Barkóczi Balázs (DK)

BARKÓCZI BALÁZS (DK): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kálmán Olga képviselőtársam az előző felszólalását úgy zárta, hogy minden egyes fillérért kár, ami ebbe a közpénzzabáló testületbe megy. De nyilvánvalóan egy ilyen súlyos kijelentést azért meg kell indokolni. Hadd soroljak fel pár érvet, hogy miért!

Egyrészt túlméretezett bürokrácia: az NMHH szervezeti struktúrája évek óta folyamatosan dagad, miközben a tényleges piaci feladatok és kihívások nem is indokolnak ekkora apparátust. A túlfoglalkoztatás és az önmagáért való adminisztráció pedig rengeteg közpénzt éget el, aminek máshol sokkal jobb helye lenne, lásd: oktatás, egészségügy, bérlakásépítés, nyugdíjak. Átláthatatlan költések, a hatóság működési és kommunikációs költségei rendre nehezen követhetők, a nyilvánosan elérhető adatokból sem derül ki egyértelműen, hogy pontosan mire is megy el itt több tíz- és százmilliárd forint.

A feladathoz képest aránytalan költségvetés. Egy szabályozó hatóságnak természetesen szüksége van erőforrásokra, de a jelenlegi összegek messze meghaladják azt, amit a hatékonyság vagy a teljesítmény egyáltalán indokolna. A piacfelügyeleti és frekvenciagazdálkodási feladatok nem igényelnek ilyen méretű pénzégetést. Nyilván nem is ide megy elsősorban a pénz, hanem a sajátjaikat fizetik ki belőle.

Szakmai munka helyett propaganda. Nagyon sok szó esett róla a mai este folyamán. A hatóság egyre inkább a kormányzati kommunikációs célok kiszolgálójaként működik: kampányok, saját médiafelületek, imázsépítés. Ez pedig nem szakmai feladat, hanem egész egyszerűen közpénztemető.

Felesleges beruházások. Évek óta láthatóak olyan fejlesztések és projektek, amelyek költségét sem eredménye, sem társadalmi haszna nem igazolja. Informatikai rendszerek, monitoringmegoldások, kommunikációs projektek mind-mind-mind hatalmas pénznyelők, mind arra szolgálnak, hogy önök újabb milliárdokat tudjanak csurrantani, cseppenteni a sajátjaiknak.

A függetlenség látszata drágán fenntartva. A hatóság költségvetése elvileg a függetlenséget szolgálja, a gyakorlatban viszont politikai befolyásoltság miatt sokan úgy látják ‑ ne mondjam, hogy mindenki ‑, hogy csak egy aranyból épült kirakatot tartunk fenn, csak sajnos közpénzen. Nem a médiapluralizmust, hanem a kontrollt erősíti, ahelyett, hogy a költségvetés valóban sokszínű, szabad és versengő médiapiacot támogatna – mármint az NMHH költségvetése ‑, a túlköltés inkább a felügyeleti eszközök bővítését szolgálja. Ez pedig nem erősíti a demokráciát, hanem pont ellenkezőleg, és nyilvánvalóan, amiről az előző felszólalásomban is beszéltem, más területeken sokkal nagyobb szükség lenne erre a pénzre, az oktatásban, az egészségügyben, a szociális ellátásban, a szociális dolgozók béremelésében, a nyugdíjakban, a független civil szférában, a bérlakásépítésben.

Nagyon-nagyon-nagyon hosszan sorolhatnánk, ezért nem is támogatható és nem is támogatandó ez a törvényjavaslat. Nyilván ezek az érvek mind-mind-mind lepörögnek önökről, erre utal az is, hogy a kormány nem is állított ki nemhogy hozzászólót, hanem egyáltalán bárkit, aki a kormány álláspontját itt ismertetné nekünk. Önöknek egy dolog számít: Hell jeges kávé legyen, meg pusztai zebrák, de már az is csak öt hónapig, megnyugtatom önöket. (Dr. Vejkey Imre tüsszent.) Kedves egészségére, képviselőtársam! Köszönöm a figyelmet. (Varga Zoltán: Így igaz!)

(19.20)