Bencze János (Jobbik)

BENCZE JÁNOS (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Nem szeretnék előre elnézést kérni, én szeretnék maradni a klasszikus parlamenti keretek között, hiszen annak vagyok a híve. Én is az egészségügyről fogok beszélni, ezt előre tárom, és várom majd államtitkár úr remélhető pozitív válaszát a dologra. Ismét a saját körzetemmel jönnék elő, mert hiszek a klasszikus parlamenti munkában, hiszek a képviselői hivatásban, hogy nekem az a dolgom és feladatom, hogy elsősorban ahol élek, azokat az embereket képviseljem, a tőlük érkező információkat gyűjtsem be, és a tőlük érkező kéréseket tolmácsoljam a kormány irányába, hiszen akárki akárhogy vitatkozhat, a kormány, főleg kétharmados felhatalmazással az egyetlen, aki cselekedni tud bármiért, aki pénzt tud átcsoportosítani, és megoldásokat tud kínálni arra a problémára, amit ilyenkor előhoz egy országgyűlési képviselő. És nagyon remélem, hogy az önök számára a statisztikákon túl létezik ebben a témában olyan megoldási javaslat, ami jó lesz annak a vidéknek, ahonnan én jöttem.

Ismét a simontornyai orvosi ügyelet témáját hoznám elő, és előterjesztem, hogy a statisztika nem gyógyít. Tehát nem statisztikákat kérnék, hanem azt szeretném, hogy kialakuljon egy párbeszéd. Az elmúlt több mint egy év megmutatta, hogy nagyon-nagyon komoly problémák vannak az egészségügyi ellátásban, és ennek képviselőként utánajártam, részben személyes tapasztalattal a lakosságnál, részben a mentésben dolgozóknál, és most az ő kérésüket tolmácsolnám az önök irányába.

Teljesen abnormális dolognak tartják, hogy miután a pincehelyi kórház 2015-ben, nevezzük így, át lett alakítva elfekvővé, ápolási osztállyá, az ott működő labor is halálra lett ítélve. Ha a pincehelyi önkormányzat nem finanszírozza a labor működését, ami a rossz infrastruktúrájú körzetünkben ‑ értve ezt a közlekedésre ‑ az emberek egészségéhez járul hozzá, akkor megszűnik a laborellátás. Nagyon sok idős és beteg embernek egy elöregedő körzetben, ahonnét jöttem, nagyon-nagyon fontos lenne, hogy ez a labor működjön. Ebben kérem az önök segítségét, hogy folytassunk párbeszédet, hogy legyen lehetőség arra, hogy ez a labor működjön normális keretek között, és ne egy amúgy is kivéreztetett szegény önkormányzatnak kelljen fenntartania.

A másik, amit többször elmondtam, hogy a simontornyai orvosi ügyelet megszüntetése óriási hiba volt. Hatvan kilométerre vannak tőlünk a kórházak. Távol kerültünk az ügyeletektől. A paksi ügyelet 40 perc alatt tud kiérni Simontornyára, ha nagyon tiporják, akkor is 30 perc. Vannak olyan visszajelzések, hogy lényegében nem is jönnek ki, és az emberek nem jutnak megfelelő egészségügyi ellátáshoz. Simontornyán két dolgot kérnek, vagy segítsenek abban, hogy visszakapja a térség az orvosi ügyeletét, mert nagyon-nagyon fontos lenne az. Ha pedig ebben nem tudnak segíteni, akkor van még egy kérés: van egy mentőállomásunk, viszont nincs esetkocsink. Egy esetkocsi nagyon-nagyon sokszor mentene életet. Kérjék ki önök a statisztikákat, hozzáférnek, hogy hányszor rendelnek máshonnét esetkocsit, milyen módon érkezik ki, hányszor érkezik a térség központjába, Simontornyára vagy a környékre mentőhelikopter, pont az esetek súlyossága miatt.

A napokban történt egy eset. Én megbízom a mentőszolgálat dolgozóiban, akik azt mondták, ha kiér az esetkocsi, az illető, egy idős ismerősöm megmenthető lett volna. Tudom, hogy ez mindig vagylagos és vannak benne érzelmek, de szükségünk lenne egy esetkocsira. Ez az eset is ezt mutatja, és még több ilyen eset van, ami a betegekkel történt. Úgyhogy arra kérem önöket, alaposan gondolják végig, hogy mit adnak ennek a térségnek.

Hogy mi a helyzet a mentőkkel, kicsit rávilágítanék. Igen, elismerem, hogy a statisztika szerint van mentőszolgálat, amely ellát minket. De önök szerint normális‑e az, hogy a Sárbogárdról induló mentőautó, amely Ozorán vesz fel beteget egy sima katéteres ügyben, amit el lehetne látni egy ügyeleten, a végén Siófokon köt ki? Fejér megye, Tolna megye, Somogy megye, így megy az autó. De ugyanez megvan visszafelé is. Egy esetkocsi vagy az ügyelet a mentőszolgálat terheit csökkentené. Egy ügyelet jobb egészségügyi ellátáshoz juttatná a térségben élőket, főleg az akut esetekben.

Úgyhogy én egy dolgot kérdeznék ‑ ha itt helyben nem is tudnak rá válaszolni, és komolyan nem statisztikákat kérek ‑, hogy hajlandók‑e a párbeszédre. Én egy dolgot kérnék az illetékes minisztériumtól: válaszoljanak arra, hogy hajlandók‑e leülni egy személyes egyeztetésre, hajlandók‑e leülni egy személyes tapasztalatcserére, ahol be tudjuk mutatni azt az élethelyzetet, amibe a környékünkön több mint tízezer ember került. Köszönöm szépen.