhasználás nélkül elfolyó vizek aránya, tehát a hálózati veszteség. Tudjuk azt, hogy 20 százalék alatt van a megfelelő minősítésű vízrendszerek aránya. Azt is tudjuk, hogy becslések alapján a szennyvíztisztító berendezések kétharmada nem megfelelő kapacitással működik. Azt is láthatjuk az Állami Számvevőszék jelentéséből, hogy most már bőven 3700 milliárd forint fölé teszik azt az összeget, ami hiányzik középtávon, hogy a rekonstrukciós munkákat el lehessen végezni.

Az a helyzet ‑ és nagyon sok vitát folytattunk, miniszterelnök úrral is három esetben folytattam a vitát az azonnali kérdések órájában ‑, súlyos probléma az, hogy nem jut kellő mennyiségű forrás az ivóvízellátás rendbetételére, a karbantartásra.

Szijjártó miniszter úr elismerte, hogy 1500 milliárdot fordítottak az akkumulátorgyárakra ‑ idetelepítés, infrastruktúra fejlesztése és a többi ‑, és az is látható, hogy mennyi pénzt költenek el tételesen kimutathatóan ‑ a zárszámadás vitája alatt ezt ki is mutattam ‑ az idegen ipari szereplők ivóvízellátását biztosító infrastruktúra megépítésére. Tehát amikor arról beszélnek a különböző vitákban, hogy százmilliárdokat költenek el évente a víziközműrendszer fejlesztésére, nos, látható, hogy itt nagyon jelentős tételt tesznek ki az ipari szereplők ivóvízellátására biztosított közműépítések. Nem akarom terhelni ezt az ülést azzal, hogy soroljam, hogy különböző ipari parkokra, különböző szereplőkre mennyi pénzt költöttek, de a gödi gyár esetében is 30 milliárdos fejlesztésről beszélhetünk, az iváncsai gyár esetében is 30 milliárdról, nem akarom végigsorolni.

Tehát az a helyzet, tisztelt államtitkár úr, hogy addig, amíg az ágazat nem kapja meg a fejlesztéshez szükséges forrásokat, és elkülönítve, tehát nem az ipari szereplőkkel megosztva, tehát a lakossági ivóvízellátás fejlesztéséhez szükséges forrásokat, addig nem lehet csodát tenni. Addig sem a különböző átszervezések, sem az államosítás, sem más nem fog segíteni, amíg az ágazatba nem kerülnek bele ezek a források.

Zárásként: itt említésre került a vízgazdálkodás kérdése, a „Vizet a tájba!” program, említette államtitkár úr is az expozéjában a vízgazdálkodás kérdését. Nos, jó néhány éve igen éles és komoly vitákat folytatunk erről a kérdésről. Múlt héten mi találkoztunk is államtitkár úrral a Műszaki Egyetemen egy nagyon-nagyon értékes szakmai konferencián. Én azt látom, tisztelt államtitkár úr ‑ önökhöz tartozik a vízgazdálkodás kérdése ‑, hogy nem sikerült megfelelni annak a rendkívül fontos feladatnak, hogy Magyarországon valóban egy felelős vízgazdálkodás érvényesüljön.

Most már ott tartunk, hogy a vízügy kimondja világosan, hogy a vizet nem elvezetni kell, hanem megtartani a tájban. A tájban van lehetőség olyan mennyiségben megtartani a vizet, visszatartani a vizet, ami érdemben tudná az ország kiszárítását megállítani, ehhez viszont óriási felelőssége és feladata van az agráriumnak. Ez elhangzott az Országos Vízügyi Főigazgatóság főigazgató-helyettesétől, államtitkár úr is elmondta a Műszaki Egyetemen, miközben egyébként agrárminiszter úrtól tavaly még azt hallottuk, hogy neki nincs köze a vízgazdálkodáshoz, az agrárium megrendelő a vízügy felé. Most pedig a múlt heti miniszteri meghallgatásán azért lobbizott ‑ ami egészen megdöbbentő volt számomra ‑, hogy próbáljuk meggyőzni a vízügyet, hogy az a szemléletváltás, amely az Agrárminisztériumban megtörtént, a vízügynél is jelenjen meg. Én ezt egészen megdöbbentőnek tartom.

Az már csak hab a tortán, amit Lázár János az egyik Lázárinfón elmondott, most nem akarom idézni, hogy milyen trágár szavakkal illette a kormány vízgazdálkodási politikáját. Na most ez, hogy ilyen súlyos ellentmondások vannak, a vízügy teljesen jogosan megfogalmazza, hogy az agrárium tudja a helyet biztosítani a víznek a tájban, és amikor az agrárminiszter meg visszamutogat, hogy mi győzzük meg a vízügyet, Lázár miniszter úr pedig aztán teljesen a pálya széléről bekiabál ilyeneket, miután egyébként miniszterelnök úr pedig elmondja, hogy Magyarországon semmiféle vízhiány nincs, és Magyarországon felesleg van vízből, akkor ez azt mutatja, hogy úgymond a kormány ülésein ez a rendkívül súlyos, én azt gondolom, nem túlzás azt mondani, messze a legsúlyosabb nemzetstratégiai kérdés nem kapja meg a kellő figyelmet.

