Z. Kárpát Dániel (Jobbik)

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A múlt hétvégén az ország banki károsultjai, devizahitelesei Budapestre gyűltek, és egy mintegy ötezres, nagyon nagy demonstratív rendezvényen elképesztően felcsavart hangerővel elmondták a követeléseiket, sőt az összegyűlt tömeg meg is szavazta ezeket a követeléseket. Tehát ha úgy tetszik, feladatlistát kaptunk a következő hónapokra vonatkozóan a tekintetben, hogy milyen ügyekben érdemes társadalmi diskurzust kezdeni, mit érdemes végigvinni a rendszeren.

Egészen elképesztő az, hogy a nagyobb kereskedelmi médiumok 99 százaléka még egy képkocka erejéig sem tartotta érdemesnek beszámolni arról, hogy több ezer hitelkárosult Budapest szívében egy vonulásos demonstráción, egy fáklyás felvonuláson a Bank Center előtt mondja el azt, hogy tűrhetetlen a jelenlegi helyzet, és hogy hogyan, milyen módon lehetne azt rendbe rakni.

A megoldás most is rendelkezésre áll a lex Marczingós képében, és bár a kormány még mindig hallani sem akar róla, a tárgyalótermekben már elkezdtek megszületni az első olyan ítéletek, amelyek a Marczingós-féle győzelemmel szinkronban visszarendezik a normalitás felé ezeknek az embereknek az élethelyzetét. Tehát a tőkeösszeget mindenki fizesse vissza, mert az nem ajándék pénz, de azon felül minden forint akár kamatostul visszajár az érintetteknek. Értetlenül állunk azelőtt, hogy ha a tárgyalótermekben legalább átszüremlés szintjén már elkezdődtek ezek a folyamatok, a kormány miért nem vesz róluk tudomást. Az én célom egyáltalán nem az, hogy mindenkit a tárgyalótermek felé irányítsunk, a devizás társadalom 90 százaléka ugyanis nem rendelkezik elegendő anyagi erőforrással, háttérrel, és ügyvédet sem talál az érdekérvényesítéséhez. Tehát bárki, aki azt javasolja nekik, hogy irány a bíróság, és majd egy vagy két év múlva esetleg igaza lesz, az egyben azt is mondja, hogy a 90 százalékot kizárta az érdekérvényesítés, a jogérvényesítés lehetőségéből. Ez az európai fogyasztóvédelmi térben egy elképzelhetetlen állítás, mint ahogy egyébként az is, hogy egy általunk kért értelmezést újraértelmezünk, leszűkítve a devizások jogait.

A múlt hét amúgy is rettenetes volt, mert többször kértem a kormányt, hogy a kilakoltatási moratóriumot hozza előrébb. A dolog vége az lett, hogy nem hozta előrébb, és az utolsó három napon, tehát szerdán, csütörtökön és pénteken nyolc, azaz nyolc kilakoltatásra kaptunk riasztást, hogy a jogsegély frontján igyekezzünk valamit megtenni. Egyáltalán nem árulok el nagy titkot azzal, hogy így az utolsó napokban rettentően nehéz bármifajta érdemi segítséget nyújtani. Azt nyilván az árverés kitűzése előtt a megfelelő jogi eszközökkel lehetne akkor, ha ezek az ügyfelek jó szakember kezébe kerülnének, és a megfelelő időpontban. Nyilvánvaló módon ez általában nincs így, és ennek a helyzetnek a kihasználására kiépült egy iparág.

Képzelje el, miniszterhelyettes úr, az történt a múlt héten, hogy a pénteken 10 órára kitűzött kilakoltatás helyett csütörtökön délelőtt jelentek meg a háznál, aztán ebéd után, s úgy cseréltek zárat, és úgy dobták ki a családot Budapest XVI. kerületében, hogy az az ügyvédjük szerint is legalább három irányból vérzett, és nem volt tiszta. De elmondta őszintén a kiszálló végrehajtó, hogy annyira tele van a naptárjuk, nem tudták máshogy megoldani. Értik? 15‑e előtt mesterségesen felduzzasztva az állományt és a programot a lehető legtöbb magyar ember ingatlanát akarták ezek a furcsa személyek megszerezni, és sorra lakoltatták ki az embereket, de nemcsak a XVI. kerületben, hanem a vidék Magyarországán, Mezőberényben és Siófokon is. Egész egyszerűen egy kifosztó gépezet üzemel, amit önök hagynak üzemelni.

Ilyenkor persze elmondom a kritikát, de mindig érdemes belekapaszkodni abba, ami esetleg keresztülmehet még az önök rendszerén is. Én szeretném üdvözölni azt a nyitottságot, amely a devizás szabadság jogával kapcsolatban megmutatkozott. A javaslatom lényege, hogy akit már kitettek az otthonából, legalább attól ne követelhessenek további milliókat, egészen addig, amíg ezt az egész kérdéskört a parlamentben meg nem oldjuk.

A kérdésem tehát miniszterhelyettes úrhoz az, hogy ha már nyitottság mutatkozott a javaslatunk iránt, mikor és milyen formában hajlandóak a devizás szabadságjogát keresztülvinni, tehát azt a szabályt, hogy ha valakitől ilyen vagy olyan okból, de elvették az ingatlantulajdonát, tönkrement az élete, kilakoltatták, legalább attól ne követelhessenek már másnap vagy a jövő héten újabb milliókat, a végrehajtó ne tiltsa le a jövedelme felét, mert ez az adósrabszolgaság minősített esetévé válhat, főleg, hogy generációkon átöröklődő, ha az utódok is vihetik tovább ezt az adósságot.

(13.30)

Nagyon sokat fogunk még erről vitatkozni, de kérem, hogy erre a konkrét felvetésemre adjon érdemi választ, mert azt várjuk, hogy a teljes körű megoldásig is megkönnyíthessük legalább ezen érintett körnek a dolgát és a mindennapjait. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)