Barkóczi Balázs (DK)

BARKÓCZI BALÁZS, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Megdöbbentő, hogy amikor egy ilyen pénznyelő zárszámadásitörvény-javaslatáról tárgyalunk, mint a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság, akkor a kormányból senki nem érzi szükségét egyrészt annak, hogy képviselje a kormány álláspontját, azt ismertesse itt, a tisztelt Ház előtt ‑ nem mintha annyian lennénk, hogy kirúgnánk a ház oldalát ‑, másrészt hogy esetleg válaszoljon a felmerülő kérdésekre. Mondom, ezt megdöbbentőnek tartom.

Talán nem is árulok el titkot, hogyha már itt rögtön az elején elmondom, hogy természetesen a Demokratikus Koalíció képviselőcsoportja a zárszámadásitörvény-javaslatot nem fogja támogatni. Nehéz egy ilyen zárszámadásitörvény-javaslatról beszélni egy olyan hatóság kapcsán, amely névleg független, de mindannyian tudjuk, hogy politikailag befolyásolt.

Elég, hogyha a legegyszerűbbre, a kinevezési rendszerre gondolunk, amely a miniszterelnök javaslata alapján történik, ráadásul kilencéves mandátumot kapnak a kinevezettek. Nemcsak mi állítjuk, nemcsak a parlamentáris ellenzék állítja, hogy az NMHH politikailag befolyásolt, hanem többek között a Media Pluralism Monitor ‑ a 2025-ös országjelentésében ugyanez szerepel ‑, a Riporterek Határok Nélkül. Emlékezzünk rá, hogy a Velencei Bizottság már a 2011-es médiatörvény-csomag kapcsán kifogásolta a médiaszabályozás függetlenségének a hiányát. Tehát ez egy több mint 15 évre visszanyúló történet.

Amikor az szerepel a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság leírásában vagy feladatkörei között, hogy tisztességes és hatékony versenyt kellene kialakítania és fenntartania a média különböző szereplői között, akkor nem tudom, hogy hogyan értelmezzük azt, hogy azoktól az adóktól, amiket eddig a KESMA nem tudott felvásárolni, elveszik a frekvenciát például ‑ láttunk rá esetet a Klubrádió kapcsán ‑, vagy hogyha erre nem képesek, hogy frekvenciát elvegyék ‑ itt az RTL Klubra gondolok ‑, akkor minden eszközzel megpróbálnak borsot törni a fenntartó orra alá, illetve a működtetők orra alá.

Az állami pénzből fenntartott alapon belüli MTI ingyenesen szolgáltat híreket, ellehetetlenítve ezzel más hírügynökségeket, vagy cenzúrázzák az Országos Sajtószolgálaton belüli közleményeket. Heti szinten visszatérő probléma, hogy a Demokratikus Koalíció kiad egy közleményt, majd az OS visszadobja valami fülénél, grabancánál fogva előrángatott kifogással. Tehát még azt sem engedik meg ‑ egészen felháborító módon ‑, hogy egy törvényesen működő parlamentáris párt sajtóközleményben ismertesse a saját maga véleményét a választópolgárokkal és az ország közvéleményével.

Ha megvizsgáljuk a költségvetést, akkor azt látjuk, hogy a 2024. évhez képest a 2025-ös jóváhagyott költségvetés nagyságrendileg mintegy 3 százalékos növekedést prognosztizál. A legnagyobb probléma, hogyha már így tízmilliárdokkal meg százmilliárdokkal dobálózunk, egyébként úgy, hogy a jóváhagyott költségvetést aztán a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóságnak soha nem sikerül betartania, tehát folyamatosan túlköltekezik, akkor nemcsak közpénzekkel játszanak önök, és nemcsak közpénzekről beszélünk, hanem arról is döntünk, hogy kik és milyen közszolgáltatást kapnak, és kik maradnak esetleg az országút szélén, ott, ahol állítólag ‑ amint a miniszterelnök azt 15 éve elmondta ‑ senkit nem fognak hagyni. Hát, most már nem is a felét, hanem az ország 90 százalékát ott parkíroztatják szerintem.

Úgy gondolom, hogy ez nemcsak igazságtalan, hanem egész egyszerűen közveszélyes prioritástévesztés is. Tehát amikor a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóságba számolatlanul öntjük bele az adófizetői tízmilliárdokat és százmilliárdokat ‑ a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap, vagyis az MTVA jövő évi keretösszege több mint 165 milliárd forint lesz ‑, akkor el kell azon gondolkodnunk, hogy mire nem jut, merthogy ez napi szinten több száz millió forintot jelent arra, hogy a kormány saját maga számára biztosítsa a közszolgálati propagandát, egy monopolizált médiaszolgáltatást. Ez egyáltalán nem a társadalmi szükségletek kielégítését jelenti.