(20.50)

A „Vizet a tájba!” programot az OVF indította el, bevallottan egyébként társadalmi nyomásra, az úgynevezett gerillaakciók hatására, és ősszel egy szakmai fesztiválon, a Vízválasztó Mozgalomnak a fesztiválján elmondta a főigazgató-helyettes úr, hogy a gazdák által a „Vizet a tájba!” programba elárasztásra felajánlott területeknek a 10 százaléka alkalmas arra, hogy elárasszák. A 10 százaléka! Az a helyzet, hogy a „Vizet a tájba!” program, amit az OVF elindított, jó irányokat fogalmaz meg, jó célokért küzd, de teljesen fordított módon hajtották azt végre, tisztelt államtitkár úr.

A helyzet az, hogy a földrajz törvényeit nem lehet meghazudtolni, tehát látni kell és meg kell jelölni azokat az egykori ártereket, egykori vízjárta tereket, ahova időszakos többletvizet lehet juttatni. Állami feladat ezeknek a területeknek a lehatárolása, szintén állami feladat ezeknek a jogszabályi meghatározása, hasonlóképpen agrárminiszteri feladat lenne, alapvetően kormányzati feladat lenne a megfelelő támogatáspolitikai és ösztönzőrendszerben történő változásokkal érdekeltté tenni a gazdákat, hogy tájhasználatváltással újból és újból vízjárta térré, időszakosan vízzel borított térré lehessen tenni azokat a területeket, akkor lehetne megvalósítani azt a helyes vízgazdálkodást, ami végre megállítja az ország kiszárítását.

Tehát beszélhet itt Nagy István agrárminiszter arról, hogy trendeket fordítottak meg, és hogy már kevesebb víz folyik ki az országból, mint amennyi beérkezik, amikor ez nem igaz. Ezt elmondta Hubai államtitkár úr is, miközben egyébként az Országos Vízügyi Főigazgatóság vezetője, Láng főigazgató úr elmondta, hogy sajnos ez nem így van. Elmondta azt is, hogy még most is negatív a vízmérleg, elmondta, hogy évente 3-5 centiméterrel csökken a talajvízszint, és elmondta, hogy például csak a Duna-Tisza közén 6 köbkilométer, bocsánat, 8 köbkilométer víz hiányzik a tájból.

Tehát, tisztelt államtitkár úr, jelenleg sajnos rendszerszinten az ország kiszárítása történik, és addig, amíg önök úgymond nem tudják meggyőzni Nagy István agrárminisztert, nem tudják meggyőzni az Agrárminisztériumot, hogy valóban egységes szemléletre van szükség, és valóban arra van szükség, hogy a tájhasználatváltás feltételeit biztosítva érdemben tudjuk a vizet eltárolni a tájba, addig nem lehet arról beszélni, hogy trendforduló következett, nem lehet arról beszélni, hogy az ország kiszárítása nem történne meg.

Tisztelt Államtitkár Úr! Remélem, hogy nem kritizálnak minket azzal, hogy csak a negatívumokat mondjuk, amikor évek óta megpróbálunk szakmai javaslatokat letenni az asztalra. Január 9-én a Képviselői Irodaházban volt a Vízválasztó II. Konferencia, ott volt az Agrárminisztérium, ott volt a Nemzeti Agrárkamara, ott volt államtitkár úr is, nyitóbeszédet mondott, ott volt az Országos Vízügyi Főigazgatóság. Ott egy nagyon részletes, szakmailag, tudományosan és egyébként gyakorlati példákkal is alátámasztott koncepciót mutattunk be arról, hogy milyen módon lehetne valóban felelős vízgazdálkodást érvényesíteni Magyarországon, hogyan lehetne érdemi lépéseket tenni az ország kiszárításának a megállításáért.

Ezek után eljutottunk oda, hogy a „Vizet a tájba!” program, amely egyébként bizonyos helyi szinten, lokálisan nagyon hasznos és jó példákat mutat, nem tudott egy rendszerszintű megoldás lenni. Nem történt meg egyébként országosan annak az úgymond jogszabályi munkának az előkészítése sem, ami ennek az alapját jelentené, és ott tartunk, hogy az agrárminiszter úr minket akar meggyőzni a bizottsági ülésen, hogy mi győzzük meg a vízügyet, hogy vegyék már észre, hogy szemléletváltásra van szükség. Az szerintem teljesen egyértelmű mindenki számára, hogy a vízügynek van egy feladatrendje, a vízügy úgymond nem tud az agrárium területére bejutni, ha így bezárkózik a kormány.

Tehát én azt gondolom, hogy rendkívül súlyos rendszerproblémákkal állunk szemben, tisztelt államtitkár úr, és én azt tudom mondani, hogy rendkívüli mértékben nehezményezem azt, hogy amikor ilyen sorskérdésekről beszélünk, akkor bezárkózik a minisztérium.

Egyébként a Dunát érintő szlovák tervekről, tárgyalásokról is kérdeztem Szijjártó miniszter urat, tőle is kaptunk egy ígéretet, hogy lesz egy tematikus ülés, egy tematikus napirendi pont, amikor erről beszélni tudunk. Az önök minisztériuma nem jelent meg. Szijjártó Péter minisztériuma jelezte, hogy önök fogják képviselni az álláspontot, és nem jött el senki a bizottsági ülésre. Ezt megdöbbentőnek tartom.

Nos, lekerekítve, tisztelt államtitkár úr, én azt gondolom, hogy ez a törvényjavaslat a legfontosabb stratégiai kérdéseket érinti. Nyilván vannak benne pozitív elemek, de összességében én azt gondolom, hogy ezeket a válságterületeket, az ezeket érintő problémákat nem lehet a szőnyeg alá söpörni. Én azt gondolom, hogy Lantos miniszter úrnak szembe kell nézni a saját felelősségével, mint a rendkívül fontos területek sorozatáért felelős miniszternek. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a független képviselők soraiból.)