Vajda Zoltán (MSZP)

VAJDA ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Országgyűlés! 2025. november 18-a van, ami azt jelenti, hogy pontosan 145 nap van még hátra a választásokig, 145 nap, ami ráadásul egy olyan kisebbségi kormány esetében, mint a maguké (Moraj és derültség a kormánypártok soraiban.), annyira rövid idő, hogy igazából ügyvezető kormányként illene viselkednie. A maguk leköszönő kormánya ugyanis már a ’22-es választások után nem sokkal elveszítette a társadalom többségének támogatását, amikor pont az ellenkezőjét csinálták annak, amit a választások előtt ígértek. Azt ígérték, hogy nem emelnek adót, azt ígérték, hogy nem nyúlnak a rezsidíjakhoz.

Ehhez képest mit tettek? Eltörölték a katát, ezzel sokszorosára emelték vállalkozók százezreinek az adóterhét. És ez még nem minden. Egy önkényesen meghúzott határ felett kétszeresére emelték az áramdíjat és hétszeresére a gázárat. A magyar családok átélték, mit jelentenek ennek a kormánynak az ígéretei, pontosan jól tudják, hogy ugyanez lenne várható a maguk kisebbségi kormányától ’26 után is. Erre szerencsére csekély esély mutatkozik, mert a maguk kisebbségi kormánya már egy éve tartósan hátrányban van, elvesztették a társadalom támogatottságát.

Egy kisebbségi kormánynak pedig úgy is kell viselkednie: váljanak szépen ügyvezető kormánnyá, amíg le nem köszönnek végre! Minden magyar család sokkal-sokkal jobban járna. Mert mit látunk ehelyett? Elképesztő kapkodást, tűzoltást, teljes a gazdaságpolitikai káosz ‑ ez lesz Nagy Márton öröksége. A majd jövőre 4 százalékos lesz a növekedést minden évben megígérő miniszter kénytelen volt a nevére venni, hogy örül, ha 0,5 százalékkal növekszik idén a magyar gazdaság. És csak egy apró megjegyzés: az a Lengyelország, amelynek szomszédjában szintén háború dúl, amelyre ugyanúgy érvényesek a háborús szankciók, kb. 3 százalékkal nő idén, pont úgy, ahogy a megelőző években is. Azt is hallhattuk, hogy a Nagy Márton-féle trükkök besülésével együtt a költségvetési hiány is elszáll: az eredeti 3,7 százalékból 4,1, majd 4,5 lett, a múlt héten pedig már 5 százalék. Erre képes a maguk kisebbségi kormánya.

Elhibázott gazdaságpolitikájuk miatt négy éve olyan mocsárba kormányozták szeretett hazánkat, amelyből képtelenek kivezetni, sőt a hiány elszállásával az adósságszolgálat is az egekben jár: minden egyes magyar a csecsemőtől az aggastyánig napi ezer forintot, vagyis havonta 30 ezret fizet csak kamatokra a maguk leköszönő kormánya miatt, a tőkéről nem is beszélve, ott fejenként több mint 6 millió 700 ezer forint adósságot mutat a számláló. Ennek kell majd véget vetnünk jövő tavasszal, mert a maguk kisebbségi kormánya adósságba taszítja szeretett hazánkat, a kamatkifizetés ördögi körébe hajszolja a családokat. Ezért nem jut elég pénz közösségi közlekedésre, amiért napi szinten omlik össze a vasúti közlekedés. Ezért kell hónapokat, sőt néha éveket várni egy-egy műtétre. Ezért kell különórákra járatni a gyerekeket, mert a közoktatásban nincs kellő számú szaktanár. A Fidesz csak ezt tudná nyújtani 2026 tavasza után is ‑ de nem fogja, mert bukni fognak.

Tisztelt Országgyűlés! Ide vezette Magyarországot a maguk kisebbségi leköszönő kormánya. Hagyják már békén a magyar gazdaságot, ha már segíteni nem tudnak annak bajain, legalább kárt ne okozzanak többet! Orbánt nem érdeklik egyébként a magyar társadalomnak a problémái, csak az, hogy kivel fog legközelebb találkozni egy távoli kontinensen, vagy hogy miképp tudná megőrizni a hatalmát. Na de van egy rossz hírem: nem fog sikerülni. 145 nap múlva a maguk kisebbségi kormánya ténylegesen leköszönő kormánnyá fog válni. Megszabadulunk végre a Nagy Márton-féle lázálmoktól, a soha be nem teljesülő ígéretektől is.

Tegyenek meg minden magyarnak egy szívességet, és álljanak át végre az ügyvezető kormánynak megfelelő működésre! Szeretett hazánk ugyanis ennél a gazdaságpolitikai rémálomnál sokkal többet érdekel ‑ érdemel. (Dr. Répássy Róbert: Nem mindegy, hogy érdek vagy érdem!) ’26 tavaszán esélyt kapunk arra, hogy véget vessünk az eladósodásnak, véget vessünk az egyre növekvő kamatterheknek. A kormányváltás után ugyanis a maitól teljesen eltérő gazdaságpolitikára lesz szükségünk.

Ahogy korábban is kifejtettem, úgy ma is tartom: 1. haza fogjuk hozni az európai uniós pénzeket, ami minden magyarra nézve közel egymillió forintot jelentene; 2. ki fogjuk tűzni a reális euróbevezetési céldátumot, és azt tartani is fogjuk; 3. szakítani fogunk a gyűlölködő, agresszív és lekezelő politikájukkal. (Rétvári Bence: Mert most annyira alázatos vagy! Annyira alázatos vagy!) Szóval, a maguk kisebbségi kormánya működjön már úgy, mint egy ügyvezető kormány (Az elnök csenget.), leköszönő kormányként, hiszen úgyis bukni fognak. Köszönöm szépen. (Taps a DK soraiban.)