Kanász-Nagy Máté (független)

KANÁSZ-NAGY MÁTÉ (független): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! November 12-én volt a szociális munka napja, hiszen a Szociális Munkások Nemzetközi Szövetsége 1997-ben ezt a napot hozta létre, nyilvánította a szociális munka napjának, és erről a napról Magyarországon is minden évben megemlékezünk: köszöntjük a szociális munkásokat, a szociális dolgozókat, mindenkit, aki ezen a területen dolgozik. Egyébként ez a kollégák körében közel tíz éve munkaszüneti napnak számít, ugyanis 2016-ban döntött úgy a parlament, illetve a kormány, hogy legalább munkaszüneti nappá teszik ezt a napot.

Köszöntjük azokat, akik számos területen dolgoznak a gyermekjólétben, a gyermekvédelemben, az idősellátásban, a különböző hátránnyal élő személyek ellátásában, így a hajléktalanellátásban, a pszichiátriai betegek vagy a fogyatékossággal élő személyek, szenvedélybetegek ellátásában. Tényleg egy nagyon átfogó területről van szó. Azt lehet mondani, hogy a közel százezer szociális dolgozó több százezer emberrel van egyébként kapcsolatban, napi szinten segítenek nekik.

Ez a munka rendkívül fontos nemcsak erkölcsi és etikai szempontból, hanem a társadalmi béke, a társadalom működőképessége szempontjából is. Éppen ezért nagyon fontos, hogy a mindenkori állam, illetve a kormány hogyan tekint a szociális dolgozókra, rájuk, akiknek hivatásuk a segítség. És itt, a parlamentben is nagyon sokat beszéltünk, vitatkoztunk már arról, hogy milyen a szociális dolgozók megbecsülése. Azt gondolom, nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy sajnos nagyon-nagyon rossz a helyzet ezen a téren.

És itt beszéljenek az adatok, és ezeket az adatokat folyamatosan ismételni kell, amíg nem fognak jelentős mértékben javulni. Ma Magyarországon a bruttó átlagbér szintje ‑ bár érdekes módon ezt folyamatosan korrigálja, és az elmúlt hónapokban egyébként lefelé korrigálta a KSH ‑ a bruttó 700 ezer forintot éri el. Ehhez képest a szociális dolgozók fizetése ennek a szintnek a háromnegyedét sem éri el, és a különböző munkakörök esetében az 50 százalékot jelenti, vagy a kétharmadot jelenti. Ez azt jelenti, hogy van egy egyébként nem túl magas magyarországi átlagbér, bruttó 700 ezer forint, és ehhez az átlaghoz képest is jóval kevesebbet keresnek a szociális területen dolgozók, pláne azok, akik egyébként, mondjuk, középfokú végzettséggel látják el a munkájukat.

(19.30)

Az ő esetükben tényleg havi szinten nettó 200-300 ezer forintos jövedelmekről beszélünk. Többször szokott hivatkozni a kormány arra, hogy igen ám, de ott van a pótlékok rendszere. Hát, sajnos amilyen nehéz helyzetben vannak az önkormányzatok, települések, legfeljebb csak az a kevés jobb helyzetben lévő önkormányzat engedheti meg magának, hogy valamilyen bérkiegészítést, valamilyen települési önkormányzati pótlékot biztosítson az ott dolgozó szociális munkások, szociális dolgozók részére. De a néhány tízezer forintos pótlékok sem elegendőek, nem tudják felhúzni a kormány által biztosított állami fizetéseket.

Most hallottuk a kormányzati bejelentést, hogy 15 százalékkal emelkedni fog ez az összeg. Persze jó lenne tudni, hogy ez hogyan viszonyul a mindenkori minimálbér, illetve garantált bérminimum emeléséhez, ami vonja magával a közalkalmazotti bértábla valamilyen emelését. Ehhez az emeléshez képest jön majd a 15 százalék, vagy csak önmagában értelmezhető? Bárhogy is történik, ez a 15 százalékos összeg sem lesz elegendő. Ha megérkezik a 15 százalék, akkor ez azt fogja jelenteni, hogy még mindig a nemzetgazdasági átlagbér 80-85 százalékát keresik csupán a szociális dolgozók.

Azt gondolom, a mai napig csak találgathatunk, hogy miért van az, ahogy miniszterelnök úr is egyébként bevallotta, hogy valóban a béremelési politikában a szociális dolgozók és a kulturális területen dolgozók a sor végére maradtak, a sor végén vannak. Miért lehet ez, milyen gyakorlati megfontolások vannak vagy voltak e mögött, valamiféle értékválasztás lehet‑e mögötte? Hiszen, ha van egy kormány, dönt a bérekről, hatása van a bérpolitikára, a közalkalmazottak, a közszféra tekintetében egyértelműen ő dönti el, ki mennyit kereshet. Akkor hogyan lehet az, hogy míg az egészségügyben volt az orvosok esetében tisztességes béremelés, az ápolók esetében vannak hiányosságok, a pedagógusok esetében a korábbi ígéretüket nem teljesítették az elmúlt ciklusok Fidesz-KDNP-kormányai, de ott is volt érdemi béremelés, addig a szociális szférában elmaradtak ezek az érdemi béremelések?

Nagyon várjuk a fejleményeket. Kormányzati felelősség lenne a szociális dolgozók megbecsülése. Köszönöm. (Taps a DK képviselői részéről.)