Most már viccszámba megy az, hogy aki a valódi hírekre kíváncsi, annak eszébe sem jut bekapcsolni egy közszolgálati csatornát. Hogyha megteheti, mert olyan vételi körzetben lakik, akkor nyilvánvalóan átkapcsol egy másik csatornára, vagy egyáltalán be sem nyomja a távirányítón az „ON” gombot, hanem inkább az internetről tájékozódik, már azokról a portálokról, amelyeket az önök oligarchái még nem zabáltak fel. Van még néhány ilyen ezekből, hála istennek, az országban.

(18.30)

Én úgy gondolom, hogy mindezekből az összegekből legalább részben valódi közfeladatokat szolgáló testületeket kéne támogatni, vagy az ő finanszírozásukat kellene növelni. Mire gondolok? Magyarországon több mint kétmillió, egész pontosan olyan 2 millió 400 ezer ember jogosult nyugdíjra vagy nyugdíjszerű ellátásra, ennek ellenére mintegy 182 ezer nyugdíjas kap ma kevesebbet, mint havi százezer forint. Hát, ezekből a közpénzmilliárdokból miért nem ezeket a nyugdíjasokat kompenzálják? Nem utalványokkal, nem 14. havi nyugdíjjal, hanem egy átlátható nyugdíjrendszerrel, mondjuk, a svájci indexálás visszavezetésével, aminek a kivezetésével önök 16 év alatt 5 millió forintot vettek ki minden egyes nyugdíjas zsebéből. Nyilvánvalóan, ha ezt a pénzt továbbra is a saját állami propagandagépezetükre költik, és a sajátjaikat fizetik ki belőle, akkor a nyugdíjasok helyzete tovább fog romlani, még csak nem is stagnál.

Vagy ott van az egészségügy. A European Observatory on Health Systems and Policies szerint Magyarországon az egészségügyi rendszer komoly strukturális problémákkal küzd, alacsony az egészségben töltött évek, magas a megelőzhető halálozások száma, és súlyos munkaerőhiány van mind az orvoslásban, mind az ápolásban. Nyilvánvalóan, aki komolyan veszi a szakmáját, és nem akarja, hogy magával együtt a családja is éhen haljon, az már régen külföldre távozott, és mindeközben százmilliárdok folynak a közmédiába. Vagyis miről van szó? A kormány előbbre helyezi a hatalmi kommunikációt, mint az emberek életét és egészségét.

Ott van az oktatás, ahol a finanszírozás ‑ most mit mondjak? ‑ növekedése, de azt mégsem lehet, stagnálása nem tart lépést a szükséggel. Ráadásul pont a tegnapi napon mondtam el, hogy amíg a pedagógusbérekben történt valamekkora kompenzáció ‑ messze nem kielégítő nyilvánvalóan, de valamit visszacsöpögtettek így már 16 év után a pedagógusoknak ‑, addig például a nevelési-oktatási munkát segítő munkatársak továbbra is a bérminimumot alig meghaladó pénzt kapnak, holott nagyon sokszor a fennálló pedagógus- és óvodapedagógus-hiány miatt a nevelési feladatoknak a többszöröse hárul rájuk. Nyugodtan lehetne az oktatást fejleszteni.

Bérlakásépítés. Budapesten és vidéken egyaránt súlyos lakhatási válság van, ezt már az önök minisztere is elismerte. Az állami bérlakásállomány rendkívül alacsony, Budapesten mindössze 2 százalék körüli, a lakásárak, bérleti díjak pedig folyamatosan emelkednek. Önöknek mégsem a lakhatás megoldása a prioritás ‑ inkább hitelcsapdába kergetik az életüket éppen frissen elkezdő fiatalokat ‑, hanem számolatlanul öntik bele megint ezeket a milliárdokat a közszolgálatinak csúfolt NMHH-ba.

És nem arról van szó, félre ne értsenek, hogy a közmédiának nem kellene forrás, hanem arról van szó, hogy így, ilyen mértékben és ekkorára duzzasztva ez a forráselosztás egész egyszerűen ártalmas. A kormány a kommunikációs céljait finanszírozza, nem pedig a társadalmi igényeket elégíti ki. A médiagépezetük a saját narratívájukat erősíti, miközben az oktatás, az egészségügy, a nyugdíjasok ‑ hogy más, társadalmilag jelentős jelenségekről vagy társadalmi csoportokról ne is beszéljünk ‑ szenvedik ezt el.

Tehát nem folytathatom anélkül, hogy ne hívjam fel nyomatékosan az itt jelen lévő csekély számú kormánypárti képviselő figyelmét arra, hogy a költségvetési prioritásnak igenis, ebben az esetben is vissza kéne térnie a közszolgáltatásokhoz. Mert minden fillért, amit a közmédia költségvetésének növelésére fordítanak, azt jelenleg az idős emberektől, a betegektől, a diákoktól, a fiataloktól, akik lakhatási bizonytalansággal küzdenek, vonják el. Ez nem folytatódhat tovább, még egyszer szeretném hangsúlyozni, a DK frakciója ezért a törvényjavaslatot nem támogatja. Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps a DK soraiból.)